„Königsbergi Egyetem” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
A nagymesteri címet hercegire felváltó Albert megértette, hogy az új hit minnél szélesebb körben való terjesztése iskolai reformot igényel, amely egy felsőoktatási intézmény létrejöttét is megköveteli. Az 1544-ben alapított, kezdetekben ''Collegium Albertinum'' néven működő egyetemnek három feladatot kellett ellátnia: Az [[evangélium]] terjesztését a hercegség határain túl Északkelet-Európa felé; a protestáns hit és a [[Humanizmus|humanista]] kultúra fejlődésének elősegítését; illetve az új államalakulat műjödését biztosító [[Lelkipásztor|prédikátorok]], orvosok, valamint a politikához és az igazgatáshoz nélkülözhetetlen jó [[Latinság|latinisták]] magasszintű képzését.<ref>{{Cite book |last=Gause |first=Fritz |title=Königsberg in Preussen |subtitle=Die Geschichte einer europäischen Stadt |year=1968 |publisher=Gräfe und Unzer |location=München |page=291}}</ref> Az új intézmény mintájául az Albert sógora, [[III. Keresztély dán király]] által 1537-ben lutheránus egyetemként újraalapított [[Koppenhágai Egyetem|koppenhágai egyetem]] szolgált, első rektora [[Georg Sabinus]], az [[Frankfurt (Oder)|oderamenti Frankfurt]] egyetemének professzora, aki meggyőzte az uralkodót, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne csak egy az egyetemi tanulmányokra felkészítő ún. ''particulart,'' hanem egy egyetemet alapítson.<ref>{{Cite book |author=Thomas Ellwein |title=Die deutsche Universität – vom Mittelalter bis zur Gegenwart |year=1997 |publisher=Fourier-Verlag |location=Wiesbaden |isbn=3-925037-90-X. |chapter=Die Gründung der Universität Königsberg}}</ref> Ugyan a reformáció óta már németoszágszerte alakult néhány protestáns oktatási intézmény, a königsbergi egyetem hamar a lutheranizmus elsőszámú oktatási központjává vált. Mivel a Német-római Birodalom határain kívül található új egyetem alapítását sem [[V. Károly német-római császár|V. Károly császár,]] sem [[III. Pál pápa]] nem támogatta és ezért nem számithatott sem császári, sem pápai privilégiumra, professzorainak az [[Ágostai hitvallás|Ágostai hitvallásra]] kellett esküt tenniük. Az egyetem végül 1560 nyert királyi kiváltságot [[II. Zsigmond Ágost lengyel király|II. Zsigmond lengyel királytól]].<ref name=":0" />
[[Fájl:Aufriss Albertinum Königsberg (1810).JPG|bélyegkép|Az egyetem első épülete, a ''Collegium Albertinum'' (1810-es ábrázolás)]]
Az eredetileg a [[Kneiphof sziget|Kneiphof]] szigetén, a [[königsbergi Dóm]] mellett a ''Collegium Albertinum'' nevű folyóparti épületben székelő intézmény a kezdetekben elsősorban a hercegi [[Porosz Hercegség|Poroszország]] illetve a környező lengyel, litván és balti területekről vonzotta diákjait. A 17. századtól kezdve a teljes német nyelvterületen egyre jelentősebb befolyásra kezdett szert tenni, főleg annak köszönhetően, hogy Poroszország elkerülte a [[Harmincéves háború|harmincéves háborúnak]] a Német-római Birodalom
Az egyetem 18. századi fénykorában, az ún. [[Königsbergi évszázad|''königsbergi évszázadban'']] (n. ''Königsberger Jahrhundert'') diákjai és oktatói mint például [[Johann Christoph Gottsched]], [[Johann Georg Hamann]], [[Johann Gottfried Herder]], [[Zacharias Werner]], [[Johann Friedrich Reichardt]], [[E. T. A. Hoffmann]], illetve [[Immanuel Kant]] nagy hatással voltak a német [[Felvilágosodás|Felvilágosodásra]], illetve a [[Weimar|Weimári]] [[Klasszicizmus|Klasszicismus]] és a [[Romantika|német Romantika]] későbbi kialakulására. Kant maga 1786 és 1788 között rektorként vezette az egyetemet.
| |||