„Pier Paolo Vergerio” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
belső hivatkozások
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
Vergerio [[Isztriai-félsziget|Isztrián]] született, amely akkor a [[Velencei Köztársaság]]hoz tartozott. [[Szónoklattan|Retorikát]] tanult [[Padovai Egyetem|Padovában]], kánonjogot [[Firenzei Egyetem|Firenzében]] (1387–89) és [[Bolognai Egyetem|Bolognában]] (1389–90). [[VII. Ince pápa|VII. Ince]] és [[XII. Gergely pápa]] számára írt.<ref>Hans Baron írja: ''A korai olasz reneszánsz válsága'', 1966-os kiadás, 134. o.</ref> Az 1405-ös katasztrófa tönkretette humanista karrierjét (Padova akkor elveszítette függetlenségét).
 
Később [[Ravenna]] [[kanonok]]ja lett, és részt vett a [[konstanzi zsinat]]on, 1414-ben. A következő évben egyike volt annak a tizenöt küldöttnek, akik [[Zsigmond magyar király|Zsigmond császárt]] [[Perpignan]]ba kísérték, ahol arra törekedtek, hogy [[XIII. Benedek pápa|XIII. Benedek pápát]] arra kényszerítsékakarták kényszeríteni, hogy mondjon le követeléseiről. 1417-től haláláig Zsigmond császár titkára volt. Komoly hatást gyakorolt [[Hunyadi János]] [[erdélyi vajda]] és [[kormányzó]] titkárára, [[Vitéz János]]ra és a korabeli magyarországi [[értelmiség]]re.
 
1420 júliusában a katolikus párt vezető szónoka volt a [[prága]]i [[Husziták|huszita]] vitában. Bár soha nem házasodott meg, és valószínűleg kisebb rendi szerzetes volt, de nem volt [[pap (hivatás)|pap]]. 73 évesen, a [[Magyar Királyság]]ban, [[Buda (történelmi település)|Budán]] hunyt el.
 
Pier Paolo Vergerio elsőként jelentette meg a nyilvánosság számára [[Francesco Petrarca|Petrarca]] ''[[Africa (Petrarca-mű)|Africa]]'' című művét, 1396–97-ben.<ref>Everson, 101. o.</ref>