„Portál:Első világháború/KiemeltCikk” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Magyarország az első világháborúban
Címke: Visszaállítva
frissít - Falkland
Címke: Visszaállítva
1. sor:
{{kép|IsonzoBattle frontof colorizationthe Falkland Islands, 1914 (retouched).jpg|méret=250px|szöveg=MagyarA katonák az Isonzó-frontonfalklandi csata<br>(William Lionel 1917Wyllie szeptemberébenfestménye)}}
A '''falklandi csata''' avagy '''falkland-szigeteki csata''' az [[első világháború]] elején, [[1914]]. [[December 8.|december&nbsp;8-án]] lezajlott tengeri ütközet volt az Atlanti-óceán délnyugati részén lévő [[Falkland-szigetek]] közelében egy német és egy brit hajóraj között. A csatában a jelentős túlerőben lévő, [[Doveton Sturdee]] altengernagy vezette brit hajóraj győzelmet aratott [[Maximilian von Spee]] altengernagy [[Kelet-ázsiai Hajóraj]]a felett az öt német cirkálóból négyet elsüllyesztve.
'''A Magyar Királyság az első világháborúban''' a [[központi hatalmak]] oldalán és az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] részeként vett részt, nem külügyeiben független hatalomként. Az [[első világháború]] 1914-től 1918-ig tartó hadműveletei néhány alkalommal a [[Magyar Királyság|történelmi Magyarország]] területét is érintették: először az 1914-es orosz offenzíva során, és az év őszén egy rövid [[szerémség]]i szerb támadással, majd a román hadsereg 1916-os [[erdély]]i betörésekor. Az [[antant]] országaihoz képest csekélyebb gazdasági potenciállal rendelkező, több fronton lekötött, nemzetiségi problémákkal terhelt, a háború során egyre inkább a [[Német Birodalom]] alá rendelődő kettős monarchia az első világháború végére szétesett, átadva helyét több (önmagát nemzetállamnak minősítő, de heterogén összetételű) utódállamnak.
 
A britek a november 1-ei [[Coronel-foki csata|coronel-foki csatában]] elszenvedett vereséget követően jelentős erősítést küldtek a brazil partokhoz visszarendelt dél-amerikai haderejük megerősítésére a német páncélos cirkálóknál jóval nagyobb sebességgel, páncélzattal és tűzerővel rendelkező két [[csatacirkáló]], az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] és az [[HMS Inflexible (csatacirkáló)|''Inflexible'']] révén, hogy felkutathassák és elpusztíthassák a győzedelmes németeket azok feltételezett tartózkodási helyén a chilei partoknál. Út közben szénvételezéshez a Falkland-szigeteken lévő [[Stanley (Falkland-szigetek)|Port&nbsp;Stanley]]-ben álltak meg. A Németországba visszatérni igyekvő Spee gróf öt cirkálójával ([[SMS Scharnhorst|''Scharnhorst'']] és [[SMS Gneisenau|''Gneisenau'']] páncélos cirkálók valamint [[SMS Nürnberg (1906)|''Nürnberg'']], [[SMS Leipzig (1905)|''Leipzig'']], [[SMS Dresden (1907)|''Dresden'']] könnyűcirkálók) és három szénszállítójával a britek érkezése utáni napon, december&nbsp;8-án rajtaütést tervezett végrehajtani Port Stanley-n, de a kikötőben észlelt nagy számú ellenséges hadihajót észlelve elállt a szándékától és keleti irányba hajózott el. A brit hajóraj – melyhez két csatacirkáló, három páncélos cirkáló, két könnyűcirkáló és egy segédcirkáló tartozott – kifutott a németek üldözésére. A gyorsabb és erősebb csatacirkálók elől, melyek jelenlétére nem számítottak, azonban a németek nem tudtak elmenekülni, amihez hozzájárult a térségben szokatlanul jó időjárás is ezen a napon. Spee ezt tapasztalva a könnyűcirkálóknak utasítást adott az elszakadásra, így ő maga után vonhatta a csatacirkálókat.
A front és a hátország összeomlása 1918 októberében következett be. Az osztrák–magyar küldöttség 1918. november 3-án írta alá a [[padovai fegyverszünet]]et, amely azonban nem tartalmazott [[Magyarország]]ra vonatkozó katonai és területi rendelkezéseket. [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] miniszterelnök Magyarország [[Ausztria|Ausztriától]] való függetlenségét kihangsúlyozandó magyar részről külön fegyverszünetet kötött, az ország déli és keleti határait rögzítő [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenciót]], melynek folytán a [[szerbek]], a [[románok]], majd az egyezményben nem említett [[csehek]] Magyarország területének nagy részén bevezették a saját közigazgatásukat.
 
A kibontakozó több órás küzdelemben Sturdee hajói nagy nehézségek árán, de végül elsüllyesztették Spee két páncélos cirkálóját, míg a három német könnyűcirkáló közül a többi brit hajó kettőt tudott elsüllyeszteni. A három német szénszállító közül ugyancsak kettő veszett oda. A német hajók közül csak a ''Dresden'' könnyűcirkáló és a ''Seydlitz'' tudott elmenekülni. Brit oldalon az emberveszteség a számos elszenvedett találat ellenére is csekély maradt, míg német oldalon a halálos áldozatok száma 1871 volt. Az elesettek között volt Spee tengernagy és négy hajóparancsnok.
Az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus rendszer és az azt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] képtelen volt feltartóztatni az antant túlerejét. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. A [[Párizs környéki békeszerződések]] (ezeken belül a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó [[Trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]]) a [[második világháború]] kitöréséhez vezettek. Magyarország 1918–1920 közötti külpolitikai és védelmi lehetőségei és az egyes politikai erők felelőssége mindmáig közéleti- és történészviták tárgya.
 
<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[A Magyar Királyság az első világháborúban|Tovább a szócikkhez]]'''</div>
A falklandi csata során aratott jelentős győzelem révén a britek lényegében megsemmisítették az egyetlen német külhoni köteléket, aminek révén elsősorban négy csatacirkálót szabadíthattak fel és irányíthattak át az északi-tengeri fő hadszíntérre. A megmenekülő ''Dresden'' miatt azonban a következő hónapok során is több hajórajt kellett a térségben tartani és a chilei partok mentén erre az időre az antant kereskedelmi hajózása lényegében teljesen leállt, ami miatt a falklandi csata nem tekinthető teljes értékű brit stratégiai győzelemnek.
 
A brit győzelmet beárnyékolja továbbá a harc során felmutatott rendkívül gyenge tüzérségi teljesítmény, a rossz taktikai megoldások, a már harcképtelenné vált német hajók nagy emberáldozattal járó tűz alatt tartása valamint az, hogy nem tettek kísérletet a német zászlóshajó hajótörötteinek kimentésére.
 
Habár a brit tüzérség hiányosságai – mint lényegében az összes ütközet során a háborúban – nyilvánvalóak voltak, annak hatékonyságának fokozására egészen a [[skagerraki csata]] utánig nem tettek kísérletet, a brit főerők ezt követően pedig már nem vállaltak fel újabb összecsapást a német [[Nyílt-tengeri Flotta|Nyílt-tengeri Flottával]].
<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[AFalklandi Magyar Királyság az első világháborúbancsata|Tovább a szócikkhez]]'''</div>
 
<div align="right"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/KiemeltCikk|Frissítés}}</small></div>