„Rudolf nyugati frank király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a forrás szakasz címének javítása (WP:BÜ) és egyéb apró javítások AWB |
a Chateau-Thierry város megjelölése, Limousin község megjelölése, Burgundia megjelölés, Remis megjelölés |
||
55. sor:
924 körül már [[vikingek|viking]] hadak is fenyegették a Nyugati Frank Királyságot, azon belül pedig a [[Loire]] völgyét. Nagy Hugó, Emma testvére is veszélybe került emiatt, ám Rudolf nem lépett közbe. A hódító seregek hamarosan megtámadták Burgundiát, Rudolf testvérének tartományát, s el is foglalták azt, majd pedig a csapatok tovább vonultak Melun irányába, s így már Rudolf birodalmába is behatoltak. Ekkor már a francia király is úgy érezte, ellenállásra lesz szükség, ezért saját hűbéresei és sógora, Herbert gróf katonai segítségét kérte, majd pedig Burgundiában kezdett el további csapatokat toborozni. Ezek után Nagy Hugót is szerencsésen meggyőzte arról, hogy embereivel csatlakozzon hozzájuk egy esetleg kirobbanó harc esetén. A betörő vikingek végül kivonultak az országból, ám a [[normannok]], akiket még 911-ben III. Károly telepített le [[Rouen]] közelébe, hirtelen fellázadtak, s portyázva végigsöpörtek azon a régión. Herbert és [[I. Arnulf flamand gróf]] katonákkal támogatta Rudolfot azokban a zűrzavaros időkben, s sikeresen bevették az észak-franciaországi Eu városát, ám a Fauquemberguesand közelében vívott ütközetben Rudolf megsérült, Ponthieu grófot (II. Helgaud) pedig megölték. Sok normann felkelő is elesett ebben a csatában.
Ugyancsak 926-ban történt, hogy Rudolf tárgyalásokba kezdett Vak Lajossal, Provence királyával a magyarok kapcsán, akik akkoriban [[honfoglalás|telepedtek le]] Európában, Lajos pedig fenyegetve érezte magát általuk. Sajnos igaza is lett, mivel 930-ban a magyarok megszállták [[Reims]] környékét, ám kivonultak onnan, mielőtt még Rudolf serege lerohanta volna őket. (Lajos még 928-ban meghalt.) 935-ben a magyarok már [[Burgundia|Burgundiát]] is megszállták, Rudolf pedig haladéktalanul odaküldte hatalmas seregét, minek láttán az ellenség harc nélkül megfutamodott. Ennek következtében mind a vikingekkel, mind pedig a magyarokkal szemben biztonságba került Franciaország, s ez az állapot még Rudolf halálakor, vagyis egy év múlva is érvényben volt.
II. Herbert vermandois-i gróf, Emma királyné nővérének, Adélnak a férje, arra használta foglyát, a trónjától megfosztott III. Károlyt, hogy kieszközölje Rudolfnál saját fiai, Odó és Hugó előmenetelét. 925-ben Hugó számára a reims-i érseki széket szerette volna megszerezni, Odónak pedig Picardy megye vezetését kívánta biztosítani 927-ben. Rudolf azonban nem hagyta magát zsarolni, ezért Herbert behódolásképpen William Longsword (Normandia hercegének, Rollónak a fia) elé vitte Károlyt, onnan pedig Reims-be, hogy az egykori király győzze meg [[X. János pápa|X. János pápát]] Hugó (Herbert fia) érseki kinevezéséről. 928-ban aztán Herbert elérte, amit akart, megszerezte Odó nevű fia számára Picardy megye irányítását, csakhogy Károly egy év múlva meghalt Péronne városában, ezért az egykori uralkodó halálával Vermandois grófja elveszítette az „alku tárgyát” Rudolffal szemben.
Azzal, hogy Rudolf király legyőzte a vikingeket
Rudolf 935 legvégén megbetegedett, s pár hónap haldoklás után, 936. január 14-én vagy 15-én, körülbelül 46 éves korában elhunyt. Rudolfot az utókor néha összetéveszti anyai nagybátyjával, [[I. Rudolf felső-burgund király|I. Rudolffal]], Felső-Burgundia második királyával.
| |||