„Ballagás” változatai közötti eltérés

 

A kifejezés a latin ''valentas'' (búcsúzó) szóból származik.

 

[[Magyarország]]on a szokás [[Selmecbánya|Selmecbányáról]] indult el az [[1870-es évek]]ben, amikor a helyi erdészeti és bányászati akadémia hallgatói az iskolától való búcsúzásuk gyanánt a [[Ballag már a vén diák|''Ballag már a vén diák…'']] kezdetű dalt énekelték el. Hamarosan az egész országra átterjedt e hagyomány, a [[20. század]]ra már teljesen megszokott lett. Az [[1920-as évek]]től már az [[Elmegyek, elmegyek|''Elmegyek, elmegyek…'']] kezdetű magyar népdalt énekelték az ünnepségen, illetve tanáraiknak [[szerenád]]ot adtak a végzős évfolyam diákjai a ballagást megelőző éjszakán.

 

A ballagás napján a tanulók az iskola folyosóin vonulnak végig, a zászlóvivőt követve. Vállukon tarisznya függ, melybe [[pogácsa]], só, föld, aprópénz, valamint az intézmény fényképe kerül, rendszerint az alsóbb éves diákok jóvoltából. A szülők, hozzátartozók virággal vagy egyéb ajándéktárggyal köszöntik ballagó gyermeküket, családtagjukat. Az iskolai ünnepség során az osztály egyes tagjai felidézik az elmúlt évek emlékezetes pillanatait, a tanárok jó tanácsokkal látják el a búcsúzó diákokat. Az eseményt követően a szülők gyakran családi összejövetelt rendeznek, mely legtöbbször egy ünnepi ebéd vagy vacsora szokott lenni.