„Adenilát-cikláz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kisebb javításokat / átfogalmazásokat végeztem. Kapcsolódó szócikkek szakaszt töröltem, mert a benne foglalt kifejezések már linkelve lettek a szövegben. Egyik kérdő mondatot kijelentőre írtam át.
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
a kis korr: helyszámoknál „felső vessző” (prime), mínusz jel, képfelirat utolsó (vagy egyetlen) mondatának végére nem kell pont
4. sor:
|ECnumber= 4.6.1.1
}}
Az '''adenilát-cikláz''' (szintén használatos megnevezéssel: adenil-cikláz, adenilil-cikláz) az egész élővilágban elterjedt, a sejtek számára nélkülözhetetlen regulátor [[enzim]] (EC 4.6.1.1), amely a sejt [[Adenozin-trifoszfát|adenozin-5-trifoszfát]]jából (ATP) [[Ciklikus adenozin-monofoszfát|ciklikus adenozin-3'3′,5'5′- monofoszfát]]ot (cAMP) szintetizál, ezzel lehetővé téve az extracelluláris térből a sejt specifikus [[Receptor (biokémia)|receptor]]ához kötődő [[Jelút|szignál]] molekuláris felerősítését a sejten belül.<ref name="NELSON">Nelson, D. L., Cox, M. M.: ''Lehninger Principales of biochemistry'' W. H. Freeman and Company, New York, 2008. 5. kiadás. 598. oldal, {{ISBN|978-0-7167-7108-1}}</ref><ref>Elődi P.: ''Biokémia.'' Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. 837–840. oldal</ref><ref name="GUBA">Guba Ferenc: ''Orvosi biokémia''. Budapest, Medicina, 1988. 2. kiadás, 148–149. oldal, {{ISBN|963 241 711 9}}</ref>
 
[[Fájl:Earl Wilbur Sutherland Jr.jpg|200px|bélyegkép|Az 1950-es években E. W. Sutherland (1915–1974) amerikai farmako-biokémikus az [[adrenalin]] hatását vizsgálva fedezte fel, hogy az adrenalin cAMP közvetítésével fejti ki hatását a májban. Ez a felismerés vezetett az adenilát-cikláz felfedezéséhez. Sutherland munkáját 1971-ben [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj]]jal ismerték el.<ref name="NELSON"></ref>]]
 
==Az adenilát-cikláz jelentősége==
 
[[Fájl:Rec-G-AC.png|300px|bélyegkép|A receptorhoz kötődő hormon (vagy neurotranszmitter) a G-protein komplexen keresztül aktiválja az adenilát-ciklázt, amely ATP-ből cAMP-t szintetizál. A folyamat addig tart, ameddig a hormon a receptorhoz kötődik.]]
 
A [[Többsejtűek|többsejtű szervezetek]] csak akkor tudják a szervezet belső egyensúlyát fenntartani, ha az egymástól távol eső [[sejt]]ek kommunikálni tudnak egymással, közösen fenntartva a szervezet harmóniáját.<ref>Fonyó A.: ''Az orvosi élettan tankönyve'', Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 23. oldal. {{ISBN|978-963-226-504-9}}</ref>
20. sor:
Ehhez szükséges egy biokémiai erősítő rendszer, ami a kevés számú hormon-receptor interakciót rövid idő alatt felerősíti (pontosabban megsokszorozza) és átadja a sejt belsejében található molekulák milliárdjainak. Ennek a jelsokszorozó rendszernek egyik fontos része az adenilát-cikláz [[enzim]].
 
Amíg a hormon a receptoron tartózkodik, a receptor egy kapcsolódó [[Fehérje|fehérjén]] keresztül aktiválja a közelében elhelyezkedő alapállapotú adenilát-ciklázt. Az adenilát-cikláz a citoplazma [[Adenozin-trifoszfát|adenozin-5-trifoszfát]]jából (ATP) ciklikus adenozin-3'3′,5'5′- monofoszfátot ([[Ciklikus adenozin-monofoszfát|cAMP]]) szintetizál. Ez az aktivitás csak addig tart, ameddig a hormon a receptoron tartózkodik. Az enzim, sejttípustól függően a másodperc törtrésze alatt több ezer cAMP-molekulát szintetizál a sejtmembrán belső oldalán. Az egyetlen, a sejten kívül rekedt hormon az adenilát-cikláz aktiválásával milliónyi cAMP-molekulát ont a sejt belsejébe, és ez az újonnan szintetizált cAMP, az úgynevezett második hírvivő (eredeti kifejezéssel ''second messenger'') fogja a hatást a célmolekulákon kifejteni.<ref>Nelson, D. L., Cox, M. M.: ''Lehninger Principales of biochemistry'' W. H. Freeman and Company, New York, 2008. 5. kiadás. 423–429. oldal, {{ISBN|978-0-7167-7108-1}}</ref>
 
A hormonhatás cAMP formában való sokszorozódása ezzel még nem merül ki, a folyamat ennél sokkal összetettebb. A keletkezett cAMP ugyanis olyan, a sejtben inaktív formában jelen levő enzimeket képes aktiválni (pl. cAMP-függő protein [[kináz]]t), amely enzimek további fehérjékre, az anyagcserét irányító enzimekre hatnak. Ezzel a hormon által elindított „jel” tovább erősödik, sokszorozódik. A folyamat összességében egy biokémiai kaszkádként fogható fel, és leegyszerűsítve, mennyiségileg a következőként írható le:
31. sor:
A sejtmembránba épült adenilát-cikláz enzim a cAMP képződésekor az ATP alfa- és gamma-helyzetű foszfátját pirofoszfát formájában hasítja le. A cAMP-szintézis folyamatát a pirofoszfát további spontán anorganikus foszfátra történő [[hidrolízis]]e teszi egyirányúvá, azaz irreverzibilis enzimreakcióvá.<ref>Baynes, B., Dominiczak, M. H.: ''Medical Biochemistry''. Mosby, London, Edinburgh, New York, Philadelphia, Sydney, Toronto, 1999. 474. oldal, {{ISBN|0 7234 3012 8}}</ref> A receptorhoz kötődött extracelluláris szignál (hormon) leválása a receptorról az enzim inaktiválódását okozza. Az enzimnek a sejtmembránból való kioldása (pl. szolubilizáló-szerekkel) szintén az enzim inaktiválódásával jár, tehát a sejtmembránba való beágyazódás kritikus feltétele a cAMP-szintézisnek.
 
[[Fájl:Adenylate kinase2.png|500px|középre|bélyegkép|Az aktivált adenilát-cikláz ATP-ből cAMP-t szintetizál. A reakció Mg-ionokat igénylő folyamat.<ref name="GUBA"></ref>]]
 
== Az adenilát-cikláz szerepe a kolera megbetegedésben==
Az adenilát-cikláz által termelt cAMP kulcsszerepet tölt be a sejt biokémiai szabályozásában. A szabályozásban történt kóros változás felboríthatja a sejt egyensúlyát. Ez történik a ''Vibrio cholerae'' baktérium által okozott [[kolera]] betegség esetében is. A baktérium által termelt [[toxin]] a receptort és az enzimet összekötő, három egységből felépülő [[G-protein]] egyik eleméhez kötődik, melynek eredményeként az enzim folyamatosan aktív állapotba kerül. Ennek következtében a [[bélhám]]sejtek citoplazmájában a cAMP-szint emelkedik, ami a Cl<sup>-</sup>-csatornákat aktiválja, befolyásolva az [[akvaporin]] csatornákat is. A béllumenbe elektrolitok és nagy mennyiségben víz választódik ki, létrehozva a kolera egyik legjellegzetesebb tünetét, a szervezet kiszáradásával járó intenzív hasmenést.<ref>Zubay G. L., Parson W. W., Vance D. E.: ''Principles of biochemistry''. Wm. C. Brown Publishers Dubuque, Iowa • Melbourne, Australia • Oxford, England, 1995. 583. oldal {{ISBN|978-0697241726}}</ref>
 
== Jegyzetek ==