„Watergate-botrány” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
AkelaBot (vitalap | szerkesztései)
a kékít
3. sor:
[[Fájl:WatergateFromAir.JPG|thumb|230px|A Watergate épületegyüttes, a betörés helyszíne]]
 
A '''Watergate-botrány''' (vagy '''„Watergate-ügy”''') [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[politikai botrány]] és krízis volt a [[1970-es évek|70-es években]], ami [[Richard Nixon]] elnök lemondásához vezetett. Az esetet arról a [[Washington (főváros)|washingtoni]] hotelről nevezték el, ahol az ügyet elindító betörés történt. A történetet 1976-ban megfilmesítették [[Az elnök emberei (film)|Az elnök emberei]] (''All[[Az theelnök President'semberei Men(film)|Az elnök emberei]]'') címen, [[Dustin Hoffman]] és [[Robert Redford]] főszereplésével.
 
== A botrány kirobbanása ==
1972 nyarán a [[The Washington Post]] kis hírként közölte, hogy betörtek a Watergate-ház egyik, irodának használt lakásába és a kárvallott [[Larry O'BrienO’Brien]], az amerikai [[Demokrata Párt (USAAmerikai Egyesült Államok)|Demokrata Párt]] akkori elnöke volt. A hír a legnagyobb amerikai belpolitikai válság kezdetét jelezte, az egyetlen olyan botrányét, amely egy épp hatalomban lévő elnök lemondásával végződött.
 
Az elnököt sokáig „csak” azzal gyanúsították, hogy megpróbálta fedezni az ügyben érintett legközelebbi munkatársait. Harminc év után ennél sokkal súlyosabb vád hangzott el ellene. Mint az El País című lap megírta: az elnök egyik hajdani politikai tanácsadója azt állítja, hogy Nixon személyesen adott utasítást a Demokrata Párt irodájába való behatolásra, mert lehallgató készüléket akart elhelyeztetni politikai riválisa telefonjába. Ezt már akkoriban is sokan feltételezték mint a legrosszabb lehetőséget.
16. sor:
Felvázoltak egy tervet, amelyben a megfelelő csapat összeszedésének feladata G. Gordon Liddy-re, egy volt FBI-ügynökre hárult volna. Majd felhívták H. R. Haldemant, Nixon kabinetfőnökét, hogy döntse el, valóban szükség van-e erre a lépésre. Haldeman igennel válaszolt. Utána maga Nixon, aki egy másik készüléken valószínűleg végighallgatta a beszélgetést, vette át a szót. ''„John – mondta Mitchellnek – kellenek nekünk az információk O'Brienről és ez az egyetlen mód, hogy megszerezzük. Meg kell csinálni.”''
 
Egyes történészek kételkednek ebben a verzióban és zavarosnak tartják Magruder vallomását. Véleményük szerint talán csak egyetlen ember tudná elmondani, hogy valóban úgy történt-e, ahogy a tanácsadó mondja: [[Mély Torok (fedőnév)|Mély Torok]], aki annak idején a leleplező információkat szolgáltatta a sajtónak Nixon közvetlen környezetéből. Csakhogy több mint három évtizedig senki nem tárta fel, ki volt valójában „Mély Torok”: ő volt az újságírás történetének legjobban titkolt informátora.
 
== Kiderül az igazság ==
[[Fájl:MarkFelt.jpg|thumb|A „[[MélyMark TorokFelt]]”:, a „[[MarkMély FeltTorok (fedőnév)|Mély Torok]]]]
Magruder tanácsadó határozott választ adott arra a kérdésre, amelyet Howard Baker szenátor tett fel a Watergate-ügyet vizsgáló bizottságban. ''„Mit és mikor tudott az elnök?”'' Magruder szerint Nixon kezdettől fogva mindent tudott, hiszen az akciót ő maga rendelte el. Magruder, aki hat hónapos börtönbüntetést kapott a Watergate-ügyben való részvételért, szabadulása után új életet kezdett.
 
A Watergate-ügy új változatával kapcsolatban dokumentumfilmet készített a PBS amerikai tévécsatorna és a The Washington Post Watergate „30 év után: a történet sötét oldalai” címmel, amelyben megszólal a dráma minden szereplője, beleértve [[Bob Woodward]] és [[Carl Bernstein]] újságírókat is, akik a botrányt felfedezték és kirobbantották.
 
2005. június 15-én végül kiderült, kit takar a [[Mély Torok (fedőnév)|Mély Torok]] fedőnév. 30 évi hallgatás után az amerikai [[Szövetségi NyomozóirodaNyomozó Iroda]] (FBI) akkori harmadik embere, Mark Felt elismerte, hogy ő volt a Mély Torokként elhíresült informátor.
 
== Érdekesség ==
42. sor:
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|politika||USA|-}}
 
[[Kategória:Az USA történelmének eseményei]]