„Akárki” változatai közötti eltérés

Az allegorikus moralitások halhatatlansága abban rejlik, hogy egy egyszerű, ám mégis ötletes forma arra, ha a drámaíró, vagy a rendező egy erős társadalomkritikai darabot szeretne színre vinni. Természetesen ilyenkor a szöveg is átmegy némi változtatáson. Elveszti a középkori egyház miatt belekerült szájbarágós keresztény mondanivalót, viszont felölti az éppen aktuális kor átlag emberének problémáit a társadalomban. A tisztán allegorikus moralitások virágkora a késő középkorra esik, de a reneszánsz színpadon is tovább élnek, s hatásuk még Shakespeare jellemábrázolásában is kimutatható. A magyar irodalom legismertebb moralitása az 1646-ban kinyomtatott „névtelen” [[Comico Tragoedia]], a századból azonban több moralitástöredék is ismeretes, s a csiksomlyói passiókban is szerepelnek betétként allegorikus jelenetek.

A 20. században az angol Akárki drámát [[Hugo von Hofmannsthal]] dolgozta át. 1911-ben, [[Max Reinhardt]] rendezésében világszenzációt keltett a mű., Amelyet grandiózus külsőségek között a [[berlin]]i Schumann-cirkusz arénájában, [[Alfred Roller]] díszletében vittevit színre. 1920-tól – néhány év megszakítással – szerepel a [[Salzburgi Ünnepi Játékok]] programján.

Magyarországon 1993-ban mutatták be a Kamrában [[Zsámbéki Gábor]] rendezésében [[Kárpáti Péter]] Akárki című drámáját. Az előadás különlegessége, hogy a modern korra átírt moralitásjáték főszereplője egy Emma nevű, negyvenes, lestrapált, elvált és elhanyagolt ingatlanügynöknő, amelyet [[Csákányi Eszter]] alakítása varázsolt feledhetetlenné.