„Üchtritz Emil (ezredes)” változatai közötti eltérés

[[Báró]] ''neubronni és leinrodeni'' '''Üchtritz Emil Ferenc Károly''' /[[német nyelv|németül]]: ''Emil Franz Karl von Üchtritz, Freiherr von Neubronn und Leinroden''/ ([[Stuttgart]], [[1808]]. [[szeptember 22.]] -– [[Gebhardtsdorf]], [[Porosz Királyság]], ma [[Giebułtów]], [[Alsó-sziléziai vajdaság]], Lengyelország, [[1886]]. [[április 6.]]), az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] honvéd ezredese.

[[Csehország]]ból származó, [[Porosz Királyság|poroszországi]] és [[Szász Királyság|szászország]]i nemesi [[Üchtritz család|családban]] született, báró [[Üchtritz Emil (diplomata)|Üchtritz Emil]], vona Üchtritz[[Hesseni Nagyhercegség]] [[bécs]]i nagykövetének és báró Werneck Henrietta gyermekeként. Édesapja [[1818]]-ban a [[Württembergi Királyság]]ban felvétetett a bárók közé. Később bárói címét az [[Osztrák Császárság]]ban is elismerték.

[[1831]]-től a császári és királyi hadseregben szolgált, de[[1832]]-ben már zászlós a 10. számú gyalogezredben, ugyanebben az évben már hadnaggyá léptették elő. [[1843]]-ban századosia rangban24. lépettszámú gyalogezred főszázadosa lett, de [[1848]] tavaszán tartós szabadságra kiküldték, ezután felesége [[marcaltő]]i birtokára vonult vissza. A szabadságharc kitörésekor beállt a honvédhadseregbe, a [[Josip Jelačić|Jellasics]]ot üldöző magyar sereghez csatlakozott [[október]]ben. Még az év végén a 12. számú huszárezred [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországból]] hazaszökött osztályánál századkapitány. Részt vett a [[Schwechati csata|schwechati csatában]], a hadtest téli visszavonulásában, majd a téli és a tavaszi hadjáratban is. [[1849]] elején már alezredesi rangban volt a VII. hadtestben, [[május]]ban pedig kitüntették a katonai érdemjel 3. osztályával. Később [[Görgei Artúr|Görgey]] seregében harcolt, itt lépett elő ezredessé. A [[világosi fegyverletétel]] után, mint porosz állampolgárt szabadon engedték, de [[1849]] szeptemberében [[Dobsina|Dobsinán]] elfogták. Ezutánés csak[[Arad a(Románia)|Arad]]on poroszhadbíróság kormányelé beavatkozására engedtékállították. elCsak [[1850]]-ben [[Porosz Királyság|Poroszország]] követelésére engedték szabadon és ezzel egyidejúleg kitiltották a birodalomból. Még ebben az évben kiadta [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] névtelen röpiratát a Görgey-sereggel és a [[világosi fegyverletétel|világosi kapitulációval]] kapcsolatos emlékeiről. Nem sokkal később elvált magyar feleségétől, visszavonultújranősült. Poroszországba[[1866]]-tól ésa ottaniporoszországi magyar légió tisztje, [[1867]]-től pedig a Pest városi Honvédegylet tagja. Visszavonultan gazdálkodott sziléziai birtokain élt[[1886]]-ban bekövetkezett haláláig.

[[1841]]. [[január 2.|január 2]]-án feleségül vette gróf ''várkonyi és bősi'' Amádé Dominikát (1810–1875), két fiuk született:

* Emil József Albert (1841-19281841–1928), 1903-ban grófi címet kapott, s ezzel együtt engedélyt kapott az [[Üchtritz-Amádé család|Üchtritz-Amádé]] név használatára. Felesége: Viktoria von Üchtritz (1857-19161857–1916)

Emil báró [[18531852]]-banben elvált Amádé Dominikától, [[1853]]-ban újraházasodott, ekkor Meyer Paulát vette el, majd el is költözött [[Magyar Királyság|Magyarország]]ról.