„James Callaghan” változatai közötti eltérés

1 157 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
Miniszterelnöksége
(A hatvanas években.)
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
(Miniszterelnöksége)
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
'''James Callaghan''' ([[Portsmouth]], [[1912]]. [[március 27.]] – [[East Sussex]], [[2005]]. [[március 26.]]) [[Munkáspárt (Egyesült Királyság)|munkáspárti]] brit politikus, 1976-tól 1979-ig az [[Egyesült Királyság]] miniszterelnöke.
 
Callaghan már 17 éves korától közalkalmazott volt. Kezdetben az adóhivatalban dolgozott, és hamar kapcsolatba került a szakszervezeti mozgalommal. A [[második világháború]]ban a [[Brit Királyi Haditengerészet|haditengerészet]] hírszerzésénél szolgált, hadnagyi rangban. 1945-ben választották meg első alkalommal [[Képviselőház (Egyesült Királyság)|parlamenti]] képviselőnek, a [[Wales|walesi]] [[Cardiff]] déli választókerületében. 1947 és 1951 között a Közlekedési Minisztériumban és az [[Admiralitás|Admiralitásnál]] dolgozott.
 
1964-ben [[Harold Wilson]] kormányában ő kapta a [[kincstári kancellár]]i posztot.<ref>A pozíció angol neve ''Chancellor of the Exchequer''; funkcionálisan ez a magyarországi pénzügyminiszter megfelelője.</ref> Meghatározó szerepe volt a Nemzetközi Valutaalap keretein belül kialakított [[SDR]]-rendszer kialakításában. 1967-ben azonban arra kényszerült, hogy leértékelje a [[Font sterling|fontot]], amiután lemondott a pénzügyminiszteri posztról. Ezt követően három évig Home Secretary<ref>Nagyjából a magyarországi belügyminiszteri funkciónak megfelelő, magas rangú kabinetpozíció</ref> volt. 1970-ben a Munkáspárt elveszítette a hatalmat, és így Callaghan is ellenzékbe került.
 
1974-ben Harold Wilson ismét hatalomra került, és az új kormányban Callaghan lett a külügyminiszter. A kormány parlamenti támogatottsága gyenge volt, miközben az ország gazdasági kihívásokkal küzdött. 1976-ban Wilson lemondott a miniszterelnöki posztról, és a munkáspárt parlamenti képviselői Callaghant választották vezetőjüknek, aki 1976. április 5-én lett miniszterelnök.
 
Callaghan kormányzása kormánya nehéz gazdasági környezetben volt kénytelen vezetni az országot. A kényszerű költségvetési kiadáscsökkentések népszerűtlenné tették a kormányt, miközben a Munkáspárttal is szembeforduló szakszervezetek sztrájkjai megbénították a közszolgáltatásokat. 1979 márciusában végül a parlament bizalmatlansági indítvány útján buktatta meg a kormányt. Az új választást a [[Margaret Thatcher]] vezette [[Konzervatív Párt (Egyesült Királyság)|Konzervatív Párt]] nyerte meg. Callaghan miniszterelnöksége 1979. május 4-én ért véget.
 
==Jegyzetek==