„Bűn és bűnhődés (regény)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Kézi visszaállítás Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
korr
27. sor:
}}
 
A '''''Bűn és bűnhődés''''' ''(Преступление и наказание)'' [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij]] [[1866]]-ban írtkiadott regénye. A mű legfontosabb kérdése az, hogy van-e jogunk mások élete és sorsa felett dönteni.
 
== A történet röviden ==
[[FjodorA Mihajlovicsmű, Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]]mely a szerző első érett regénye, a '''Bűn és bűnhődés'''. Hathat részből és egy [[epilógus]]ból áll; ez a felosztás a [[cselekmény]] dinamikájából adódik. Ez az aA regény, aminek a történetét röviden el lehet mondani, hisz a lényeg a lélektaniság, nem pedig a cselekmény bonyolultsága. A történet [[Szentpétervár|Pétervárott]] játszódik, és nem szokványos irányból indít az író. Először egy Pétervárról indított szegény egyetemista karaktere jelenik meg. Ezt a karakterleírást színesíti és tölti meg a későbbiekben egy bűncselekmény lélektanilag hiteles leírása. A detektívregényben a tett és az elkövető is már az első részben kiderül. A feszültséget nem a nyomozás, hanem a belső dráma adja, a gyors tempó, a dinamikus cselekmény. Ezzel az írói komplexitással egy új regénytípust alkotott meg Dosztojevszkij, ez volt az [[eszmeregény]].
{{cselekmény}}
[[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] első érett regénye a '''Bűn és bűnhődés'''. Hat részből és egy [[epilógus]]ból áll; ez a felosztás a [[cselekmény]] dinamikájából adódik. Ez az a regény, aminek a történetét röviden el lehet mondani, hisz a lényeg a lélektaniság, nem pedig a cselekmény bonyolultsága. A történet [[Szentpétervár|Pétervárott]] játszódik, és nem szokványos irányból indít az író. Először egy Pétervárról indított szegény egyetemista karaktere jelenik meg. Ezt a karakterleírást színesíti és tölti meg a későbbiekben egy bűncselekmény lélektanilag hiteles leírása. A detektívregényben a tett és az elkövető is már az első részben kiderül. A feszültséget nem a nyomozás, hanem a belső dráma adja, a gyors tempó, a dinamikus cselekmény. Ezzel az írói komplexitással egy új regénytípust alkotott meg Dosztojevszkij, ez volt az [[eszmeregény]].
 
Rendkívül fontos szerepe van az időnek. A regény maga 14 nap alatt játszódik le. A bűn 3 napot, míg a bűnhődés 11 napot ölel át. Az egyes fejezetekben jelentős szerepet kapnak a dialógusok és monológok, amelyek lélektanilag viszik előre a regény történéseit. Ám minden egyes fejezet végén van, valamilyen nagy drámai esemény, amely megbontja a regény világát és változásokat mutat előre.
39 ⟶ 38 sor:
A regény végigjárja a XIX. századi Oroszország szegény vidékeit. Számos jelenet és esemény a szegénység és a társadalom perifériájára szorult emberek színterein játszódik: kocsma, padlás, folyópart, katorga.
 
A regény hűen követi [[Raszkolnyikov]] lassú idegösszeomlását, a [[bűntudat]] elhatalmasodását. A regényben végig az a kérdés, hogy [[Raszkolnyikov]] elismeri-e bűnösségét, vagy nem. Egyre jobban átengedi magát rejtélyes, gyanút ébresztő különcködéseinek. A belső konfliktus betegségben, és Raszkolnyikov egyre őrültebb viselkedésében nyilvánul meg. Egyrészt él benne a vágy, hogy letagadja a tettét, és védje a cselekedetét. Ezt a vágyat azonban fokozatosan felváltja az a kényszer, hogy tiszta legyen, hogy megvallja cselekedetét és jóvátegye a világ és a saját lelkiismerete előtt. Az egyik legjobb barátja, [[Razumihin]] és [[Szonya Marmeladova]], egy fiatal nő, akinek, mivel apja reménytelen alkoholista volt, áruba kellett bocsátania a testét, fokozatosan ebbe az irányba hajtják őt. Találkozásukkor Raszkolnyikov beleszeretett Szonya ártatlan és odaadó lényébe. Szonyának erős, vallásos indíttatású érzéke volt a jó és a rossz megítélésében, és amikor Raszkolnyikov bevallja neki a gyilkosságot, könyörög, hogy adja fel magát. Végül az egyszerű, tiszta szerelme győz Raszkolnyikovon, aki végül feladja magát. Szibériába küldik munkatáborba, ahová Szonya is követi.
 
Érdekesség, hogy [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] számos alkalommal él a beszélő nevek használatával is. Ld. részletesebben "Szereplők" résznél.
{{cselekmény vége}}
 
== Szereplők ==
'''Rogyion Romanovics Raszkolnyikov:''' Raszkolnyikov jelleme ambivalens. Magas, vékony, beesett arcú, fekete szemű, szegény megjelenésű, mégis barátja, Razumihin állítja róla, hogy önfejű, okos, aranyszívű, mégis hirtelen haragú, kegyetlen, lázadó ember. Raszkolnyikov kerüli a társaságot, elvonul környezetétől, mizantróp (embergyűlölő) típus. Barátja szerint két ellentétes karakter van benne. Az egyik komor, sötét, fennhéjázó, hideg és érzéketlen; a másik viszont nagylelkű és jó. Raszkolnyikov a gyilkosságot elköveti, mégsem érzi úgy, hogy bűnt követett volna el, mégis szenved (betegség). Kétoldalú jellemét az is bántja, amikor megismerjük [[Dunya]] levelét. Ez mutatja azt, hogy él benne a szociális igazságérzet. Egy kitörni vágyó, lázadó jellem, aki nem hajlandó elfogadni a saját helyzetét, a saját életkörülményeit. Eszméit és mizantróp jellegét is a cikkéből tudjuk meg. Egyértelműen negatív tulajdonságnak tudhatjuk be, hogy az embereket alapvetően két csoportba sorolja. Állítólag pénzért ölt, de a rabolt pénzt nem használta fel – annak ellenére, hogy vannak anyagi problémái, mégis néha adakozik. Bűnösségének bevallásakor sem látja be, hogy bűnt követett el. Erkölcsileg csak a [[Szonyával]] való megismerkedés után emelkedik. Szonya áldozatát hiábavalónak tartja, mégis leborul előtte, bár Szonyának azt mondja, hogy az emberiség temérdek szenvedése előtt borult le. Sok mozzanatából úgy tűnik, kemény, kőszívű és szeretetlen, de nem rossz ember (pl.: Marmeladovnak segít, a parkban a lánynak, korábban kimentett két gyereket egy égő házból). Egy meggyógyult emberként képes a végén új életet kezdeni. Neve beszélőnév, jelentése elszakadás.
56 ⟶ 53 sor:
* '''Szofja Szemjonovna (Szonya):''' Marmeladov lánya. Neve beszélőnév, jelentése bölcsesség. Szonya szinte krisztusi áldozatot vállal, következetes és hű önmagához. Raszkolnyikovért is felelősséget érez, a férfinak leleplező szeretetre van szüksége. Szonya nem válik a férfi cinkosává, érzékelteti, hogy amit Raszkolnyikov tett, az bűn, és ennek terhével nem fog tudni élni. Lázár feltámadásának felolvasásával azt is kimondja, nincs az a halál, amiből nem lehet feltámadni. Ez az egyik bibliai utalás a regényben. A másik, amikor a két főszereplő keresztet cserél: Szonya egyszerű fakeresztjét adja át Raszkolnyikovnak. Szonya vállalja Raszkolnyikovval az áldozatot. Szonya azért is fontos alakja a történetnek, mert ő képviseli azt a világnézetet, mely a későbbi regényekben is vissza-visszatér. Ennek lényege a krisztusi megváltásban való feltétlen hit s a keresztényi alázat gyakorlása a másik emberrel szemben. A másokért meghozott önzetlen áldozata a krisztusi „megváltás” imitációja. A mű elején prostituáltként ismerjük meg őt, de ennek ellenére lelkileg és erkölcsileg is ép marad. A kényszermunka ellenére a szeretet, a jóság és az önfeláldozás képviselője.
* '''Nasztaszja:''' A háziasszony szolgálólánya
* '''Pjotr Petrovics Luzsin:''' Avdotya Romanovna (Raszkolnyikov húgának) vőlegénye. Beszélőnév, jelentése tócsa. Híven tükrözi [[Raszkolnyikov]] véleményét Luzsin úrról. Egy rendkívüli egoizmussal színezett karakter. Jellemét és elveit a Szent Márton történeten keresztül ismerhetjük meg. Míg [[Dunya]] udvarlója, addig rendkívüli hatalommal áll felette, ám mikor ő és [[Purherija Alekszandrovna]] kiadja az útját, ez az uralom megszűnik.
* '''Nyikogyim Fomics:''' Rendőrségi felügyelő
* '''Ilja Petrovics:''' Rendőrfőhadnagy
109 ⟶ 106 sor:
 
== További információk ==
* [http://www.imdb.com/title/tt0144041/ Egy 1998-as filmfeldogozás az IMDb-n]
* [http://08c.gportal.hu/gindex.php?pg=30423394&nid=5067602 Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című művének elemző bemutatása]