„Robert Plant” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
88. sor:
Robert azonban nem csupán énekese és emblematikus figurája volt a zenekarnak, hanem szövegírója is. S bár összes versei eleddig nem jelentek meg díszes kötetekben, dalszövegei erősen hozzájárulnak a Led Zeppelin senki mással össze nem téveszthető, egyéni hangjához. Page és Plant rendkívüli egymásra hangoltságát közös kulturális gyökereik, azonos, vagy egymáshoz nagyon közelálló érdeklődésük alapozta meg. Page az írásbeliség előtti korok és a középkor szenvedélyes bogarászója, a kelta hagyományok elmélyült ismerője, az okkultizmus (a hivatalos egyházi állásponttal szembehelyezkedő, éppen ezért le nem írt, a beavatottak számára is csak szóban hagyományozódó tanok) híve, aki a misztikumnak nagy teret enged mindennapi életében is.
Plant szintén a kelta, valamint az északi germán történelem, mítoszok és művészet lelkes híve, olvasója, [[J. R. R. Tolkien|Tolkien]] [[A Gyűrűk Ura (regény)|Gyűrűk Urájának]] első számú rajongója. Olyannyira, hogy személyes életét át- meg átszövik az ezekkel való azonosulás jelei. Fia, Karac Pendragon, illetve zenekara, a Hobbstwiddle név választásától, karperecei motívumain, farmja kialakításán, a ''The Song Remains the same'' film klipjén keresztül dalszövegeiig ([[Immigrant Song]], [[Ramble On]], [[The Battle of Evermore]], [[Stairway to Heaven]]) számos esetben találkozhatunk ezekkel a motívumokkal. A [[kelta]] hagyománnyal való azonosulás, e hagyomány legfőbb letéteményesének és terepének, [[Wales]] szeretete zenéjük számos elemében megmutatkozik. A [[mandolin]] használata, a [[furulya]], a [[síp]] hangja Jones orgonáján, a walesi és skót folk-zenei elemek beszövése zenéjükbe, a személyes elköteleződés kinyilvánítása, valamint a szövegek mitikus elemei erőteljes színfoltjait adják portréjuknak. Egyben az [[Arthur-mondakör]] utáni leghatásosabb, világméretű propagandája egy ősi, de ma is élő kicsi nép identitásának, kultúrájának.
Közös mítoszaikon túl mindkettőjükre jellemző - s különösen a zenekar második periódusában, az 1975-1980 közötti években egész munkásságukról elmondható -, hogy a nagy, a végső kérdések foglalkoztatták őket. A "mi végre vagyunk a világon?", a születés, az élet, a halál, a barátság, a szerelem, a szabadság.
| |||