„Kunmadaras” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
A honfoglalás idején Kunmadaras környékén [[Kavarok|kabar]] nemzetségek folytattak nomád életet, akik a [[9. század]] végén az előre nyomuló magyarokkal együtt jöttek az országba, és Hohat (más források szerint Ohat) vezér vezetésével Kunmadarastól északra fekvő területeken telepedtek le. Szálláshelyük központjának nevét ''Ohat-puszta'' ma is jelzi. Állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak.
 
A közvetlenül a honfoglalás után, a [[10. század]]ban az [[Jelek (Árpád fia)|Üllő]] nemzetség birtokába került, e birtoklás tényét őrzi a Kunmadaras déli határán elterőlő Kis-Üllő és Nagy-Üllő lapos. Később, egy [[1270]]-ből származó oklevél tanúsága szerint a Tomaj nemzetség birtokába került, mely a kunmadarasi határ déli részéig is lenyúlt, magában foglalva a Kis- és Nagy-Üllőt, és a Nagymező fábiánkai részét. [[IV. Béla magyar király]] a tatárok elől menekülő [[kipcsakok|kipcsak]] törzseknek adott letelepedési engedélyt, de a magyarok ellenszenvel viseltettek irántuk, és nekik támadtak, s a kipcsak nemzetség Bulgáriába távozott. A bevonuló [[tatárok|tatár]] seregek felégették Gergelyt és Gacsát, amelyek soha többé nem épültek újjá. Kunmadaras mai területének szomszédságába, a dúlás után IV. Béla [[Kunok|kipcsak]] Olas (vagy Ohat) nemzetségét költöztette<ref>Kormos László: Kunmadaras története – A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 7-8. old.</ref>
 
A község létezésének első írásos emléke [[1393]]-ból származik. Eszerint Madaras György jászkapitány birtokába adta a területet [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]]. Innen ered a település elnevezése.<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 10-15. old.</ref>
41. sor:
 
[[Fájl:360Niklas Stör Entführung in die Sklaverei.jpg|bélyegkép|balra|Török portyázók rabszíjra fűzött foglyokat visznek]]
[[1571]]-ben [[török hódoltság|török]] kézre került, majd [[Eger]] eleste után a törököket támogató krimi tatár martalóc csapatok felégettek több falut is, mint Fábiánka, Kápolnás és Kunmadaras. (Fábiánka soha többé nem épült újjá, Kápolnás fél évszázadig lakatlan maradt, csak Madarason maradt folytonos a lakosság). A madarasiak ekkoriban vagy a mocsaras lápos vidéken kerestek természetes védelmet maguknak, vagy törökök által védett településekre költöztek, amelyek mentesek voltak a török harácstól. A török pusztítás és a német zsoldosok rablásai a Nagykunság lakosságát bújdosásra kényszerítette. [[Thököly Imre]] a labancok fő fészkei ellen indított támadásait, [[Karcag]], és Madaras is támogatta, majd Thököly török segítséggel Bécs ellen fordult, ám a török hadak [[Bécs]] alatt súlyos vereséget szenvedtek, ezt követő években a török csapatokat kiűzik az országból. 1697-ben még [[II. Musztafa oszmán szultán|II. Musztafa]] kísérletet tesz az ország visszafoglalására, de igyekvése kudarcba fullad. A visszafoglalásban résztvevő Maros-Tiszaközi tatárok Karcag felől törtek rá a falura, és mindent felégettek, 1698-1710 között a lakosság nagy része [[Rakamaz|Rakamazra]] költözik.<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 29–38. old.</ref>
 
A törökök kiűzése után a Habsburg ház [[Újszerzeményi Bizottság|új szerzeménynek]] tekintette a [[Kollektív nemesség|szabad privilégiumokkal]] rendelkező Nagykunságot. A [[Német Lovagrend]] Pentz Jakabot bízza meg a lakosság és anyagi javak összeírásával, mely elég siralmas képet mutatott. EzEzen összeírás képezte később az eladás tárgyát., sHárom azévnyi eladásitárgyalás tárgyalásokeredményeképpen háromköttetett évigmeg folytak.végül a tranzakció, mivel Madaras, [[Karcag]], és [[Kunhegyes|Hegyes]] lakossága ellenállt az eladási procedúrának, de nem sikerült érvényt szerezniük az akaratuknak,. Madaras és a Nagykunság nagyrésze szétoszlott a nádasokban, onnan járt haza az életbe nmaradáshozéletbenmaradáshoz szükséges munkák elvégzésére, de nem volt hajlandó a [[A Német Lovagrend Magyarországon|Lovagrend hűbéruralmát]] elfogadni. <ref>Kormos László: Kunmadaras története – A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967, 36–38. old.</ref>
 
A [[Rákóczi-szabadságharc]] idején, 1704. június 28-án és 1705. május 24-én a [[szerbek|szerb]] csapatok újra felperzselték Madarast. A szabadságharc bukása után a lakosság visszatért és 1711-ben megkezdődött a falu újjáépítése, bővítése. Új templom és iskolák épültek.<ref>Kormos László: Kunmadaras története – A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 38–41. old.</ref>
 
1745-ben hosszas tárgyalások után [[Mária Terézia]] engedélyezte, ha a [[Jászkun kerület|Jászkunság]] kifizeti az általa meghatározott váltságdíjat, visszahelyezi őket szabadságukba. Ezen eseményt nevezték önmegváltásnak, latinul [[Redemptio|redemptionak]]. Ez összesen 20&nbsp;780 forintot jelentett (Madarasért 9700, Kápolnásért 7000 és Fábiánkáért 4000 forint). Mindennek eredményeképpen a terület a vármegyerendszeren kívül esett, és a [[Nagykunsági Kerület]] részét képezte.
 
1786. április 18-án 104 család, 490 fős lélekszámmal elhagyta a települést és elindult [[Bácska|Bácskába]], karcagi és [[Jászkisér|jászkiséri]] lakosokkal egyetemben, hogy megalapítsa Ómorovicát (mai nevén: [[Bácskossuthfalva|Bácskossuthfalvát]]. <ref name=neplap>{{cite news| author = Palágyi Béla | title = Hét évszázadára emlékezett Kunmadaras | work = Új Néplap | date = 1991-11-02 | url = https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzolnokMegyeiNeplap_1991_11/?query=Kunk%C3%A1poln%C3%A1s&pg=140&layout=s&fbclid=IwAR1y5qNKgse1dVv1Vb9ruG17kspopbIwZ-1MyzLDoyiCTEP3VWz4vJCA7Aw}}</ref>
 
A település [[1811]]-ben [[mezőváros]] lett, amit meg is őrzött [[1872]]-ig, a megyerendszer kialakulásáig.<ref name=neplap></ref>
54 ⟶ 55 sor:
Az [[első világháború|első]] és [[második világháború]] számos madarasit ragadott el. Az első világháború 276 kunmadarasi hősi halottat számlál (neveiket az 1923-ban felállított, községháza előtt található emlékmű örökíti meg). A [[Második világháború|második világháborúban]] elhunytak száma is százon fölül van, ha hozzátesszük az elhunyt 95 [[Zsidó holokauszt Magyarországon|deportált magyar zsidót]] az áldozatok száma meghaladja kétszázat. <ref name=neplap></ref>
 
[[1944]]-ben a [[Wehrmacht|német hadsereg]] repülőteret épített a falu határában, amit a háború végétől a [[munkás-paraszt Vörös Hadsereg|szovjet hadsereg]] vett birtokba. A [[kunmadarasi repülőtér]]hez 1951-ben új felszállópályát építettek a [[Magyar Légierő]] igényei szerint. A repülőtéren [[1956]] és 1991 között [[A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról|szovjet csapatok]] állomásoztak; [[Vándor Károly]] [[Légierő társbérletben]] című könyve szerint egyike volt azon katonai létesítményeknek, amikben a hidegháború idején [[Nukleáris fegyver|atomfegyver]]t tároltak.<ref>{{cite news | author = [[Tóth-Szenesi Attila]] | title = A Néma Szektorban tárolták az atomtölteteket | work = Index | date = 2004-05-14 | url = https://index.hu/politika/belfold/atom0513/ | accessdate = 2008-08-22}}</ref>
 
=== A kunmadarasi pogrom ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kunmadaras