„Salzburgi főegyházmegye” változatai közötti eltérés

| székhely = [[Salzburg (Ausztria)|Salzburg]]

A vidék első püspöke [[Salzburgi Szent Rupert]], a bajorok apostola 696-715 között működött a területen. A székesegyházat [[Szent Virgil]] alapította ([[774]]). A salzburgi püspökséget [[Arno salzburgi érsek|Arno]] idején [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] kérésére a pápa [[798]]-ban érseki rangra emelte, így Arn lett [[Salzburg (Ausztria)|Salzburg]] első érseke. A frank király Salzburgot bízta meg az [[Avar BirodalomKaganátus|Avar Birodalomtól]]tól újonnan meghódított volt [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] provincia északi részének – a jövendő szláv [[Alsó-Pannoniai grófság]] – keresztény hitre térítésével, az új érsekség ezért térítő püspököt küldhetett Pannoniába. {{refhely|Váczy 1938|220. o.}} Az érsekek személyesen szenteltek templomokat a [[Balaton]] környékén. Ennek a munkának a [[907]]-ben a [[magyarok]] vetettek véget, amikor [[Pozsonyi csata|Pozsonynál]] katasztrofális vereséget mértek a bajorokra, [[Theotmár salzburgi érsek]] is elesett a csatában.

Az érsekség már Nagy Károly idején kikerült a birodalmi tisztviselők fennhatósága alól (immunitás privilégiuma). [[966]]-ban megkapta a vámszedés, pénzverés, vásártartás, és a világi bíráskodás jogát. [[II. Eberhard]] salzburgi érsek]] (1200-1246) hatalmas zárt birtoktestet alakított ki, ami [[1322]]-ben önálló birodalmi tartománnyá vált, ahol az érsek rendelkezett minden világi hatalommal. A tartomány gazdagságát sóbányáinak köszönhette, a salzburgi [[dénár]] volt a középkor legfontosabb fizetőeszköze a Keleti-[[Alpok]] térségében. Az érsekek világi hatalma [[1803]]-ig tartott ([[szekularizáció]]), majd [[1815]]-ben megszűnt [[Salzburg (tartomány)]] önállósága, és [[Ausztria]], illetve a [[Osztrák Császárság]] része lett.