„Jézus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
89. sor:
A keresztény irodalomban említik az ''Isten fia'', az ''Isten báránya'', ''[[próféta]]'', az ''Úr'', a ''zsidók királya'', a ''[[Pantokrátor]]'', a ''[[Messiás]]'', az ''[[Üdvözítő]]'', ''[[Jézus nevei#Krisztus|Krisztus]]'' és a ''Megváltó'' megnevezéssel is. A kereszténység szerint a [[szentháromság]] egyik személye, akit az [[Újszövetség]] alapján [[Szűz Mária|Mária]] hozott a világra és akinek [[József (Jézus nevelőapja)|József]] volt a nevelőapja. A kereszténység zöme [[Isten]] [[megtestesülés]]eként, a második isteni személyként, [[istenember]]ként tiszteli őt, aki életével, szenvedésével és halálával [[Megváltás|megváltotta]] az emberiséget.
Az [[evangélium]]ok alapján miután három évig tanítóként működött, keresztre feszítették és meghalt, de harmadnapra föltámadt, és nem sokkal később a [[mennyország]]ba ment Istenhez. Tizenkét tanítványát [[apostol]]oknak nevezzük, közülük az áruló Júdás felakasztotta magát, helyére Mátyást választották a 12 közé; a keresztyéneket üldöző [[Pál apostol|Sault]] a damaszkuszi úton térítette meg a neki megjelenő Jézus, így lett belőle a 13. apostolnak nevezett [[Pál apostol|Pál]]. Nagyobb tekintélyre emelkedett később [[Péter apostol|Szent Péter]], aki a legjelentősebb a katolikus egyház számára; mivel a [[Római katolikus egyház|katolikusok]] őt tartják az első [[pápa (egyházfő)|pápának]]. ''(→ [[A pápaság története]])''
A Biblia és a keresztény hagyomány szerint azért jött, hogy megmentse a világot, azaz a bűneiből megváltsa és megszabadítsa az egész emberiséget. Az üdvtörténeti teológiában Isten elküldte gyermekét – Isten Fiát –, és feláldozta az emberiség bűneiért megváltásképp. Isten megdicsőítette Krisztust a feltámadással, ami azt jelenti az embereknek, hogy a halál nem uralkodhat rajtuk korlátlanul, az örök élet lehetősége kinyílt számukra: „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." (Jn.11:25-26). Ez a keresztény örömhír, ami az [[evangélium]]ok végső mondanivalójának alapja.
96. sor:
Ádám és Éva tettének büntetése a halál, Jézus áldozatának ajándéka az [[Üdvösség|örök élet]]. Bár szűk az út, aki követi Jézust, üdvözül. Az örök élet elérésére csak Jézus Krisztuson keresztül van lehetőség. Jézus vére azért folyt ki a kereszten, mert „vér kiontása nélkül nincsen bűnbocsánat".<ref>Zsidók 9:22</ref> Jézus bűn nélkül élt a földön, az ő vére bűntől mentes, tökéletes áldozat. „Mivel a bűn zsoldja a halál",<ref>Róm 6:23</ref> neki nem kellett volna önmagáért meghalni. A [[Pál levele a rómaiakhoz|Róma]] 6:23 viszont folytatja: „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban". Tehát ez a vér alkalmas, hogy eltöröljön minden bűnt. Ezért járt Isten Fia a földön. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van", mondja [[János evangéliuma]] 3:36.
Krisztus halála pillanatában – az evangélium szerint – a [[Jeruzsálemi templom|jeruzsálemi nagytemplom]] szentélyének függönye kettéhasadt, – és a teológusok alapján – itt ért véget az "Ó szövetség", hogy a [[bűn]]ért [[Áldozat (vallás)|állatáldozatot]] kell bemutatni, és elindult az "Új Szövetség", amikor Krisztus áldozta fel önmagát az emberek [[megváltás]]áért és egyben egy olyan folyamat, amivel a [[Megtérés|megtérő]] „[[Pogányság|pogányoknak]]” is lehetővé vált Isten ismerete és az [[üdvösség]].
== Hatása, a kereszténység kialakulása ==
| |||