„Maderspach Viktor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
Tanulmányait a [[bécs]]i Műegyetemen végezte. Később a családi birtokok irányításával foglalkozott. Őseitől a [[ruszkabánya]]i [[márvány]]- és [[vasérc]]bányát, kohót, és több ezer holdnyi erdőt örökölt.<ref>Kászoni Zoltán: ''Hatvan éve távozott Maderspach Viktor'', Nimród 89. évfolyam 11. szám - 2001. november (online: [https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nimrod_2001/?pg=515&layout=s adtplus.arcanum.hu])</ref> A [[Zsil]] völgyének vidéke, a Retyezát és a [[Páring-hegység|Páring havasok]] jó része egykor a Maderspach család birtokához tartozott.<ref name=BJ2014/> Elismert mérnök, sportoló és vadász volt. A magyar mellett kiválóan beszélt németül, románul, angolul, olaszul, de értett franciául és törökül is.
 
1914-ben az [[első világháború]] kitörésekor az elsők között jelentkezett harctéri szolgálatra és az orosz frontra vezényelték. Két év szolgálat után szabadságra hazatér Iszkronyba. Az [[Erdélyi hadjárat (1916)|erdélyi román betöréskor]] gerillacsapatot vezetett a [[Retyezát]] és Páring hegységekben, a [[Kudzsiri-havasok]]ban, valamint a Vulkán-hegységben (erről írta ''Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig'' c. könyvét). A [[trianoni békeszerződés]] után család birtokán maradt és – akarata ellenére – román állampolgárrá lett. 1921-ben csapdát állítottak neki, így egy magyar tiszti összeesküvésben való részvétele miatt menekülnie kellett, Szerbián keresztül Magyarországra.<ref name=BJ2014/> Ennek történetét ''Menekülésem Erdélyből'' című könyvében írta le (először a ''Magyarság'', majd a ''[[Soproni Szemle]]'' közölte). A [[Rongyos Gárda]] tagjaként részt vett a [[nyugat-magyarországi felkelés]]ben is, a nagy jelentőségű [[második ágfalvi összecsapás]] egyik parancsnoka volt. Legitimistaként részt vett a budaörsi csatában is, ahol megsebesült, majd fogságba került.
 
A [[nyugat-magyarországi felkelés]]ben is részt vett, a nagy jelentőségű [[második ágfalvi összecsapás]] egyik parancsnoka volt. Legitimistaként részt vett a budaörsi csatában is, ahol megsebesült, majd fogságba került.
 
Később mérnökként dolgozott, valamint írásaiból élt, [[Székesfehérvár]] mellett és [[Mátyásföld]]ön.
 
A Rongyos Gárda tagjaként szerepet vállalt Sopron és környéke megtartásában, az 1921-es sorsdöntő népszavazás kikényszerítésében. Közreműködött az [[Második bécsi döntés|1940-es erdélyi bevonulásban]]. Teherautója felborulásakor szerzett sérülésébe halt bele 1941. október 4-én. 1934-től haláláig Mátyásföldön élt családjával. A [[cinkotai köztemető]]ben nyugszik.<ref>[http://intezet.nori.gov.hu/national-tombs/budapest/cinkotai-temeto/maderspach-viktor/ Maderspach Viktor], Nemzeti Sírhelyek, intezet.nori.gov.hu</ref>
 
==Művei==