Wikipédia

„Foulques de Villaret” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
7. sor:
1306. június 23-án Villaret vezetésével két [[Gálya |gályával]], négy másik hajóval, mintegy 35 lovaggal, hat levantei lovassal és ötszáz gyalogossal kifutott Limassolból. Csatlakozott hozzájuk néhány más hajó is, amelyet a genovaiak szereltek fel. Először [[Kasztelórizo|Castellorizzón]], a Rodoszhoz közeli kicsi szigeten kötöttek ki, majd megkezdték Rodosz elfoglalását. Az ostrom lassan haladt, Villaret diplomáciai erőfeszítéseket tett a rend erőforrásainak növelésére. Villaretnek sikerült megszereznie a pápa és a francia udvar támogatását. 1307. szeptember 5-én [[V. Kelemen pápa]] a lovagrend birtokának minősítette Rodoszt.{{refhely|Hazard|285. oldal|azonos=Hazard285}}
 
1309 novemberében Villaret Genovából [[Nápolyi Királyság|Nápolyba]] utazott. Onnan komoly flottával indult vissza az [[Égei-tenger]]re. A hajók áprilisban érkeztek meg Rodosz közelébe. A város augusztus 15-én kapitulált.{{refhely|Hazard|284. oldal|azonos=Hazard284}} Villaret fő célkitűzése a keresztény-muzulmán kereskedés akadályozása volt, ezért a johannita gályák lecsaptak minden hajóra, amelyet ezzel gyanúsítottak, és ezzel ellenfelükké tették a bizánciak és a velenceiek mellett a genovaikat is.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
 
Villaret, területnövelőmiután hadjárataimegszilárdította miattrodoszi ahatalmát, rendzsarnokoskodni hatalmaskezdett, adósságota halmozottrendben felmegjelent a korrupció. A korabelikeresztes feljegyzésekhadjáratok aterveivel nagymestertnem különösentörődött arrogánsés egyre több pénzt követelt a nyugat-európai perjelségektől, zsarnokiamelyek jelentős részét hajlamúkésőbb emberkéntsaját írtákcéljaira lefordította. A rend hatalmas adósságot halmozott fel. 1317-ben a lovagok merényletet kíséreltek meg ellene, de sikerült Lindosz várába menekülnie, amelyet a rendlovagok megostromoltmegostromoltak. EközbenVégül a johanniták [[Maurice de Pagnac]]-ot választották nagymesternek, és júliusban arra kérték [[XXIII. János pápa|XXIII. János pápát]], hogy ismerje el választásukat.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
 
AMindkét pápaoldal mindkéta nagymestertpápához avignonifordult, aki Villaretet és Pagnac-ot is [[Avignon|avignon]]i rezidenciájára kérette. Eközben Giraud de Pins irányította a rend működését az egyházfő nevében. PagnacA meghalt,rendnek utódjánakugyan [[Hélion de Villeneuve]]-ötvoltak választottákbizonyos megjogai a lovagok.nagymester Aleváltására, pápade júniusVillaret 29-én élethossziglan [[Capua]] perjelének nevezte Villaretet. Anépszerű volt nagymesterrel ott is problémák voltakEurópában, ezért azXXIII. egyházfőJános rómaimegsemmisítette perjelléaz nevezteellene kihozott 1325-benhatározatot. Az év áprilisáig megfosztotta hivatalátólMegerősítette, és csak nyugellátást kapott.hogy Villaret testvére otthonába, a Montpellierhez közeli Teyranba költözöttnagymester, aholugyanakkor egyszerűrábeszélte lovagkéntőt élta továbblemondásra. 1327.1319 szeptemberjúniusában 1-jén[[Hélion meghalt,de ésVilleneuve]] lett a Templomosokjohanniták egykorinagymestere.{{refhely|Hazard|288. montpellier-ioldal|azonos=Hazard288}} templomában helyezték végső nyugalomra.
 
A pápa június 29-én [[Capua]] perjelének nevezte Villaretet. A volt nagymesterrel ott is problémák voltak, ezért az egyházfő római perjellé nevezte ki 1325-ben. Később megfosztotta hivatalától, és csak nyugellátást kapott. Villaret testvére otthonába, a [[Montpellier]]hez közeli [[Teyran]]ba költözött, ahol egyszerű lovagként élt. 1327. szeptember 1-jén meghalt, és a [[Templomosok]] egykori montpellier-i templomában helyezték végső nyugalomra.
 
== Jegyzetek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Foulques_de_Villaret”