|
Az '''Orfeo''' az 1970-es években aktív magyar amatőr művészeti csoport volt. Tagjai nemcsak alkotóközösséget alkottak, hanem részben együtt is laktak. Az együttes bábcsoportot, stúdió színházat, zenekart, szociofotós és képzőművészeti csoportot foglalt magában.<ref name=Tóth>{{opcit|n=Tóth}}</ref> Az Orfeo tagjai radikális, újbaloldali elköteleződésük miatt 1972-től támadásoknak, zaklatásoknak voltak kitéve politikai és erkölcsi indokokra hivatkozva a hivatalos kultúrpolitika egy része, illetve a politikai rendőrség részéről. Az „Orfeo-ügy” a maga korában nagy sajtónyilvánosságot kapott, végül a csoport fokozatos felszámolásához vezetett.<ref name=Nánay>{{opcit|n=Nánay}}</ref>
== Elnevezése ==
Az ''Orfeo'' az [[Orpheusz (mitológia)|Orpheusz]] [[spanyol nyelv]]i megfelelője. A művészeti csoport első produkciója [[Györe Imre]] „költői játékának”, az ''Orfeo szerelmé''nek bábjátékként való színre vitele volt. A darab Orpheusz mitológiai történetének [[Latin-Amerika|Latin-Amerikába]] helyezett, népmeseszerű újragondolása, hőse – aki félreérthetetlenül maga [[Che Guevara]] – a sötét erők, a halál hatalmát úgy győzi le, hogy a „Sóhajok útja” helyett a „Fegyverek útja” mellett dönt. Végül meghal, de „nem hal meg egészen”, hiszen a nép emlékezetében örökké élni fog, s vele együtt a remény, hogy mindig születnek újabb Orfeók.<ref>[http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/5928/1/tiszataj_1969_007_0672-0673.pdf Györe Imre: Orfeo szerelme – Tiszatáj, 1969]</ref> Ily módon a művészeti csoport neve, az ''Orfeo'' a hivatalos politika által az ifjúságra veszélyesnek, túlzottan forradalminak tekintett Che Guevara fedőneveként funkcionálhatott.<ref name=Berecz>{{opcit|n=Berecz}}</ref>
== Alakulása ==
Az Orfeo története 1969 őszén, a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskola]] [[Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség|KISZ]]-bizottságában kezdődött, amely a visszaemlékezők szerint a kor hivatalos kultúrpolitikájához képest progresszív, „balos” szemléletű volt; egy humanista, puritán [[marxizmus]] talaján állt, s a „harmadik világ” gyarmatosítók elleni szabadságmozgalmaiból, forradalmi megmozdulásaiból inspirálódva képzelte el a hazai szocialista rendszer megreformálását. A KISZ-bizottság akkori elnöke, [[Bálványos Huba]] grafikus–tanár, [[Kiss Mihály (grafikus)|Kiss Mihály]]<ref>[https://www.kieselbach.hu/muvesz/kiss-mihaly_9998 Kieselbach.hu]</ref> grafikus, [[Fábry Péter István|Fábry Péter]] fotós, [[Lóránt Zsuzsa]] szobrász–tanár, [[Németh Ilona (bábtervező)|Németh Ilona]],<ref>[https://www.theater.hu/hu/portre/nemeth-ilona--1784.html Theater.hu]</ref> valamint [[Malgot István]] szobrászhallgató – az 1968-as [[Pór-féle maoista összeesküvés|„maoista per”]] egyik vádlottja – és akkori felesége, [[Komjáthy Anna]] grafikus egy amatőr bábegyüttes létrehozásába fogott.<ref name=Berecz/>
{{Idézet|„Mi a francia ’68 eszméivel szimpatizáló, alapvetően a marxizmus talaján álló, tehát baloldali csoportot alkottunk. Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már.”
„…mi baloldaliak voltunk. Számunkra a polgári társadalom mint reális alternatíva nem létezett.”<ref name=Nánay/>|Malgot István|Az Orfeo-ügy, Beszélő|i=0}}
A bábozáshoz más művészeti ágak segítségére is szükség volt, a kezdetben képzőművészekből álló csoport így került kapcsolatba [[Fodor Tamás (színművész)|Fodor Tamás]] színésszel, aki révén más színészek is bekapcsolódtak a munkába. A Malgot István vezette bábegyüttes mellett így létrejött Orfeo Stúdió néven a színjátszó csoport Fodor Tamás irányítása alatt, ezen kívül megszületett az Orfeo Zenekar, néhány főiskolásból pedig a képzőművész csoport Bálványos Huba vezetésével. A báb- és a zenei együttes [[Budapest X. kerülete|Kőbányán]], az ifjúsági klubban dolgozott, a stúdió pedig a [[Budapest IX. kerülete|IX. kerületi]] [[Hazafias Népfront]] tanácstermében kapott helyet ''Angela Davis Klub'' néven. <ref name=Nánay/>
{{Idézet|Nevet kellett választanunk, s azt, amit szívünk szerint választottunk volna, nem lehetett, ugyanis [[Che Guevara]] neve tabu volt. Ezért aztán mi [[Angela Davis]]ről neveztük el a klubot<ref name=Nánay/>|Fodor Tamás|Az Orfeo-ügy, Beszélő}}
A klubban az előadásoktól függetlenül is tartottak vita- illetve filmesteket, valamint meghívott előadóval vezetett beszélgetéseket. Időnként a [[Lukács György (filozófus)|„Lukács-óvoda”]] tagjai is megfordultak itt, például [[Heller Ágnes]] és [[Tordai Zádor]]. Az Orfeón belül a bábozás és a stúdió munkája mellett műhelyszerű képzőművészeti tevékenység is folyt. Az elsősorban grafikai és fotós alkotásokat készítő csoport munkáiból több kiállítást is rendeztek, az elsőt 1970-ben az akkor létesített Csepel Galériában.<ref name=Tóth/>
Az Orfeo együttes tagjai 1971 és 1974 között [[Pilisborosjenő]]n egy ikerházat építettek maguknak, ami közös lakóhelyként valamint alkotó- és próbatérként is funkcionált a bábosok, illetve a stúdiósok számára.
== Az „Orfeo-ügy” ==
1972. [[március 15.]]-én a kommunista hatalom meglepetéssel tapasztalta, hogy a nemzeti ünnepet a fiatalok egy része nem a hivatalos megemlékezések keretében, hanem a maga módján ünnepelte meg, „rendszerellenes” jelszavakat skandálva. Ez riadalmat keltett, és az ifjúsági szerveződések fokozott ellenőrzését vonta maga után. Az Orfeo ellen vizsgálat indult „erkölcsi és politikai ügyben”. A Hazafias Népfront hirtelen úgy döntött, hogy nem feladata színjátszócsoport működtetése, valamint hogy egy ilyen csoport sértheti egy lakóház nyugalmát, vagyis hogy az Orfeo Együttes további működését nem engedélyezi. Malgot Istvánt közokirat-hamisítás ürügyén beidézték a rendőrségre, ahol a politikai rendőrség két tisztje a bábegyüttes politikai nézeteiről, erkölcsi életéről faggatta. A képzőművészeti főiskolát a rendőrség felszólította, hogy ne engedje Malgotot államvizsgázni, mert ifjúság elleni bűntett gyanúja miatt vizsgálat folyik ellene.
A rendőrségi ügy végül vádemelés nélkül zárult le, de súlyos következményei voltak: az együtteseket az ország valamennyi művelődési házából kitiltották, csak a Duna Cipőgyár Művelődési Házának igazgatója merte befogadni őket. Hat személy – köztük Fodor Tamás és Malgot István – rendőrhatósági figyelmeztetést kapott nyilvánosan hangoztatott „társadalomellenes nézetek” miatt. Malgot Istvánt diplomájának megszerzésében hátráltatták, megakadályozták a Képzőművészeti Alapba, valamint a Fiatalok Stúdiójába való felvételét; Bálványos Hubát főiskolai tanári állásából elbocsátották. Az Orfeo tagjaira a médiákban nem hivatalos [[szilencium]]ot rendeltek el; több középiskolában eltiltották a diákokat az Orfeo-előadások látogatásától.
1972 októberében a [[Magyar Ifjúság (folyóirat, 1957–1989)|Magyar Ifjúságban]] ''Orfeo az álvilágban'' címmel cikk jelent meg, amely felelevenítette a korábbi vádakat, s Malgot Istvánt vádolta az együttesben uralkodó állítólagos züllött életmód miatt, amit a pilisborosjenői közös házban való kommuna jellegű együttéléssel is összefüggésbe hozott. A cikk komoly sajtóvitát robbantott ki, az [[Élet és Irodalom]] védelmébe vette a kulturális csoportot, a Magyar Ifjúság szerzőjét egyoldalúsággal, sőt sajtóetikai vétségekkel vádolta. Az utolsó szót végül a KISZ KB Kulturális Osztályának vezetője után a vitát kirobbantó cikk szerzője mondta ki, az illetékesek figyelmébe ajánlva: nem magánügy, hogy mire használják az ifjúsági művelődés nyilvános tereit.
Részben ezek az események is közrejátszottak abban, hogy a bábcsoport és a színházi együttes kapcsolatai megromlottak. 1974-ben Az irodalmi színpad felvette a Studió „K” nevet, külön útra tért, a zenészek még korábban, 1972-től [[Vízöntő (együttes)|Vízöntő]] illetve [[Kolinda (együttes)|Kolinda]] együttesként folytatták pályafutásukat. A bábcsoportot 1978-ban [[Gyurkó László (író)|Gyurkó László]] a Népszínházhoz szerződtette. Ezzel gyakorlatilag befejeződött az Orfeo története.<ref>Az „Orfeo-ügy” szakasz {{opcit|n=Ring}} alapján</ref>
== Jegyzetek ==
{{Jegyzetek}}
== Források ==
* {{cite web | url=http://szinhaz.net/2020/06/11/berecz-zsuzsa-bal-jobb-es-ami-azon-tul-van/ | title=Bal, jobb – és ami azon túl van | date=2020 | accessdate=2020-10-19 | author=Berecz Zsuzsa | authorlink= | publisher= | work=Színház.net | format= }}
* {{cite journal | quotes = no | author = Nánay István | date = | year = 1998 | month = | title = Az Orfeo-ügy | journal = Beszélő online | volume = 3 | issue = 3 | pages = | doi = | id = | url = http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-orfeo-ugy | format = | accessdate = 2020-10-19 }}
* {{cite journal | quotes = no | author = Ring Orsolya | date = | year = 2008 | month = | title = A színjátszás harmadik útja és a hatalom – Az alternatív Orfeo Együttes kálváriája az 1970-es években | journal = Múltunk | volume = | issue = 3 | pages = 233-257 | doi = | id = | url = http://epa.oszk.hu/00900/00995/00015/pdf/ringo08-3.pdf | format = pdf | accessdate = 2020-10-19 }}
* {{cite web | url=https://szinhaztortenet.hu/study/-/record/STD16111?from=szinhaztorteneti-forum | title=Cselekvési alternatívák. Az Orfeo Együttes bábelőadásairól | date=2018 | accessdate=2020-10-18 | author=Tóth Réka Ágnes | authorlink= | publisher=Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet | work= | format= }}
[https://szinhaztortenet.hu/hu/interview/-/record/ITV16123?from=szinhaztorteneti-forum;jsessionid=A0231BDF8A3682CB4A22E0E5AAF729FF Interjú Komjáthy Annával]
== Tiszatáj ==
[http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/5928/1/tiszataj_1969_007_0672-0673.pdf Györe Imre: Orfeo szerelme – Tiszatáj, 1969]
== Archivnet ==
Három csoportjuk (zenei, báb és színjátszó együttes) és egy vitakörük működik (ahol többek között Király István, Újfalussy József, Patkó Imre, Ancsel Éva, Rátki András szerepelt meghívottként, de legutóbb Heller Ágnes is).
== OSZMI ==
Malgotot Kecskemétre hívta 1983-ben Jancsó, Gyurkó és Hernádi, itt rendezőként és díszlettervezőként is dolgozott 1987-ig.
== Berecz ==
Az Orfeo története konkrétan a Képzőművészeti Egyetem KISZ-bizottságában vette kezdetét. Ennek volt elnöke a hatvanas évek végén Bálványos Huba, és tagja Komjáthy Anna, Kiss Mihály, Fábry Péter és Lóránt Zsuzsa, valamint az a Malgot István, aki a hatvannyolcas maoista per negyedrendű vádlottjaként meghatározó szerepet játszott az egyetemi újbalos közegben.
A hatalom gyanakodva figyelte a hatvannyolcas szellemiségű közeget, amelynek olyan figurák voltak az ikonjai, mint Che Guevara. Az ő „álneve” az Orfeo is, mégpedig Györe Imre Orfeo szerelme című népi játékában, amelyből a bábcsoport az első előadását készítette.
A bábcsoportból 1971-ben Fodor vezetésével kivált egy külön színházi stúdió, illetve egy zenecsoport, egy szociofotós és egy grafikus csoport is. Az öt sejtre szakadt társaság 1972 és 1974 között Pilisborosjenőn két házat is felépített, amelyek közös próba- és élettérként szolgáltak.
1972 tavaszán erkölcsi és politikai ügyben indítottak vizsgálatot az Orfeo ellen, ugyanannak az évnek októberében pedig a KISZ központi lapjaként működő Magyar Ifjúság hasábjain Szántó Gábor tollából lejárató riport jelent meg „Orfeo az álvilágban” címmel. Szántó családellenességgel és züllött erkölcsiséggel vádolta a csoportot, azon belül is főként az alapító Malgot Istvánt. A cikket a korban élénknek számító sajtóvita követte, végül a Népművelési Intézet élén álló Vitányi Iván vette védelmébe őket. Ennek ellenére az ország valamennyi művelődési házából kitiltották az Orfeót, és csak egy illegális kommunista ismerősüknek köszönhetően kaptak fellépési lehetőséget a Duna Cipőgyár művházában.
Az a fajta elkötelezett művészet, amelyet az Orfeo is képviselt, a hetvenes évek végére ellenőrzés alá került, a rendszer megtűrt részévé vált.
== Népszava ==
Az 1968-as maoista per negyedrendű vádlottja, Malgot István bábművész, szobrász, Fábry Péter fotós, Kiss Mihály grafikus, Németh Ilona bábtervező, Lóránt Zsuzsa szobrász-tanár, Bálványos Huba grafikus-tanár – a Képzőművészeti Főiskola diákjai, tanárai – 1969 őszén egy bábegyüttes megalapításába fogott. Györe Imre Che Guevarát és a munkásosztály forradalmiságát éltető művéből, az Orfeo szerelméből színháztörténeti jelentőségű bábelőadást hoztak létre
Fodor Tamásék 1974 augusztusában váltak ki, és Stúdió K néven hoztak létre további legendás előadásokat, a zenészek a Vízöntő és a Kolinda zenekarokban folytatták, politikai karcosságuk idővel eltompult.
== Beszélő ==
Talán a legtanulságosabb eset az Orfeo együttesek körüli botrány volt, érdemes felidézni. Ebben segítségemre van Fodor Tamás, aki a Színjátszó Stúdiót vezette, majd annak utódát, a Stúdió K.-t többszöri újrakezdés után máig irányítja, valamint Malgot István, aki az Orfeo egyik alapítójaként a bábegyüttes élén állt, és két évtizeden át különböző formációkban éltette tovább az akkor kimunkált bábosstílust és színházi ideált, legutóbb pedig rövid ideig cigányszínház létrehozásával is megpróbálkozott.
1969 őszén a Képzőművészeti Főiskolán néhány fiatal művészhallgató, tanár – többek között Malgot István szobrász, Fábry Péter fotós, Kiss Mihály grafikus, Németh Ilona, Lóránt Zsuzsa szobrász-tanár (aki az együttes tervezője volt egy ideig), Bálványos Huba grafikus-tanár – bábegyüttest alapított. Már régebben is egy társaságot alkottak, de ekkorra vált nyilvánvalóvá számukra, hogy az adott politikai viszonyok, a pártrendszer nem kedvez a művészi alkotómunkának. Olyan formára vágytak, amelyben társadalmi aktivitásukat is, művészi ambícióikat is ki tudják élni. Az értelmiségi hivatás lényegét keresték, azt, hogy társadalmilag miként válhatnak hasznossá. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem elégedhetnek meg a művészi alkotások létrehozásával, azok közvetítésére is vállalkozniuk kell.
Malgot István: Mi a francia ’68 eszméivel szimpatizáló, alapvetően a marxizmus talaján álló, tehát baloldali csoportot alkottunk. Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már.
Ez az Orfeo együttes megalakulása előtt vagy után volt?
M. I.: Előtt. Közülünk többen a maoizmussal nemcsak mint ideológiával kerültek kapcsolatba, hanem például azzal a körrel is (Pór György, Dalos György), amelyet ’68-ban maoista összeesküvés vádjával fogtak perbe. De ’69 végére legtöbbünk túljutott ezeken a fázisokon, és ’68 (párizsi tavasz, csehszlovákiai események) meg az ezzel összekapcsolódó új baloldaliság vált mindannyiunk számára meghatározóvá.
M. I.: Tamás révén más színészek is bekapcsolódtak a munkába, aztán önállósult a két csoport: s mellettünk létrejött az Orfeo zenekar meg az Orfeo Stúdió. Néhány főiskolás társunkból alakult a képzőművész csoport… Egyre többen csatlakoztak hozzánk. Sokan a fotóscsoportban kezdtek, s kifejezetten az alkotó munka vonzotta őket, aztán már az általunk felvállalt ideológia kedvéért is jöttek. Meglehetősen tarka társaság gyűlt össze, de mindannyian baloldali alapállásúak voltak. Egyesek elfogadták a mi pártellenes nézeteinket, mások nem. Ez utóbbiak később le is váltak rólunk.
M. I.: A báb- és a zenei együttesek Kőbányán, az ifjúsági klubban dolgoztak, a stúdió pedig a IX. kerületi Népfront tanácstermében kapott helyet.
Akkor tehát ’72 tavaszán-nyarán végül is minden rendben volt, dolgoztatok, jött a közönség, jó kritikákat kaptatok…
F. T.: Ez a dolog egyik oldala, a másik az, hogy elkezdődött ellenünk a hajsza. Tulajdonképpen minden március 15-ére vezethető vissza, ugyanis ez a március 15-e volt az első, ami kor a hatalomnak szembe kellett néznie azzal, hogy vannak, akik nem a hivatalos koreográfia szerint szeretnék megünnepelni ezt a napot. Ez riadalmat keltett, s az ifjúság fokozott ellen őrzését váltotta ki. Így természetesen minket is ellen őriztek.
M. I.: Aztán május közepétől felgyorsultak az események. Mi alatt a bábegyüttes Lengyelországban vendégszerepelt, a Kőbányán működő csoportok két tagjának szüleit behívták a BRFK Rómer Flóris utcai vizsgálati osztályára, és közölték velük, hogy az Orfeo ellen vizsgálat folyik erkölcsi és politikai ügyben.
F. T.: Június 1-jén a IX. kerületi Hazafias Népfront elnöksége értékelte az Angela Davis Klub működését, az értékelés alap vetően pozitív, de az ülés vége felé a kerületi PB és KISZ kép viselői hallomásból szerzett információkra hivatkozva kifogást emeltek az Orfeo Stúdió tevékenységének politikai tartalmával kapcsolatban. Nem sokkal ezután jött a HNF kerületi elnökségének szóbeli közlése: hivatkozással a budapesti elnökség egy régebbi, általuk csak most megtudott határozatára, miszerint a Hazafias Népfrontnak nem feladata színjátszó csoport működtetése, valamint egy ilyen csoport sértheti egy lakóház nyugalmát, az Orfeo együttes további működését nem engedélyezik.
F. T.: A következő hónapokban folyamatosan folytak a kihallgatások, a bábegyüttes minden tagját beidézték, és eljártak a fenntartó intézményeinknél is.
M. I.: Ezzel egy időben nemcsak irántunk érdeklődött a rendőrség, hiszen ugyanekkor folytattak vizsgálatot az Illés együttes ellen is – amelynek ürügye egy londoni vendégszereplésen állítólagosan elhangzott szocializmusellenes nyilatkozat volt –, illetve egy keresztény gyülekezet ellen. Gyakran hasonlítottak össze bennünket ezzel a gyülekezettel, mondván: ugyanolyan fanatikusak vagyunk, mint ők.
A több mint három hónapig tartó procedúra végén az ügyészség nem emelt vádat, de az ügy következményei súlyosak voltak: az együtteseket az ország valamennyi művelődési házából kitiltották (merészség és tisztesség volt a Duna Cipőgyár művelődési házának igazgatójától, hogy mégis befogadta őket); hat személy – köztük Fodor Tamás és Malgot István – rendőrhatósági figyelmeztetést kapott csoportos összejöveteleken hangoztatott társadalomellenes nézeteik miatt; megakadályozták, hogy Malgot István diplomáját időben megszerezze és a Képzőművészeti Alapba, valamint a Fiatalok Stúdiójába felvételt nyerjen; az együttes képzőművészeti jellegű munkáiban közreműködő Bálványos Hubát főiskolai tanári állásából átszervezés címen elbocsátották, a TV Galéria című adásában való szereplését megakadályozták; az Orfeo tagjaira a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese nem hivatalos szilenciumot rendelt el; a sajtóban kritika vagy beszámoló az Orfeóról nem jelenhetett meg, vagy ha mégis megjelent, írójukat szankcionálták (íme a magyarázat a Színház-beli esetre!); több középiskolában eltiltották a gyerekeket az Orfeo előadások látogatásától stb.
Szeptemberben még a Nők Lapjában Kormos Valéria tollából pozitív riport jelenik meg az Orfeo együttesekről, de október 13-án a Magyar Ifjúság cikke ismét felmelegíti a régi vádakat, mindenekelőtt Malgot Istvánt kiáltva ki főbűnösnek, aki az együttesben uralkodó erkölcsi fertő legfőbb okozója. Szóba kerül a kommuna-vád is, mint az egyik legmegbotránkoztatóbb eltévelyedés. Való igaz, az együttes több tagja rövidebb-hosszabb időre kiköltözött egy szentendrei házba, majd nyáron Pilisborosjenőn elkezdték annak az ikerháznak az építését, amely a bábosok, illetve a stúdiósok otthona lett. Ez az Európában és Amerikában már létező együttélési forma akkor valóban szokatlan volt Magyarországon, de ez a tény is – mint annyi más – csak ürügy volt arra, hogy folytassák azt, amit a rendőrségi nyomozószakaszban nem sikerült elérni: lejáratni, lehetetlenné tenni, végső soron felszámolni az olyan önállóan gondolkodó és cselekedni akaró társaságokat, amilyen az Orfeo is volt. Példastatuálás, elrettentés, erőfitogtatás.
S ezzel lecsengett az „ügy”?
M. I.: Lényegében igen, de a következményeit sokáig éreztük, azt is mondhatnám: végül is sikerült bennünket szétverni, hiszen ezután már nem tudtunk ugyanúgy dolgozni, mint addig.
F. T.: A két együttes kapcsolata is kezdett erodálódni, végül 1974-ben szét is váltunk. Egy időre beszorultunk a pilisborosjenői házba, s csak 1977-ben sikerült ismét valamivel a nagyközönség előtt kirukkolnunk.
A Woyzeck-kel, amit aztán követett a Balkon meg a Leonce és Léna.
M. I.: Mi is csak próbálkoztunk, aztán 1978-ban Gyurkó és Szigeti a Népszínházhoz szerződtetett bennünket.
== Ring ==
Az 1960-as évek végén körülbelül négyezer amatôr csoport mûködött különbözô egyetemeken, üzemekben, iskolákban, téeszekben, amelyeknek a nagy része ünnepi és alkalmi mûsorokat készített. Emellett néhány száz többé-kevésbé rendszeresen dolgozó együttes és mintegy két tucat színházszerûen mûködô csoport dolgozott. Ezek amellett, hogy jó színvonalú produkciókat hoztak létre, a kísérletezô színház típusát is megtestesítették. Az élmezônybôl néhány egyetemi együttes vált ki, így
a Szegedi Egyetemi Színpad és a budapesti Universitas Együttes.8 Az Universitas ekkoriban már rendszeres résztvevôje volt külföldi színházi fesztiváloknak, sôt több ilyen rendezvényen elsôként képviselte a magyar színházmûvészetet.
Az 1970-es években az európai avantgárd jegyei pregnánsan három színpadot jellemeztek: a Halász Péter vezette Kassák Stúdiót, a Paál István igazgatása alatt mûködô szegedi JATE Színpadot, és az Orfeo Együttes irodalmi színpadát, melyet Fodor Tamás irányított.
1969 őszén a Képzőmûvészeti Főiskolán néhány fiatal művészhallgató és tanár – többek között Malgot István szobrász, Fábry Péter fotós, Kiss Mihály grafikus, Németh Ilona, Lóránt Zsuzsa szobrász-tanár, Bálványos Huba grafikus-tanár – bábegyüttest alapított.
Malgot István visszaemlékezése szerint: „Mi a francia ’68 eszméivel szimpatizáló, alapvetően a marxizmus talaján álló, tehát baloldali csoportot alkottunk. Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már.”
A bábegyüttes mellett létrejött az Orfeo Zenekar és az Orfeo Stúdió. Néhány főiskolásból pedig megalakult a képzőművész csoport. Meglehetősen tarka társaság gyűlt össze, de mindannyian baloldali alapállásúak voltak. A báb- és a zenei együttes Kőbányán, az ifjúsági klubban dolgozott, a stúdió pedig a IX. kerületi Népfront tanácstermében kapott helyet. „Nevet kellett választanunk, s azt, amit szívünk szerint választottunk volna, nem lehetett, ugyanis Che Guevara neve tabu volt. Ezért aztán mi Angela Davisrôl neveztük el a klubot”
A cikkben nagy hangsúlyt kapott a kommuna vádja is. Az együttes több tagja ugyanis rövidebb-hosszabb idôre kiköltözött egy szentendrei házba, majd nyáron Pilisborosjenőn elkezdték annak az ikerháznak az építését, amely a bábosok, illetve a stúdiósok otthona lett.
Részben ez az egész ügy is hozzájárult ahhoz, hogy a színházi együttes és a bábegyüttes kapcsolatai megromlottak, s 1974-ben bekövetkezett a szakadás. Az irodalmi színpad felvette a Studió „K” nevet, egy idôre beszorult a pilisborosjenôi házba, és egészen 1977-ig kellett várnia arra, hogy a nagyközönség előtt, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ) Jókai téri művelődési házában bemutathassa Georg Büchner Woyzeck címû darabját.
|
