|
== Kutatástörténet ==
A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi ''Földrajzi ÉrtesítőbenÉrtesítő''ben napvilágot látott, [[Leél-Őssy Sándor]] által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyásmátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek [[nummulites]]zes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest''Budapest természeti képe”képe'' című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi [[Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató]]ban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes [[Gömbfülke|gömbfülkék]] utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A [[Barit-barlang]] feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában.
Az 1963. évi ''[[Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató]]''ban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes [[Gömbfülke|gömbfülkék]] utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A [[Barit-barlang]] feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban kiadott, ''Budai-hegység útikalauz'' című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában.
Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva ''Mátyáshegyi 5. sziklaüreg'' néven. A ''Mátyáshegyi 5. sziklaüreg''nek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtő északi falában, a [[Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang|''Mátyáshegyi 4. sziklaüreg''től]] nyugatra van a bejárata. A barlang körülbelül két méter hosszú. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van. ▼
▲Az 1976-ban befejezett, „Magyarország''Magyarország barlangleltára”barlangleltára'' című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva ''Mátyáshegyi 5. sziklaüreg'' néven. A ''Mátyáshegyi 5. sziklaüreg''nek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtő északi falában, a [[Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang|''Mátyáshegyi 4. sziklaüreg''től]] nyugatra van a bejárata. A barlang körülbelül két méter hosszú. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott , „Budai''Budai-hegység útikalauz”útikalauz'' szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.
[[Fájl:Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang1.jpg|bélyegkép|262px|balra|<center>A barlang bejárata]]
1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Varga Eszter mérte fel és a felmérés alapján, 1:100 méretarányban készült egy alaprajzi barlangtérkép. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és az alaprajza is látható. A térkép szerint 238 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy [[topográfia]]i térképet, amelyen látható a [[Mátyás-hegyi-barlang]] és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. A barlangban nem végeztek kutatást és bontást, mert nem volt rá idejük. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a [[Mátyás-hegyi-barlang]]rendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. Az 1983. évi [[Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tevékenységéről|''MKBT BeszámolóbanBeszámoló''ban]] megjelent az alaprajzi barlangtérképe és a topográfiai térkép.
Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. [[Eocén]] [[Mészkő (kőzet)|mészkőben]] és [[Mohaállatok|bryozoás]] [[Márga|márgában]] alakultak ki. 220–245 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A 20 méter hosszú Keleti-kőfejtő 3. sz. barlangnak a kőfejtő homlokfalán, a bányatalp felett, 15 méter magasan van a bejárata. Réteglapmenti elválással alakult ki a tág előcsarnokából nyugatra induló járatnak a lapos, kovás törmelékkel borított folyosója. Egy szabályos, gömbalakú, látványos oldási formákkal tagolt terembe vezet az északra tartó ágnak a meredeken emelkedő, csőszerű kürtője. Új járatok feltárását a nyugati ágnak az északi részén lehetne megpróbálni. A [[Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang]] a Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang alatt, négy méterre nyílik. A jelentésben látható a kőfejtő homlokfaláról két fénykép, amelyeken be van jelölve a barlang bejárata. Az 1984. évi [[Beszámoló a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tevékenységéről|''MKBT BeszámolóbanBeszámoló''ban]] publikálva lett a barlang leírása, az alaprajzi barlangtérképe és az 1983-as topográfiai térkép.
[[Fájl:Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang2.jpg|bélyegkép|262px|<center>A barlang bejárata]]
Az 1984-ben kiadott, „Magyarország''Magyarország barlangjai”barlangjai'' című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel ''Mátyás-hegyi 5. sz. sziklaüreg'' néven és egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy 1991-ben a Keleti-kőfejtő 3. sz. barlangban dolgoztak, de eredmény nélkül. A kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a [[Mátyás-hegyi-barlang]] felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. 1992-ben a szakosztály egy kis bontómunkát végzett benne. Az 1993. évi jelentés szerint 20 méter hosszú és a jelentésbe bekerrült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye.
Az 1995. évi ''[[Földtani Közlöny]]''ben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a [[Pálvölgy]] környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban ''Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangja'' a neve. A barlang bejárata a kőfejtő északi oldalában, a sziklafalban van és nehéz sziklamászással érhető el. Körülbelül 10 méter hosszú, befelé emelkedő barlang. ''Kupolás-barlang''nak is nevezik a jellegzetes, gömbfülkeszerű terme miatt. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye, valamint a tanulmány végén látható a barlang bejáratának a távolról fényképezett fényképe.
1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen látható a barlang elhelyezkedése, valamint az alaprajza. A barlang DK/3 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében látható a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A 2004-ben készült nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang 20 méter hosszú. Becsléssel megállapítva nyolc méter függőleges kiterjedésű, hat méter magas és két méter mély. Szabadon látogatható.
== Irodalom ==
|
