„III. Kelemen (ellenpápa)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kategória
Nincs szerkesztési összefoglaló
33. sor:
Guibert legfőbb támasza, a német és lombard klérus a háborúk után igen megosztott maradt. A Gergelypárti püspökök [[Quedlinburg]]ban gyűltek össze, és zsinatukon kiátkozták Kelement, míg Henrik [[Mainz]]ba hívta Kelemen híveit, akik megerősítették az új pápa trónját, és kiátkozták Gergelyt. Noha [[1085]]. [[május 25.|május 25-én]] a nagy pápa meghalt, Guibert és Henrik mégsem tudta elismertetni hatalmát. A pápaválasztók ugyan nagy zavargások közepette, de végül megválasztották [[III. Viktor pápa|III. Viktor pápát]], akinek megkoronázása után azonnal menekülnie kellett Rómából Kelemen bérgyilkosai elől. Az ellenpápa embereit csak a toszkániai hercegnő, [[Matilda toszkánai őrgrófnő|Matilda]] segítségével sikerült visszavonulásra kényszeríteni.
 
De Viktor [[1087]]-es halála sem oldotta meg Henrik és Kelemen gondjait, ugyanis Rómában [[II. Orbán pápa]] foglalhatta el az egyház teljes akaratából a pápai trónt. Kelemen és a császárpárti katonák hiába üldözték el Rómából, a pápát ismét legitimként ismerte el a keresztény világ java része és a klérus döntő hányada. Orbán végül csak [[Franciaország]]ban talált menedéket. Idő közbenIdőközben Kelemen bátran bitorolta a pápai jogokat. Rómából visszavonta Henrik kiátkozását, és szigorúan büntette azokat, akik nem akarták elismerni az egyház fejének. Ezért aztán lassan Orbán mögé sorakozott fel az egész klérus, és ráadásul Henrik hatalma is egyre haloványabbá vált saját birodalmában. A pápa a francia uralkodó segítségével visszafoglalta Róma nagy részét, és immár Kelemen kényszerült az Angyalvár falai közé. A király testvére, ''Hugó, Vermandois grófja'' vezette személyesen a keresztes hadjáratot, aminek eredményeként [[1098]]-ban az Angyalvár is Orbán kezébe került.
 
=== Teljes kudarc ===