„Vogyince” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
apró |
Vépi (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
42. sor:
== Fekvése ==
[[Vukovár]]tól légvonalban 31, közúton 37 km-re nyugatra, [[Vinkovce|Vinkovcétől]] 15 km-re nyugatra, a Nyugat-[[Szerémség]]ben, a
== Története ==
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az [[őskor]]ban is lakott volt. Határában a
Vogyince első írásos említése [[1395]]-ben történt ''„Voginch”'' alakban abban a február 14-én kelt oklevélben, melyben [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós]] bánt és testvérét a [[Horváti család|Horvátiak]] Bács, Pozsega és Valkó vármegyei birtokaiba királyi adományként beiktatja.<ref>[https://archives.hungaricana.hu/en/charters/84424/?list=eyJxdWVyeSI6ICI4MDI4In0 Diplomatikai levéltár 8028.] </ref> A Garaiak a [[16. század]] elejéig, a család kihaltáig voltak a település birtokosai. A település [[1536]] körül került török kézre és 150 évi török uralom után [[1687]]-ben szabadult fel. Bakics Péter diakovári püspök egy [[1702]]-es okleveléből kiderül, hogy Horváti vidéke ekkor már a püspökséghez tartozott, de már [[1700]] körül megkezdődött az új lakosság tervszerű betelepítése, akik Boszniából, Kordunból és Likából érkezett katolikus menekültek voltak.
[[1745]]-től megkezdődött a [[katonai határőrvidék]] szervezése. [[1753]]-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. [[1800]] körül az addigi faházak helyett a katonai parancsnokság engedélyével téglából épült házak épültek. Az itteni határőrök a [[Habsburg Birodalom]] minden csataterén harcoltak. 1878-ban megépült a Bród–Vinkovce–Dálya
A településnek 1857-ben 870, 1910-ben 1058 lakosa volt. [[Szerém vármegye]] Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a horvát, 32%-a német, 2-2%-a magyar és szerb anyanyelvű volt. A település az [[első világháború]] után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A [[második világháború]] után a Zagorjéból és a Muraközből érkezett bevándorló családok települtek ide. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. 1992-ben a közigazgatási átszervezés során Horváti (Stari Mikanovci) községhez csatolták. 1996-ban Vogyince önálló község lett. A településnek 2011-ben 1966 lakosa volt.
68. sor:
== Nevezetességei ==
A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1968 és 1974 között épült. 26 festett üvegablaka van, melyek a rózsafüzér szentségeit és szenteket ábrázolnak. A templom négy tölgyfa ajtaján 16, az ó- és újszövetségből vett jelenet látható, melyek Stjepan Balažić munkái. A vogyincei plébániát 1930. április 1-jén alapították. Filiája az újhorváti Szent Bertalan
== Kultúra ==
A „Mladost” folklórcsoportot 1968-ban az akkori plébános Vlatko Poljičak ösztönzésére alapították. Fennállása óta résztvevője a „Vinkovački jeseni” őszi fesztivál rendezvényeinek. 1991 és 1995 között a háború miatt működése szünetelt. 1995-ben újrakezdték a munkát és a
== Oktatás ==
| |||