„Rodoszi johannita uralom” változatai közötti eltérés

[[Rodosz (sziget)|Rodoszt]] [[1310]]. [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] foglalta el a [[Máltai lovagrend|Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend]]. Az [[Égei-tenger]]i sziget [[1522]]-ig, a sikeres [[Rodosz ostroma (1522)|török ostromig]] volt a johanniták központja.

 

 

A következő éveket a rend és a keresztény kereskedők, elsősorban a [[Genovai Köztársaság|genovaiak]] és a [[Velencei Köztársaság|velenceiek]] vitái határozták meg, mivel a johanniták felléptek a muzulmánokkal folytatott kereskedelem ellen. Ezzel párhuzamosan az ispotályosok megkezdték a muzulmán hajók elleni akciókat is, amelyek az Anatólia nyugati partjain elhelyezkedő kisebb emirátusok kikötőiből hajóztak ki. A rend először az 1312-es [[Amorgószi csata|amorgószi ütközetben]], majd 1319-ben a [[Híoszi tengeri csata|híoszi csatában]] mért vereséget a törökökre.{{refhely|Hazard|287-293. oldal|azonos=Hazard287-293}}

A lovagrendet a [[11. század]] közepén alapította néhány [[Amalfi]]ban élő kereskedő [[Jeruzsálem]]ben, azzal a céllal, hogy menedéket nyújtsanak a [[Szentföld]]re érkező zarándokoknak. A templomot és kórházat [[Keresztelő János]] oltalmába ajánlották, és az ott szolgálók Ispotályos Testvériség néven híresültek el. Először csak a zarándokok ápolása és a szegények segítése volt a céljuk.{{refhely|Lacy|344. oldal|azonos=Lacy344}}

[[Fájl:Piae Postulatio Voluntatis bull of Pope Paschal II, 1113.jpg|220px|bélyegkép|balra|II. Paszkál pápa 113-as bullája]]

 

A lovagrend megmaradt tagjai, köztük [[Jean de Villiers]], az ostromban megsebesült nagymester, a [[Ciprus (sziget)|ciprusi]] [[Limassol|Lemeszószba]] költöztek át, ahol birtokaik voltak.{{refhely| Hazard|280. oldal|azonos= Hazard280}} [[II. Henrik ciprusi király]] nem örült az érkezésüknek. Adóvitáik támadtak, és az uralkodó megtiltotta, hogy a lovagok újabb birtokokat szerezzenek a szigeten. A rend olyan kevés pénzhez jutott, hogy csak [[II. Jakab aragóniai király]] és [[II. Károly nápolyi király]] segítségével tudott élelmiszert, lovakat és takarmányt vásárolni. A johannitákat cselekvésre sarkallta a [[Templomosok]] ellen indított leszámolás, és úgy döntöttek, önálló birodalomra van szükségük. Erre a célra a termékeny [[Rodosz (sziget)|Rodoszt]] nézték ki, amely [[Anatólia|Anatóliához]] való közelsége miatt kiváló kiindulási pont volt a muzulmánok elleni harchoz.{{refhely| Hazard|281. oldal|azonos= Hazard281}}

A rend szerencséjére V. Károly jó lehetőséget látott a lovagok letelepítésében, és felajánlotta nekik [[Málta]], valamint [[Gozo]] szigetét. A lovagok „bérleti díja” évi egy sólyom volt, amelyet a szicíliai spanyol alkirálynak kellett küldeniük, illetve [[mindenszentek|mindenszentek napján]] ünnepélyes misét kellett tartaniuk. A császár elvárta a lovagoktól, hogy létesítsenek helyőrséget az észak-afrikai partokon fekvő [[Tripoli (Líbia)|Tripoliban]], amelyet az Oszmán Birodalom szövetségesei, a [[Berberek|berber]] kalózok tartottak ellenőrzésük alatt. Az uralkodó kikötötte azt is, hogy a rendnek semlegesnek kell maradnia az európai hatalmak vetélkedésében.{{refhely|Carnaval}}

 

 

 

== Jegyzetek ==