„Pekcse” változatai közötti eltérés

A kor irodalmában a meghatározó műfaj a [[hjangga|{{koreai|hyangga|hjangga}}]] (향가) volt, melyet [[népdal]]ként lehetne leginkább definiálni. A kínaiak már elég korán feljegyezték, hogy a koreaiak szeretnek táncolni és énekelni.{{refhely|Namh|49. o.|Lee|60–61. o.}} Számos óriás kőfaragvány született ebben a korszakban, melyekre neves személyek, királyok tetteit vésték fel, [[kínai írás]]sal. A [[konfucianizmus Koreában|konfucianizmus]] és a [[koreai buddhizmus|buddhizmus]] terjedése az irodalmi témaválasztást is befolyásolni kezdte. A {{koreai|baekje|pekcse}}i irodalomból nem sok emlék maradt fenn,<ref>{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/322406/Korean-literature/284737/The-Three-Kingdoms-period-and-unification-57-bce-935-ce|title=The Three Kingdoms period and unification: 57 bce–935 ce|publisher=[[Encyclopædia Britannica]]|accessdate=2013-12-08}}</ref> az egyetlen megmaradt {{koreai|hyanggát|hjanggát}} [[Mu pekcsei király|Mu királynak]] tulajdonítják, a címe ''{{koreai|Seodongyo|Szodongjo}}'' (서동요, c. 600), és feltehetően a [[Silla (ókori királyság)|Sillasillai]]i hercegnő {{koreai|Seonhwá|Szonhvá}}nak címezték.{{refhely|Lee|70., 86. o.}} A {{koreai|baekje|pekcse}}i szövegek közül egy levél maradt még fenn, amit [[Kero pekcsei király|{{koreai|Gaero|Kero}} király]] küldött Kínába, egy kőtáblára vésett szöveg (사택지적비, {{koreai|Sataek Jijeok bi|Szathek Csidzsok pi}}) 654-ből, valamint a {{koreai|Muryeong|Murjong}} király sírkövére vésett hatsoros szöveg.{{refhely|Lee|87., 91. o.}}