A [[Pülosz]]ban talált szövegek értesítenek bennünket arról, hogy az [[i. e. 13. század]]ban ott ''tengeri megfigyelőhelyeket'' kellett felállítani, akikahol a tenger felől fenyegető veszélyt figyelték. Mem sokkal ezután [[Mükéné]] és [[Pülosz]] elpusztult, egy időben a [[tengeri népek]] [[Ókori Egyiptom|Egyiptomot]], [[Kánaán]]t és [[Anatólia|Anatóliát]] ért támadásaival, ami pl. a [[Hettita Birodalom]] végét is okozta. A [[dórok]] jelenlétére régészeti bizonyíték viszont csak az [[i. e. 10. század]] közepéről van geometrikus díszítésű kerámiák formájában, azaz a pusztulás és a dórokra vonatkozó megnyugtató bizonyíték között mintegy két évszázadnyi űr tátong. Az ellentmondás talán úgy oldható fel, hogy a pusztulást nem a dórok okozták, hanem „átutazó” tengeri népek, a dórok pedig később beszivárogtak egy üres, vagy katonailag vákuum területre és a talált kis népsűrűség lehetővé tette nagy szaporodásukat. De erre a hipotézisre sincs bizonyíték.
