„Ładoś-csoport” változatai közötti eltérés

A '''Ładoś-csoport''' vagy '''berni csoport''' ([[Lengyel nyelv|lengyelül]]: ''grupa berneńskaŁadosia'' vagy ''grupa Ładosiaberneńska'', [[Francia nyelv|franciául]]: ''Groupe Ładoś'' vagy ''groupe bernois'') egy olyan név, amelyet egy [[Lengyelek|lengyel]] diplomaták és [[Zsidók|zsidó]] aktivisták egy csoportjának adtak, akik a [[második világháború]] alatt [[Svájc|Svájcban]] kidolgozták a [[Latin-Amerika|latin-amerikai]] útlevél illegális előállítási rendszerét, hogy megmentsék az európai zsidókat a [[Holokauszt|holokauszttól]].<ref name=":0">{{Cite web |title=Forgotten righteous. Polish envoy in Bern saved hundreds of Jews from the Holocaust |url=http://www.gazetaprawna.pl/artykuly/1063124,polish-envoy-in-bern-saved-hundreds-of-jews-from-the-holocaust.html |work=www.gazetaprawna.pl |accessdate=2020-07-29}}</ref><ref>{{Cite web |title=Szwajcaria - Karczewski: oddajemy cześć tym, którzy tworzyli łańcuch dobrych serc {{!}} Polska Agencja Prasowa SA |url=https://www.pap.pl/aktualnosci/news,1285411,szwajcaria---karczewski-oddajemy-czesc-tym-ktorzy-tworzyli-lancuch-dobrych-serc.html |work=www.pap.pl |accessdate=2020-07-29}}</ref>

A csoport tagjai: négy diplomata a berni lengyel képviseletről, a [[Zsidó Világkongresszus|RELICO]] (a háború zsidó áldozatait támogató bizottság) képviselője, valamint az Agudat Yisrael ultraortodox izraeli párt képviselője. A hatból ötből lengyel állampolgárok voltak, és fele zsidó volt.<ref name=":1">{{Cite web |title=Ambasador Polski w Szwajcarii: Polacy pomagali przy wykupie Żydów z rąk nazistów. Alianci byli temu przeciwni |url=https://polskieradio.pl/art3_2025372 |work=PolskieRadio.pl |accessdate=2020-07-29}}</ref><ref>{{Cite web |title=Aleksander Ładoś. - Archiwum Akt Nowych w Warszawie |url=https://www.aan.gov.pl/art,352,aleksander-lados |work=www.aan.gov.pl |accessdate=2020-07-29}}</ref>

* [[Chaim Yisroel Eiss|Chaim Eiss]] (1876–1943) [[Ustrzyki Dolne|Ustrzykiben]] született kereskedő<ref>Nem világos, hogy Ustrzyki Dolnéban vagy Ustrzyki Górnéban született. Mindkét hely megfelel a földrajzi leírásnak.</ref>, az Agudat Ysrael vezető alakja, lakóhelye [[Zürich]].

1939 szeptemberében [[Lengyelország történelme|Lengyelországot]] a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] és a [[Szovjetunió]] támadta meg, és két megszállási zónára osztották. Közel 36 millió lengyel állampolgár, köztük több mint 3 millió zsidó volt német és szovjet uralom alatt. Ugyanakkor a lengyel kormány megtagadta az átadást, és 1939. szeptember 17-én átlépte a [[Románia]] határát, ahol internálták. Az 1935-es alkotmánynak megfelelően [[Ignacy Mościcki]] elnök [[Władysław Raczkiewicz]]et jelölte ki utódjává. Emellett új, száműzetésben lévő lengyel kormányt alakítottak [[Párizs|Párizsban]], és megkezdte a fegyveres erők újjáépítését Franciaországban. A kormány, amelyet jelenleg [[Władysław Sikorski]] tábornok vezet, átvette az irányítást a lengyel állam egész külföldön lévő tulajdonában, ideértve a diplomáciai képviseletek hálózatát is. A német francia invázió után a kormány [[London]]ba költözött, ahonnan folytatta a harcot a németekkel. Nyugat-Európa kontinentális részén a száműzetésben lévő lengyel kormányt Svájc, [[Portugália]], [[Spanyolország]] és [[Svédország]] küldöttségei képviselték. Más országok vagy német megszállás alá kerültek, vagy a németek nyomása alatt bezárták a lengyel diplomáciai missziókat. Svájcban a Bern küldöttsége Elfenstrasse-ban található, Kirchenfeld diplomáciai kerületében. Ezenkívül 1940 óta bérbe adtak egy másik épületet, amely a konzuli részleget adta Thunstrasse-ban. 1940 áprilisa óta a küldöttséget Aleksander Ładoś, a háború előtti Lettország képviselője (1923–26) és München főkonzulja (1927–31) vezette. Ładoś a invázió után elhagyta Lengyelországot, és rövid ideig Władysław Sikorski kormányának tagjaként szolgált. Amikor a bern-i posztba lépett, a másik három diplomaták -– már ott dolgoztak: Ryniewicz 1938-tól, Kühl és Rokicki 1939-től. Rokicki és Ryniewicz ismerkedtek egymással korábbi rigai posztjukban (1934–36), és valószínűleg közel álltak egymáshoz egy barátságos kapcsolatban. Csak Bernben találkoztak Kühl-lel és Ładoś-nal. Abraham Silberschein, akinek a 21 Cionista Kongresszus küldöttségének kellett volna lennie, röviddel a háború kitörése elõtt [[Lviv|Lvivből]] jött [[Genf|Genfbe]]. Chaim Yisroel Eiss a 20. század eleje óta Svájcban tartózkodott, és Zürichben volt boltja. A zsidó szervezetek mindkét képviselője nem ismerte egymást a háború előtt, és politikailag nagyon távol voltak<ref name=":1" /><ref>{{Cite book |last=Majchrowski |first=Jacek M. |title=Kto był kim w Drugiej Rzeczypospolitej. |year=1994 |publisher=BGW |location=Varsó |isbn=83-7066-569-1 |page=o. 103}}</ref>.

Juliusz Kühl szerint a hamis útlevél előállításának ötletét 1940 [[Karácsony|korácsonyéjjel]] találták ki, és nem volt semmiféle összefüggésben a holokauszttal. Több tucat [[paraguay]]i dokumentumot készítettek azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék a Szovjetunió által elfoglalt területek befolyásos zsidóinak [[Japán|Japánon]] keresztüli menekülését. A küldöttség Paraguay tiszteletbeli konzulját, [[Rudolf Hügli]] berni jegyzőkönyvet azonosította, aki kész volt az útlevelek eladására és körülbelül 30-at vásárolt meg. Nem ismert, ki töltötte ki őket és hogyan küldték őket a Szovjetunióba. Kezdetben azt feltételezték, hogy az ilyen tevékenységeket külön lehet elvégezni, mivel a rendszer felfedhető. A későbbi években azonban a hasonló dokumentumok készítése folytatódott. A legismertebb példa az útlevele, amelyet Eli Sternbuch kapott feleségének, Guta Eisenzweignek és édesanyjának 1941 novemberében. A Sternbuch család azt Juliusz Kühl kapcsolatba vételével szerezte meg. Nem tudjuk, ki töltötte ki ezt a dokumentumot. 1957-ben [[Jad Vasem]] tanulmánya szerint újabb útlevél létezik -– különösen 1941-ben a Szovjetunió német inváziója során és a zsidó gettók létrehozása után. Egyes esetekben az ilyen okmányok hordozói mentesültek a gettókban élési és a [[Dávid-csillag|szalag Dávid-csillag]]gal viselésére vonatkozó kötelezettség alól. Az útlevéllel való tömeges gyártás 1942-ben kezdődött, a [[Wannseei konferencia]] után, amikor az európai zsidók tömeggyilkosságáról döntöttek. Ettől a pillanattól kezdve a latin-amerikai országok útlevelei védettek voltak a náci [[A Harmadik Birodalom koncentrációs táborai|német koncentrációs táboraiba]] történő kitoloncolástól, mivel azok tulajdonosát németországi internatáborba küldték és Franciaországot elfoglalták. A műveletet kezdetben kaotikusan hajtották végre, ami növelte a visszaesés lehetőségét. Ez volt az oka annak, hogy a küldöttség 1942-ben felkereste Abraham Silberscheint<ref name=":0" /><ref name=":2" /><ref>{{Cite book |author=Eck, Nathan |title=The Rescue of Jews with the Aid of Passports and Citizenship Papers of Latin American States. |accessyear=1957 |publisher=Yad Vashem Studies}}</ref><ref name=":3">{{Cite web |title=Centrum Badań nad Zagładą Żydów - Agnieszka Haska o Aleksandrze Ładosiu i jego pomocy polskim Żydom za pośrednictwem Poselstwie RP w BRnie |url=https://www.holocaustresearch.pl/index.php?mod=news&show=345 |work=www.holocaustresearch.pl |accessdate=2020-07-29}}</ref>.

A rendszer lényegét a RELICO-Legáltatási tengely képezte. Silberschein az útlevél-birtokossá válni szándékozó személyek listáját elküldi Rokickinek, aki nyilvántartja őket, és Paraguay útleveleit készítették el. A Silberschein és Rokicki közötti 1942 és 1943 közötti tipikus levélváltás magában foglalja Silberschein levelét azon személyek listájával, akiknek a dokumentumokat át kellett adni. Rokicki pedig Silberscheint küldte kitöltött útlevelekkel vagy azok közjegyző által hitelesített másolataival, valamint Rudolf Hügli konzul levelével, amelyben arról tájékoztatták, hogy az útlevél birtokosai paraguayi állampolgárságot kaptak. Emellett számos külön megerősítést kaptunk Paraguay állampolgárságáról. Az ilyen dokumentumok címzettjeinek listája több ezer nevet tartalmaz. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a paraguayi útlevelek túlnyomó részét 1942. december 18–30-án adták ki, és egyiket sem töltötték ki 1943-ban. A Silberschein és Rokicki közötti levelezés, amely a Jad Vasem archívumában elérhető, azt mutatja, hogy ezeknek az útleveleknek késő volt (bizonyíték van arra, hogy több 1942. december 30-i útlevél került kiadásra 1943 őszén). Paraguay útleveleinek túlnyomó többségében Konstanty Rokicki kézírásának nyoma van, de vannak olyan útlevelek is, amelyek más karakterrel vannak kitöltve. A legvalószínűbb változat, hogy Juliusz Kühl vagy Stefan Ryniewicz, aki maga is tapasztalt konzul, tölti ki őket. Útlevelet adtak ki [[Lengyelország a második világháborúban|Lengyelország]], [[Hollandia]], [[Szlovákia]] és [[Magyarország]] zsidó állampolgárai, valamint a német állampolgárságuktól megfosztott zsidók számára. A Jad Vasemi Silberschein-i levéltárban található útlevelek sorszáma szerint ezeknek a dokumentumoknak legalább három sorozata készült, összesen legalább 1056 darab. Sok esetben egy vagy két embert említenek az útlevelekben. Könnyen felmérhető, hogy legalább 2100 ember részesült e dokumentumok kedvezményezettjeiben. Minden útlevél 500 és 2000 [[svájci frank]] között volt. A pénzt lengyel diplomaták -– Rokicki, Kühl és Ryniewicz -– adták át Rudolf Hüglinek, és hatalmas jövedelmet hoztak neki. Összehasonlításképpen: Aleksander Ładoś akkori havi fizetése 1800 frank, Juliusz Kühlé pedig 350 frank volt.<ref name=":0" />

1943-ban Silberschein kapcsolatot létesített a [[Peru|perui]] konzullal, José Barretóval Genfben. Baretto 10–12 ezer frankért 28 útlevelet adott át Silberscheinnek. A perui főkonzul, akit erről a manőverről tájékoztatták, elutasította Barretót. Ebben az esetben vita merült fel Silberschein és Ryniewicz között, akik korábban azzal vádolták, hogy a saját kezén cselekedett, és az összeesküvés hasonlóságává tette az ügyet. A levélből kitűnik, hogy a lengyel képviselet teljes információkat kért az akcióról. Ryniewicz a Barreto megmentése és az ügy lefedése érdekében sikeres beavatkozást is tett, és a [[Lima|limai]] lengyel küldöttség hasonló fellépésére ösztönözte. 1943-ban Silberschein kapcsolatot létesített a genfi ​​[[Salvador|salvadori]] Főkonzulátus zsidó alkalmazottjával, George Mandel-Mantello-val. Mantello - valószínűleg konzulának -– Arturo Castellanos beleegyezésével -– kitöltött útlevelet és állampolgársági igazolást adott neki. A lengyel küldöttséget valószínűleg tájékoztatták a kiadott útlevelek számáról és a Silberschein-Mantello közötti kapcsolatokról, de nincs bizonyíték arra, hogy részt vett a dokumentumok előállításában. Arturo Castellanost 2010-ben Jad Vasem, a [[Világ Igaza|Világ Igazának]] nyilvánította.<ref name=":0" />

[[Honduras]] útlevele esetén Silberschein közvetlenül kapcsolatba lépett Anton Bauerrel, a hondurasi korábbi tiszteletbeli konzullal, aki ellopta a pecsétet és illegálisan kiállította a dokumentumokat berni irodájában. Silberschein leveleinek címzettje Bauer lánya -– Isabella volt. Egy esetben azonban nyomokat láthatunk az útlevél megszerzésében Rokicki útján. 1943. május 27-én Silberschein felkérte őt, hogy szervezzen útlevelek sorozatát a következő napra, és röviddel ezután legalább két hondurasi útlevelet adtak ki<ref name=":0" />.

2019 decemberében a varsói [[Pilecki Intézet|Pilecki Intézetben]] bemutatták a Ładoś-csoport által kiállított 3262 útlevéllel rendelkező személy nevét.<ref>{{Cite web |title=Presentation of the “Ładoś List”, Warsaw 12 December 2019 |url=https://ipn.gov.pl/en/news/2604,Presentation-of-the-Lados-List-Warsaw-12-December-2019.html |work=Institute of National Remembrance |accessdate=2020-07-29 |language=en-us |first=Institute of National |last=Remembrance}}</ref> Becslések szerint azonban az útlevélhordozók 5000–7000 neve továbbra sem ismert. A kutatást Jakub Kumoch vezetésével végzett csapat végezte az Arolsen Archívumban -– a Náci üldöztetés Nemzetközi Központjában, Jad Vasemben és az Új Fájlok Archívumban [[Varsó]]ban.<ref>{{Cite web |title=Lista Ładosia: nazwiska 3262 Żydów objętych tzw. „akcją paszportową" - Instytut Pileckiego |url=https://instytutpileckiego.pl/pl/instytut/aktualnosci/instytut-pileckiego-opublikowal-liste-nazwisk-3262-zydow-obj |work=instytutpileckiego.pl |accessdate=2020-07-29 |language=pl}}</ref>

A tanulmányok többsége a zsidók megmentésének hitelt nyújt a csoport egyes tagjai számára. Ennek oka az a tény, hogy a csoport összeesküvésben cselekedett, és annak tagjai által felírt holisztikus emlékek hiánya miatt. Aleksander Ładoś bejelentette a mentési akció leírását a harmadik, befejezetlen emlékezetben, de a történet írása nélkül halt meg. A Ładoś-csoport diplomátusai - Ładoś, Rokicki, Kühl és Ryniewicz -– az Agudat Israel 1945 januárjának megköszönõ levélében kerültek megnevezésre. Agnieszka Haska 2015-ben cikket tett közzé a zsidók megmentéséről a lengyel diplomaták által Bernben. 2017 augusztusában [[Markus Blechner]], a zürichi lengyel tiszteletbeli konzul, Zbigniew Parafianowicz és Michał Potocki újságírókkal együtt ismertette a rendszert, elismerve az összes csoporttag hozzájárulását az útlevéltulajdonosok fennmaradásához. A latin-amerikai útlevél kérdéséről [[Władysław Szlengel]], a lengyel-zsidó költő, a varsói gettóban írt „Útlevelek” versének szerzője írt verset.<ref name=":0" /><ref name=":3" /><ref>{{Cite web |title=Wladyslaw Szlengel: Selected Poems II |url=http://www.zchor.org/szlengel/poems2.htm#THREE |work=www.zchor.org |accessdate=2020-07-29}}</ref>