„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

A [[Georg Ernst Stahl]] (1659–1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban ''flogiszton'' található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt a tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a [[gravitáció]] „taszítja”.

 

 

Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkimista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, ahol például [[Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[Nagyszombati Egyetem]] kémiaprofesszora hirdette.