„Féljuh” változatai közötti eltérés

Afféle, a juhok és a kecskék közötti átmeneti lényeknek tűnnek. Külsejük egészen juhszerű, ráadásul a [[Hímnem (biológia)|bakoknakkosoknak]] nincs se szakálla, se erős bakszagakecskebakszaga. A kecskékre emlékeztet ugyanakkor a szem előtti mirigy hiánya – hogy egykor volt ilyenjük, az csak egy csupasz folt sejteti. Visszafejlődtek [[körömcsőmirigy]]eik. [[Szarv]]uk a [[turkecske|turkecskék]] szarvához hasonlóan szimmetrikusan kifelé csavarodik. Keresztmetszete kezdetben kerek, később kerekdeden háromszögű; a nyakon keresztül hátrafelé hajolva hegye befelé és egy kissé felfelé mutat. A szarvak egy finom csíktól és az évgyűrűktől eltekintve simák. Farkuk rövid, de a valódi juhokénál hosszabb.

A nőstények kisebbek a bakoknálkosoknál. A nősténynek két csecsbimbója van.

A nyílt dombos, illetve sziklás tájakat szeretik; a magashegységekben egészen a hóhatárig. Épp oly mozgékonyak, mint a kecske, és épp olyéppoly a könnyen másszák meg a legmeredekebb sziklákat is. Délben a legelőhelyükön pihennek.

Egyedül vagy páronként, ritkábban kis nyájakban járnak – kivételesen akár száz fősszázfős nyájak is összeverődhetnek. A nyájat mindig egy öreg kos vezeti. Szaggatott fütyüléssel figyelmeztetik egymást a veszélyre, majd rohanva menekülnek, előszeretettel a meredek sziklafalakon.