Wikipédia

„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-49-2” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
*feridiák (vitalap | szerkesztései)
36 194 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
csere, lásd vitalap
1. sor:
{{Kezdőlapkép|Bode-MuseumEastern (Spreeblick)Mediterranean 1450 hu.jpgpng|méret=x175px210px|szöveg=A Bode MúzeumFöldközi-tenger látképekeleti amedencéje [[Spree]]1450 felőlkörül}}
{{Kezdőlapkép|Adoration of the LambSiegeOfRhodes1480.jpg|méret=x141px210px|szöveg=[[MichielRodosz Coxcie]]:ostromának A(1480) Báránykorabeli imádásaábrázolása}}
[[Rodosz (sziget)|Rodoszt]] [[1310]]. [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] foglalta el a [[Máltai lovagrend|Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend]]. Az [[Égei-tenger]]i sziget [[1522]]-ig, a sikeres [[Rodosz ostroma (1522)|török ostromig]] volt a johanniták központja.
A '''[[Bode Múzeum]]''', amit 1904-ben ''Kaiser-Friedrich-Museum'' (Frigyes Császár Múzeum) néven nyitottak meg, a [[berlin]]i [[Múzeum-sziget]] épületegyüttesének részeként 1999-ben került fel a [[Világörökség]] listájára. Létrehozását a dinasztikus hagyományoknak megfelelően [[III. Frigyes német császár]] kezdeményezte még trónörökös korában. Művészi koncepcióját mai névadója, [[Wilhelm von Bode]], a kor nagy [[művészettörténészek listája|művészettörténésze]] alapozta meg.
 
A rend első központja [[Jeruzsálem]] volt, onnan a város eleste (1187) után [[Margat]]ba, majd [[Akko (település)|Akkóba]] költöztek. 1291-ben onnan is távozniuk kellett. [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]] költöztek, ahol birtokaik voltak, de [[II. Henrik ciprusi király]] ellenséges magatartása miatt új központot kellett keresniük. Erre a célra a termékeny [[Rodosz (sziget)|Rodoszt]] nézték ki, amely [[Anatólia|Anatóliához]] való közelsége miatt kiváló kiindulási pont volt a [[Iszlám|muzulmánok]] elleni harchoz. 1306. június 23-án [[Foulques de Villaret]] nagymester és serege megtámadta a szigetet, amelyet 1310-ben sikerült teljesen elfoglalni.
A múzeum fő gyűjteményei a [[középkor]]i európai szobrok, a [[bizánci művészet]] és az érmék; mindhárom nemzetközileg is kiemelkedő. Emellett itt található a berlini [[Gemäldegalerie (Berlin)|Gemäldegalerie]] egy sor olyan, régi mesterektől származó festménye is, amelyek tematikája és megformálása kapcsolódik az itt kiállított tárgyakhoz. Összesen hatvanhat termében {{szám|1700}} kisebb-nagyobb (elefántcsont, márvány, fa) szobor, több mint 150 festmény, {{szám|4000}} érme látható.
 
A következő éveket a rend és a keresztény kereskedők, elsősorban a [[Genovai Köztársaság|genovaiak]] és a [[Velencei Köztársaság|velenceiek]] vitái határozták meg, mivel a johanniták felléptek a muzulmánokkal folytatott árucsere ellen. Ezzel párhuzamosan az ispotályosok megkezdték az Anatólia nyugati partjain elhelyezkedő kisebb emirátusok kikötőiből induló muzulmán hajók elleni akciókat is. A rend először az 1312-es [[Amorgószi csata|amorgószi ütközetben]], majd az 1319-es [[Híoszi tengeri csata|híoszi csatában]] mért vereséget a törökökre.
A Bode Múzeum is súlyos károkat szenvedett a második világháborúban. Az [[Német Demokratikus Köztársaság|NDK]] idején helyreállították, de ez sok kívánnivalót hagyott maga után. Alapos felújításra és az egész Múzeum-sziget közös tervében a kiállítási koncepció teljes újragondolására csak [[Németország újraegyesítése]] után nyílt lehetőség. A Bode Múzeum 2006 októberében nyílt meg újra, nagy sikert aratva a szakértők és a nagyközönség körében egyaránt.<!--
 
A rend [[perjel]]ségeiben burjánzott a korrupció és a szervezetlenség, Rodosz a pápa anyagi támogatásától függött. A lovagok úsztak az adósságban, és a Rodoszon megkezdett erődítési munkák is egyre több pénzt emésztettek fel. Az ispotályosok kezdetben a hajózásban is segítségre szorultak, elsősorban a genovaiakéra. Az egész évszázadban ritkán tudtak három-négy gályánál többet adni egy-egy hadjáratba. Mindezek ellenére 1334 őszén a [[Szent Liga (1332)|Szent Liga]] soraiban harcoltak az [[Edremiti csata|edremiti csatában]], majd elfoglalták [[Leszbosz]]t, 1337-ben pedig visszaszerezték [[Kosz]]t. Komoly szerepet vállaltak [[İzmir (település)|Szmirna]] [[Szmirnai keresztes háború|bevételében]] és megtartásában.
 
Az 1350-es éveket a keresztény hatalmak versengése és az [[Oszmán Birodalom]] terjeszkedése jellemezte.
A rend 1365-ben részt vett az [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandria]] elleni hadjáratban, majd 1376-ben [[Epiruszi hadjárat|partra szállt]] Epiruszban. Az utóbbi, az ispotályosok első önálló akciója, súlyos kudarccal zárult. Az évszázad végén a [[Peloponnészosz]]on próbálták megakadályozni a török térnyerést. A [[15. század]] elején nagy erődépítések kezdődtek Rodoszon, amelyek aztán az egész évszázadot jellemezték.
 
A latin keresztény területek jelentősen csökkenésével párhuzamosan felértékelődött Rodosz. Egyre több kereskedő használta bázisként. Eközben a rend összetétele is megváltozott, és jelentősen csökkent a francia nyelv tagjainak aránya. Rodosz a muzulmánok és a keresztény kereskedők elleni kalóztámadások kiindulópontja lett. A támadások miatt gyakran keveredtek vitába a velenceiekkel és a genovaiakkal. A kalózakciók súlyos károkat okoztak a [[Mamlúk Birodalom|Mamlúk Birodalomnak]], amellyel a rend hol szövetségben, hol ellenséges viszonyban volt. A mamlúkok 1444-ben sikertelenül [[Rodosz ostroma (1444)|ostromolták]] meg Rodoszt.
 
1453 tavaszán elesett [[Konstantinápoly ostroma (1453)|Konstantinápoly]]. A város és a [[Bizánci Birodalom]] bukása egyértelművé tette, hogy alapvetően fognak megváltozni a viszonyok térségben, amelyet egyértelműen a keresztények uraltak a [[11. század|11.]] és a [[15. század]] között. [[II. Mehmed oszmán szultán|II. Mehmed]] ambíciói ugyanis hatalmasak voltakː azt akarta, hogy a világon „''egy birodalom, egy hit és egy hatalom''” legyen. Ettől kezdve a lovagok életét az ostromra való készülés és a pénzhiány határozta meg.
 
A szultán flottája 1480. május 23-án horgonyzott le Rodosz előtt. Az [[Rodosz ostroma (1480)|ostrom]] csaknem három hónapon át tartott, és a védők sikerét hozta. A következő másfél évtized viszonylagos nyugalomban telt, mivel a lovagok békét kötöttek a törökökkel, annak vállalásával, hogy őrzik a trónkövetelő [[Dzsem (török herceg)|Dzsem herceget.]] Az ellenségeskedés a [[16. század]] elején kiújult, és 1522. június 28-án [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] megkezdte a város ostromát. A hat hónapos öldöklés végén a szultán engedte távozni a magukat megadó lovagokat, akik [[Málta|Máltán]] alakították ki új központjukat.<!--
--><noinclude>[[Kategória:A kezdőlap kiemelt cikke sablonjai 2020|2020-49-2]]</noinclude>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Sablon:Kezdőlap_kiemelt_cikkei/2020-49-2”