A tengeralattjáró elleni harcban megjelent a [[Rádiólokátor|radar]], a [[szonár]], a [[rakéta]]fegyverek és a reaktív [[Bomba|vízibombák]]. A háború folyamán az erősödő légi tevékenység arra kényszerítette a németeket, hogy a fedélzetre 2–4 csövű 20, majd 30 mm-es gépágyúkat telepítsenek. A távolharc követelményeinek megfelelően a 88 mm-es löveget 105–120 mm-re növelték. A torpedóknál az elektromos és turbinás meghajtást használták.
A legjelentősebb minőségi változás [[1945]]–[[1954]] között zajlott le. Kevesebb tengeralattjáró készült, de növekedtek a méretek. Újra többféle különleges típus jelent meg. [[Helikopter]]t, [[mini tengeralattjáróttengeralattjáró]]t, partraszálló csónakokat, rakétákat, [[robotrepülőgép]]eket helyeztek el a fedélzeti hangárban. Alkalmaztak vízvédett lövegeket, majd később teljesen elhagyták ezeket. Készültek üzemanyag-szállító, aknatelepítő, rádió- és lokátor-relé, ellátó, anyagraktáros és javító tengeralattjárók, vízkiszorításuk az 1945-ös 1200 t-ról 2300 t-ra növekedett.<ref>{{cite web|url=http://www.naval-technology.com/projects/submarines_gallery.html|title=Tengeralattjáró-típusok képekben|language=angol|accessdate=2012-04-20}}</ref> A [[Szovjetunió]] hatalmas dízel-elektromos tengeralattjáró-flottát<ref>{{cite web|url=http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/hirek/komoly_fenyegetes_jelentenek_a_tengeralattjarok/|language=magyar|title=Diesel-elektromos meghajtás|accessdate=2012-04-09}}</ref> kezdett el kiépíteni, amely a flottája gerincét képezte. 1954-től megjelent a nukleáris meghajtás,<ref>{{cite web|url=http://www.shima.demon.co.uk/sublist.htm|language=angol|title=Nukleáris meghajtású tengeralattjárók|accessdate=2012-04-09}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/konyvek/fegyver/tartalom/s/sarhidai4_t.html|language=magyar|title=Atom-tengeralattjárók|accessdate=2012-04-09}}</ref> amelyre először az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] kezdett el fokozatosan átállni (és mára már nincs is hagyományos meghajtású tengeralattjárója). A vízkiszorítás az [[1950-es évek]]ben már elérte 3300 tonnát. A fejlődés újabb állomása volt az áramvonalas csepp-forma megjelenése [[1959]]-től, amikor már a víz alatti haladás gyorsabb lett, mint a felszíni. A méretnövekedés tovább folytatódik. Alapvetően háromféle nukleáris meghajtású típusa készül a flottáknak.
Megemlítendő specialitás a svédek által fejlesztett levegő-független meghajtású tengeralattjáró.<ref>{{cite web|url=http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/hadihajok/tipusok/ujgeneracios_tengeralattjarot_fejlesztenek_svedorszagban/?print|title=Levegő-független meghajtás|language=magyar|accessdate=2012-04-18}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.sg.hu/cikkek/37093/a_jovo_katonai_tengeralattjaroi_i/2|title=AIP - Levegő-független meghajtás|language=magyar|accessdate=2012-04-18}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.kockums.se/.|title=AIP - svéd fejlesztésű tengeralattjárók|language=svéd|accessdate=2012-04-30}}</ref>
