„Pesti Izraelita Nőegylet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
 
[[Fájl:Szeretet munkásai címlap.jpg|bélyegkép|150px|Gerő Katalin: A szeretet munkásai c. művének címlapja]]
Az 1866-ban 230 taggal megalakult egyesület első elnöke Gotteszmann Mária (Gotteszmann Miklósné) lett, székhelye Erzsébetvárosban, a mai Dessewffy utca 41. szám alatt volt. Céljukul a beteg, keresőképtelen özvegyek, asszonyok és leányok felkarolását és segélyezését, illetve egy [[árvaházÁrvaház (intézmény)|leányárvaház]] alapítását tűzték ki. Tevékenységük több belső-pesti kerületre kiterjedt, s a munkát a nőegylet kerületi tagszervezetei koordinálták. A [[Hirsch Mór]] által működésükre felajánlott összegből 1867-ben a Kertész utca 36. szám alatt – a mai [[Fészek Művészklub]] épületében – fel is állították a száz árva leány befogadására alkalmas intézményt, a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházát. 1869-től [[népkonyha|népkonyhát]] is működtettek, ahol 300 rászoruló napi ebédadagját osztották ki. A leányárvaház 1900-ban a Jókai utca 5. szám alá költözött, majd 1923-ban a Hungária körút 9. szám alatti ingatlanban helyezték el. A népkonyha 1901-től, a leányárvaház korábbi helyén, a Fészek Művészklubnak bérbe adott Kertész utcai épület egy részében tovább működött. Az [[első világháború]] során katonafeleségek foglalkoztatását biztosították a Csokonai utcai Női Ipari Foglalkoztató 1916. évi megnyitásával.
 
A leányárvaháznak 1898 és 1927 között [[Gerő Katalin (pedagógus)|Gerő Katalin]] volt az igazgatónője, aki 1929-ben kiadott ''Életem'' c. önéletrajzi regényében részletesen beszámolt az árvaház tevékenységéről és életéről, ''A szeretet munkásai'' c., 1938-ban megjelent könyvében pedig a Nőegylet egész addigi tevékenységéről is.