„Szanszkrit nyelv” változatai közötti eltérés

A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a [[Rigvéda]] (''{{IPA|/ṛgveda/}}'' ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak ([[Védák]]). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i. e. 4. században kristályosodott ki.)
 
A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, [[tamil nyelv|tamil]] nyelvterületen szanszkrithoz használt [[grantha]] írás látható; manapság leggyakoribb az észak-indiai [[Dévanágari írás|dévanágari]] (devanāgarī देवनागरी) ("istenvárosi") nevű[[abugida]] betűírás(szótagírás), amely feltételezések szerint az i. e. 9. sz.-i föníciai ábécére vezethető vissza. Az írás balról jobbra olvasandó. A szanszkrit nyelvben leggyakoribb "a" hangot mássalhangzó után nem jelöli külön jellel- [[abugida]] írásrendszerek - tehát egy t hangot jelölő karakter ta-nak olvasandó, mint szókezdő betű azonban két jele is van a dévanágariban.
 
== Nyelvi példák ==