„Alexandriai Szent Atanáz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: NPOV |
belső link, kisbetű |
||
34. sor:
Írásai arról tanúskodnak, hogy jól ismerte [[Platón]], [[Arisztotelész]], [[Homérosz]] írásait és az [[újplatonizmus]] tanítását. Szülővárosában folytatott teológiai tanulmányokat. Fiatalkorában találkozott a sivatagi szerzetesekkel és [[Remete Szent Antal]]lal. Tőlük tanult önfegyelmet és önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.
Fiatalon lett [[Alexandriai Szent Alexandrosz|Alexandrosz]] alexandriai pátriárka titkára. Már az ariánus vita előtt írt két művet, ''A pogányok ellen'' és Az ''Ige megtestesülése'' címmel, melyekben már vallotta az [[egylényegűség]]et. Alexandrosz [[321]]-ben kiadott, az [[arianizmus]]t elítélő enciklikája – stílusa és tartalma szerint – valószínűleg már Atanáz munkája. [[Diakónus]]ként kísérte Alexandroszt az [[első nikaiai zsinat]]ra, ahol győzött az ortodox krisztológia, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával. Ez volt az első ökumenikus jellegű zsinat. [[I. Constantinus római császár]] hívta össze, hogy általa biztosítsa az Egyház egységét. A zsinati atyák különféle kérdésekkel foglalkoztak, főleg azokkal a problémákkal, amelyek alexandriai Arius prédikálása alatt keletkeztek. A zsinati atyák pontosították és meghatározták a ''[[Niceai hitvallás|Hit jelképét]]'', amelyet később az első konstantinápolyi zsinaton egészítettek ki. Ez az alapvető szöveg, amely az osztatlan egyház hitének kifejezése, és amelyet minden vasárnap az
A császár halála után [[337]]-ben fiai visszahívták az ariánus vita miatt száműzött püspököket, de Atanáznak ismét el kellett hagynia Alexandriát 341-ben. [[Róma|Rómában]] és [[Aquileia|Aquileiában]] élt. Római tartózkodása alatt jó kapcsolatokat ápolt [[I. Gyula pápa|I. Gyula pápával]] és a római [[klérus]]sal. Constans I. Gyula pápa tanácsára rávette testvérét, [[II. Constantius római császár|II. Constantiust]], hogy hívjon össze zsinatot Sardicában (ma [[Szófia]]) Atanáz visszatérése érdekében. Amikor a [[Bizánci Birodalom]] püspökei értesültek a zsinat céljáról, elhagyták a tanácskozást. S mivel Constans polgárháborúval fenyegett, visszatérhetett Atanáz Alexandriába. Constans halála után az ariánus II. Constantius uralkodása alatt nehéz időket éltek az ortodoxok. A császár zsinaton ítélte el, és kényszerítette száműzetésbe Atanázt, aki a sivatagi szerzeteseknél talált menedéket. [[362]]. [[február 8.|február 8-án]] [[Flavius Iulianus római császár|Flavius Iulianus]] rendelettel visszahívta Atanázt, aki 362. [[február 21.|február 21-én]]-én tért vissza püspökként Alexandriába. 362 tavaszán vagy nyarán szinódust hívott össze Alexandriában, amely az egyház egységével, az arianizmus elutasításával, a nikaiai zsinat hitvallásával, [[Isten]] egy vagy három személyének kérdésével, [[Jézus]] emberi természetével és a [[Szentlélek]] istenségével foglalkozott. A szinódus vitáját a ''Tomus ad Antiochenos''-ban írta le, és elküldte az öt püspökből álló bizottságnak, illetve rajtuk keresztül az [[antiokheia]]i gyülekezetnek. A Tomus ad Antiochenos kulcsszerepet játszott a [[Szentháromság]] körüli teológiai vitákban. Az [[arianizmus|ariánusok]] meg-megújuló támadásai miatt legalább ötször kényszerült Atanáz száműzetésbe, és az ''Athanasius contra mundum'' (Atanáz az egész világ ellen) szólás erre utal. A hagyomány szerint ő szentelte püspökké Frumentioszt, a hittérítőt, akinek köszönhetően Etiópiában fő vallás lett a kereszténység. Életének fontos forrása az ún. ''Historia Acephala''.
|