„Daniel Day-Lewis” változatai közötti eltérés

'''Sir Daniel Michael Blake Day-Lewis''' ([[London]], [[1957]]. [[április 29.]] –) háromszoros [[Oscar-díj]]as [[brit]]-–[[írek|ír]] [[kettős állampolgárság]]ú [[színész]]. A Bristol Old Vic Theatre School elvégzése után számos [[színdarab]]ban és [[film]]ben szerepelt, melyeknek köszönhetően három [[Oscar-díj]]at, négy [[British Academy of Film and Television Arts|BAFTA-díjat]] és két [[Golden Globe-díj]]at nyert el. A filmipar egyik legválogatósabb színészeként tartják számon, az elmúlt tíz évben mindössze három filmben tűnt fel.<ref name="cím1">[http://www.nytimes.com/2007/11/11/magazine/11daylewis-t2.html?_r=2 Az új határ embere] The New York Times</ref> A „[[method acting]]” képviselője, szerepei iránt állandó elhivatottságot mutat, s kutatómunkát is végez velük kapcsolatban. Gyakran marad szerepében a kamerán kívül is a forgatási munkálatok alatt.<ref name="cím1"/> 2014 júniusában II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte.

Day-Lewis [[London]]ban született, Jill Balcon színésznő és a [[kormány]]zat megrendelésére alkotó Cecil Day-Lewis angol-írangol–ír [[költő]] fiaként. Day-Lewis brit és ír állampolgár is egyszerre.<ref>[http://www.independent.ie/opinion/columnists/martina-devlin/daniel-old-chap-sure-youre-one-of-our-own-1272516.html?r=RSS Daniel, öregfiú, tuti, hogy közénk tartozol] Independent</ref><ref>[http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/7202870.stm Day-Lewis az Egyesült Királyság Oscar-esélyeseinek élén] BBC News</ref> Anyja [[Baltikum|balti]] [[zsidók|zsidó]] származású, a korábban az Ealing Studiost irányító Sir Michael Balcon lánya.<ref>[http://www.kentnews.co.uk/kent-news/Day__Lewis-gets-Oscar-nod-for-new-film-newsinkent7935.aspx?news=local Daniel Day-Lewis Oscar-esélyes új filmjéért] {{Wayback|url=http://www.kentnews.co.uk/kent-news/Day__Lewis-gets-Oscar-nod-for-new-film-newsinkent7935.aspx?news=local |date=20080201062513 }} Kent News</ref><ref>Pearlman, Cindy. "Day-Lewis nem szenved: 'Ez öröm számomra'", Chicago Sun-Times, 2007-12-30</ref> Két évvel Daniel születése után a család a [[greenwich]]i Croom's Hillbe költözött, ahol Daniel nővére, a későbbi dokumentumfilmes és televíziós szakácsnő, Tamasin társaságában nőtt fel. Cecil már az 53. évében járt fia születésekor, s látszólag kevés érdeklődést mutatott gyermekei iránt.<ref name="cím4">[http://pqasb.pqarchiver.com/washingtonpost/access/814942721.html?dids=814942721:814942721&FMT=ABS&FMTS=ABS:FT&date=Mar+31%2C+2005&author=David+Segal&pub=The+Washington+Post&edition=&startpage=C.01&desc=Daniel+Day-Lewis%2C+Behaving+Totally+In+Character Daniel Day-Lewis, abszolút szerepében] The Washington Post</ref> Ismétlődő egészségi problémái következtében meghalt, mikor Daniel 15 éves volt. A színészt nyugtalanította az érzelmi kötődés hiánya apja és közte, s később bántotta, hogy nem állt hozzá közelebb.

[[1968]]-ban szülei úgy döntöttek, hogy „túlzottan vad” természetű fiukat a [[kent]]i Sevenoaks bentlakásos iskolába küldik.<ref name="cím3"/> Noha ki nem állhatta a helyet, Daniel megismert két olyan dolgot, amiben kedvét lelte: a famunkát és a színészetet. Miközben az iskola iránti megvetése csak nőtt, 14 éves korában sor került filmes debütálására a ''[[Vasárnap, átkozott vasárnap]]'' című alkotásban, ahol egy vandált alakított, igaz, a stáblistán még nem kapott helyet a neve. Az élményt a „mennyország” szóval jellemezte, mivel 2 [[angol font|fontot]] kapott azért, hogy a helyi templom előtt parkoló drága autókat megrongálja.<ref name="cím4"/> A Sevenoaksban eltöltött két év után a petersfieldi Bedales Schoolba került.<ref name="cím3"/> Onnét [[1975]]-ben távozott, amikorra engedetlen attitűdje már elhalványult, s elérkezett a pályaválasztás ideje. Annak ellenére, hogy kiválóan szerepelt a National Youth Theatre színpadátszínpadán, műbútorasztalosnak jelentkezett ötéves tanulóidőre, ám tapasztalat hiányában elutasították.<ref name="cím3"/> Ezután a Bristol Old Vic Theatre Schoolban próbált szerencsét, ahová fel is vették. Három évet töltött itt, s magában a [[Bristol Old Vic]]ben is fellépett.<ref name="cím3"/> Egy ízben beugróként szerepelt [[Pete Postlethwaite]]-tet helyettesítve, akivel később együtt játszott ''[[A bal lábam]]'', az ''[[Apám nevében]]'' és egy rövid jelenet erejéig ''[[Az utolsó mohikán (film, 1992)|Az utolsó mohikán]]'' című filmekben.

=== A ’8080-as évek ===

A saját „method acting” változatát az [[1989 a filmművészetben|1989]]-es ''[[A bal lábam]]'' című filmben mutatta be először teljes egészében [[Christy Brown]] eljátszásakor. Szerepformálásával számos díjat nyert, köztük a legjobb színésznek járó [[Oscar-díj]]at is. Újfent az egész forgatási idő alatt megmaradt annak, akit alakított: mivel Brown súlyos mozgássérült a filmben, Day-Lewist [[kerekes székKerekesszék|kerekesszékben]]ben tolták körbe a forgatás helyszínén is; a stábtagoknak így át kellett emelniük őt a kamera- és reflektorkábeleken, csak hogy a színész átérezze a Brown életkörülményeivel járó megalázó pillanatokat is.<ref name="cím2"/> Két bordája is eltört a felvételek alatt, mivel több héten át görnyedt pozícióban ült a tolószékben.<ref>An Inspirational Journey: The Making of My Left Foot. DVD. Miramax Films, 2005.</ref> Day-Lewis [[Richard Eyre]] rendező kezei alatt tért vissza a színpadra a National Theatre-ben, [[Hamlet, dán királyfi|Hamletként]], azonban összeesett azon jelenet közepén, mikor a főszereplő első ízben találkozik apja kísértetével. Kérlelhetetlen zokogásban tört ki, s nem volt hajlandó visszamenni a színpadra; beugrója (az akkor még ismeretlen [[Jeremy Northam]]) fejezte be helyette a darabot. Az eset után az a [[szóbeszéd]] kapott szárnyra, hogy Day-Lewis saját apja szellemét látta,<ref name="cím3"/> noha a történéseket hivatalosan [[kimerülés]] eredményének tulajdonították. A ''Parkinson'' című, első számú brit talkshowbantalkshow-ban az [[ITV]]-n a színész megerősítette, hogy a pletyka valós. Azóta Day-Lewis nem játszott színházban.

=== A ’9090-es évek ===

[[1992 a filmművészetben|1992]]-ben, két évvel az [[Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia|Akadémia]] díjának elnyerése után került a mozikba ''[[Az utolsó mohikán (film, 1992)|Az utolsó mohikán]]''. Day-Lewis szereptanulmányozását a sajtó is figyelemmel kísérte; értesülések szerint kemény testedzést folytatott, kiismerte a vadonban élés fortélyait, így a sátorozást, a [[vadászat]]ot és a [[halászat]]ot. A forgatás alatt egy Kentucky puskával az oldalán járt-kelt, s megtanulta azt is, hogyan kell állatot nyúzni. ''A bal lábam'' után újfent [[Jim Sheridan]] rendezővel dolgozott együtt az ''[[Apám nevében]]'' című filmen, melyben Gerry Conlont alakította, egyikét azon négy embernek, akiket ártatlanul ítéltek el egy az [[IRA]] által végrehajtott bombarobbantásért. Day-Lewis jelentősen lefogyott a szerep kedvéért, északír akcentusát használta a forgatás teljes ideje alatt, s sok időt töltött börtöncellában. Ragaszkodott hozzá, hogy a stábtagok hideg vízzel fröcsköljék és verbálisan bántalmazzák. Alakítása meghozta számára második Oscar-, harmadik BAFTA- és második Golden Globe-jelölését. [[1996 a filmművészetben|1996]]-ban az [[Arthur Miller]] színművéből készült ''[[A salemi boszorkányok (film)|A salemi boszorkányok]]''ban szerepelt [[Winona Ryder]] partnereként. A következő évben harmadik együttműködésére került sor Sheridannel ''[[A bunyós]]'' című film révén, melyben egy [[börtönBörtönbüntetés|börtönből]]ből frissen szabadult volt bokszolót és ex-IRA-tagot játszik. Felkészülésképpen két éven át edzette őt [[Barry McGuigan]] korábbi [[ökölvívás|ökölvívó]]-világbajnok. A filmet követően Day-Lewis visszavonult egy időre a színészettől, s régi szenvedélye, a famunkálás felé fordult. Az [[olaszország]]i [[Firenze|Firenzébe]] költözött, ahol magával ragadta a [[cipész|cipőkészítés]] mestersége, olyannyira, hogy tanulni is kezdte, s ezen időszakból a nyilvánosság előtt nem ismert hollétéről való információ.<ref>[http://movies2.nytimes.com/gst/movies/filmography.html?p_id=17559&mod=bio Daniel Day-Lewis] The New York Times</ref> Mindemellett az az értesülés vált közkeletűvé, hogy a koszt és kvártély ellenében színészórákat adott a mesterének. Úgy hírlik továbbá, hogy Day-Lewis távozását követően a cipészmester vándorkomédiási babérokra tört, aminek köszönhetően keresete az egekbe szárnyalt. Day-Lewis visszautasította a válaszadást a témával kapcsolatban, pusztán annyit mondott, „Laurencio számos ajándékot hordozott magában”.

Day-Lewis a [[2010-es évek]] végéig az egyetlen férfiszínész, aki három alkalommal tudott [[Oscar-díj]]at nyerni [[Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek|legjobb férfi főszereplő]]- kategóriában (''[[A bal lábam]]'', a ''[[Vérző olaj]]'' és a ''[[Lincoln (film)|Lincoln]]'' című filmekkel), illetve azon három férfiszínész egyike ([[Walter Brennan]] és [[Jack Nicholson]] mellett), aki három Oscart is elvihetett.