„Új gazdaságpolitika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Jegyzetek: pt |
→A NEP felszámolása: kékít |
||
29. sor:
Mivel a NEP „piacgazdasága” a gabonapiacokon alapult, nem véletlen, hogy a NEP felszámolásának döntő oka a gabonakérdés volt. [[1926]]-[[1927|27]]-ben az állami felvásárlási árak a költségek alá estek, amire a parasztság azzal válaszolt, hogy vagy visszatartotta [[gabona|gabonáját]] a magasabb árakban reménykedve, vagy az állami felvásárlók helyett a gabonaspekulánsoknak adta el a felesleget. A gabonaválság olyan szintre súlyosbodott, hogy az állam engedélyezte gabona külföldről való behozatalát. Bár elképzelhető, hogy Sztálin beszélgetésében 1928. május 28-án<ref>A gabonafronton. ''Sztálin Művei 11. kötet'', 88–104. o. Szikra, 1950</ref> az árugabonára vonatkozó adatok, amelyek később a megszorító intézkedések igazolását szolgálták, meglehetősen pontatlanok voltak, ezt ma már nem lehet eldönteni. Mindenesetre a szovjet vezetés valóságos aggodalma nem kérdéses.<ref>Lewin, M. (1968): Russian Peaants and Soviet Power, London: Allen&Unwin</ref> 1927-28-ban pártmozgósítással küldtek embereket vidékre, akik jelentős nyomást gyakorolva (falvak lezárása, letartóztatások spekuláció vádjával) a parasztságra növelték az állami gabona mennyiségét. Mivel csaknem [[polgárháború]]s helyzet alakult ki számos vidéken ezeket az intézkedéseket [[1928]]-ban felfüggesztették, majd [[1929]]-ben, amikor Buharin és Sztálin szövetsége felbomlott és a Buharin-csoportot eltávolították a vezetésből, az ötéves tervvel összefüggésben bevezették a kötelező beszolgáltatási normákat. Ezzel a gabonapiac, a NEP alapja, lényegében megszűnt létezni.
Ezzel egy időben a vállalatok önállóságát is kezdték megszüntetni. Az állami vállalatok viselkedése sem a tervszámokat, sem a piaci információkat nem követte, alapvetően stagnáltak, miközben egy milliós ipari és 8 milliós mezőgazdasági munkanélküliség létezett.<ref>Gregory, P. and Stuart, R. (1990): Soviet Economic Structure and Performance, 4th Edition, New York: Harper&Row</ref> A vezetés válasza erre a klasszikus [[tervgazdálkodás|tervgazdaság]] kidolgozása volt, amelyet az első ötéves tervvel vezettek be. Ez azt jelentette, hogy a vállalatok számára a stratégiai önállóság megszűnt és működési önállóságukat szigorúan korlátozta a pénzellátás rendszere, valamint a vállalati vezetők kinevezésének gyakorlata biztosította a közvetlen központi beavatkozás lehetőségét (különösen az [[1930-as évek]] második felétől, amikor az iskolák elegendő képzett embert kezdtek kibocsátani).
Ezzel párhuzamosan megszületett az árak szabályzásának átfogó rendszere a terveken belül, így a [[piac (közgazdaságtan)|piac]] minden tekintetben kiszorult a gazdaság fő területeiről.
==Jegyzetek==
| |||