„Új gazdaságpolitika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A NEP felszámolása: kékít |
|||
3. sor:
== A NEP előzményei és bevezetése ==
A [[Nagy Októberi Szocialista Forradalom|októberi forradalom]] után
Az orosz háborús gazdaságban az állami beavatkozás számos formája már létezett ([[jegyrendszer]], állami megrendelések, stb.). Ezen kívül a [[munkásönigazgatás]] különféle formái működtek, amelyek főként a gyári vezetés ellenőrzésével, néhány helyen pedig a gyár vezetésével foglalkoztak.<ref>Rosenber, W. (1978): Workers and Workers' Control in the Russian Revolution. ''History Workshop Journal 1978 5(1):89-97; doi:10.1093/hwj/5.1.89''</ref> Ilyen módon, leszámítva a bankmonopólium létrehozását, néhány nagyvállalat [[államosítás]]át és a már meglévő állami beavatkozási formákat, a bolsevik párt nem nyúlt a gazdasági folyamatokba, bár támogatta a munkásigazgatást és vidéken a szegényparasztok mozgalmait. [[1918]] elejéig (a német támadásig) egy új gazdaságpolitika kidolgozása folyt, amelynek fő vonásai megegyeznek a NEP-pel, és a NEP „első kiadásának” lehetne tekinteni, azonban bevezetését az [[Oroszországi polgárháború|intervenció]] levette a napirendről. 1918 tavaszán a gazdaságpolitikában éles fordulatra került sor, amelynek lényege a [[hadikommunizmus]] bevezetése volt.
11. sor:
Az [[Oroszországi polgárháború|intervenció és a polgárháború]], majd a [[Lengyelország]]gal való háború után a bolsevik párt kísérletet tett arra, hogy a [[hadikommunizmus]] intézményei (központi elosztás, fogyasztási kommunák) fenntartásával térjenek át a békeidőszakra. [[Lev Davidovics Trockij|Trockij]] és hívei a szakszervezetek gazdasági vezető szerepével kiegészítve akarták ezt elérni, de vereségük a VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszuson,<ref>A szakszervezetekről, a jelenlegi helyzetről és Trockij elvtárs hibáiról. ''Lenin Összes Művei 42. kötet'', Kossuth 1981)</ref> valamint a politikai helyzet radikális megváltozása [[1921]]-ben gyökeres fordulatot eredményezett a gazdaságpolitikában.
A hadikommunizmus megtartása politikai okokból lehetetlennek bizonyult. A parasztság lázadozott a kötelező beszolgáltatás ellen,<ref>[[Alec Nove]] (1969): ''An economic history of the USSR'', London: Penguin. Magyarul: ''A Szovjetunió gazdaságtörténete''. (Kossuth, 197?)</ref> a [[kronstadti felkelés]] azzal fenyegetett, hogy lázadások lehetnek az alapvetően paraszti hadseregben és hogy a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|mensevik]] és [[eszer]] program („szovjeteket bolsevikok nélkül”) hatásos lehet. Gazdaságilag is lehetetlennek bizonyult a hadikommunizmus fenntartása az infrastruktúra szétzilálódása miatti ipari összeomlás és a pusztító éhínség, valamint a nagyarányú és növekvő munkanélküliség miatt, amelyet várhatóan tovább növelt volna a hadsereg nagy részének leszerelése.
Ebben a helyzetben, részben fokozatosan, részben döntő lépéseken keresztül vezette be a [[Népbiztosok Tanácsa]] a NEP-et. [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] személyes tekintélyét felhasználva és néhány vezető támogatásával sikerült a párttal elfogadtatni az átállást a X. pártkongresszuson.<ref>''Lenin Összes Művei, 43. kötet'' 1-117. o.</ref>
| |||