„James Callaghan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Miniszterelnöksége Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
Élete utolsó évei Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
||
8. sor:
1974-ben Harold Wilson ismét hatalomra került, és az új kormányban Callaghan lett a külügyminiszter. A kormány parlamenti támogatottsága gyenge volt, miközben az ország gazdasági kihívásokkal küzdött. 1976-ban Wilson lemondott a miniszterelnöki posztról, és a munkáspárt parlamenti képviselői Callaghant választották vezetőjüknek, aki 1976. április 5-én lett miniszterelnök.
Callaghan kormányzása kormánya nehéz gazdasági környezetben volt kénytelen vezetni az országot. A kényszerű költségvetési kiadáscsökkentések népszerűtlenné tették a kormányt, miközben a Munkáspárttal is szembeforduló szakszervezetek sztrájkjai megbénították a közszolgáltatásokat. 1979 márciusában végül a parlament bizalmatlansági indítvány útján buktatta meg a kormányt. Az új választást a [[Margaret Thatcher]] vezette [[Konzervatív Párt (Egyesült Királyság)|Konzervatív Párt]] nyerte meg; a következő közel két évtizedben ők irányították az országot. Callaghan miniszterelnöksége 1979. május 4-én ért véget.
1980. október 15-én a pártvezetői posztról is lemondott. Utódja [[Michael Foot]] lett. 1987-ben élethosszig tartó nemesi címet (Callaghan báró) kapott, és így a [[Lordok Háza]] tagja lett. 2005. március 26-án, 92 évesen hunyt el.
==Jegyzetek==
| |||