„Nápoly” változatai közötti eltérés

 

=== A rómaiak fennhatósága alatt ===

I. e. 4. században a [[szamniszok]] sikeres hadjáratot folytattak a mai [[Campania]] területén és miután legyőzték az őslakos [[oszkok]]at, fennhatóságuk alá kerítették [[Cumae|Kümé]], [[Capua]], [[Pozzuoli|Puteoli]] valamint [[Herculaneum]] városait is. Ezáltal Neapoliszt is teljesen körbevették, viszont a várost soha sem támadták meg, erős védvonalainak köszönhetően. A szamniszokkal való állandó harcban északon új hatalom nőtt fel, [[Ókori Róma|Róma]], amely egyre nagyobb területet foglalt el a félszigeten. I. e. 328-ban Neapolisz lakossága, amelyen belül erős volt a szamniszokat támogató párt, hadat üzent Rómának, remélve, hogy a környék még független népei segíteni fogják őket. A római seregek Quintus Publius Philo vezetésével azonban elvágták a szövetségesekhez való útvonalakat, másrészt pedig, a különböző népek közötti nézeteltérések miatt sem sikerült egy Róma-ellenes szövetségek összekovácsolni. Viszont a rómaiak is felismerték Neapolisz stratégiai jelentőségét a szamniszok elleni háborúk során, de azt is tudták, hogy a város védvonalait nehezen tudnák áttörni, emiatt inkább diplomáciai úton próbálták a város szövetségét megszerezni. Mindez végül oda vezetett, hogy i. e. 328-ban Neapolisz elfogadta Róma feltételeit és ''civitas foederata'' lett, ami által biztosítva volt önállósága a birodalom keretei belül. A város élére római [[consul]] került. Róma ezen stratégiai szövetség által a szamniszok fennhatóságát gyengítette a campaniai partok felett. Közvetlenül e szövetség után Pompeji is megnyitotta kapuit a rómaiak előtt. Neapolisz nem legyőzöttként került ki a konfliktusból és így biztosított volt a város további fejlődése. Noha a szamnisz-pártiakat kegyetlen megtorlásokban részesítették, a rómaiak mégsem számolták fel a két várost, inkább a korábban megkötött szerződést léptették ismét életbe, és ismételten elismerték a város szuveranitását és [[görögök|görög]] hagyományait.<ref name="Blanchard2">{{cite book|last=Blanchard|first=Paul|title=Southern Italy|pages=32-33|chapter=Neapolitan History}}</ref><ref name="Dombi2">{{cite book|last=Dombi|first=József|title=Nápoly|pages=19-23|chapter=Görög és római kor}}</ref><ref name="TaylorRoman">{{cite web|last=Taylor|first=David|title=Roman Naples|url=http://faculty.ed.umuc.edu/~jmatthew/naples/Roman_Naples.html|work=Naples History|publisher=University of Maryland|language=angol|accessdate=2010-07-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090629003110/http://faculty.ed.umuc.edu/~jmatthew/naples/Roman_Naples.html|archivedate=2009-06-29}}</ref>

 

 

=== Egyesítés az Olasz Királysággal ===

1860-ban [[Szicília]] elfoglalása után, [[Giuseppe Garibaldi]] 3500 katonájával átkelt a [[Messinai-szoros]]on a királyság területére. A vidéki parasztság soraiban, már ''Olaszország Atyja''-ként emlegették, miután észak-olaszországi cselekedeteinek híre ide is elért. A [[Bourbon-ház|Bourbon]] királyi hadsereg nagy része átállt Garibaldi oldalára, így az útja során alig ütközött ellenállásba. 1860. szeptember 7-én vasúton bevonult Nápolyba, ahol hősként ünnepelték. A nép 1860. szeptember 6-án már tüntetett a Bourbonok ellen: olasz nemzeti zászlókkal vonultak fel a Via Toledón, a kereskedők üzleteikben felcserélték a Bourbon-liliomot a Savoyai-kereszttel. Amikor Garibaldi bevonult a városba, a királyi katonák még laktanyáikban voltak és őreik katonai tiszteletadásban részesítették a bevonuló szabadsághőst. A bevonulás a nép elragadtatott lelkesedése közepette folyt le. A balkonokról virágot szórtak. Garibaldi, a diktátor a [[Piazza del Plebiscito|Piazza del Plebiscitón]] köszönte meg a fogadást.<ref name=Dombi4 /><ref name="TaylorBourbons3">{{cite web|last=Taylor|first=David|title=The Bourbons (3)|url=http://faculty.ed.umuc.edu/~jmatthew/naples/blog26.htm#sept27|work=Naples History|publisher=University of Maryland|language=angol|accessdate=2010-07-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20100730015618/http://faculty.ed.umuc.edu/~jmatthew/naples/blog26.htm#sept27#sept27|archivedate=2010-07-30}}</ref>

 

 

Nápoly elsősorban a 19. század második felében és a 20. század első felében terjeszkedett rohamosan. Ekkor épültek ki a történelmi várost körülölelő tömbháznegyedek valamint ipari területek, többek között az acélművek Bagnoliban.<ref name=BlanchardExploringNaples /><ref name=FrancesioArchitecture/>

 

== Látnivalók ==

 

==== A gótika kora ====

Nápoly tele van [[gótika|gótikus]] építészeti emlékekkel. Az Anjoukkal került ide a francia gótika és ez tovább élt az Anjouk után is – spanyol-katalán változatban. Elsősorban gótikus szerzetesi templomok épültek. A [[Ferences rend|ferenc-rendiek]] [[San Lorenzo Maggiore (Nápoly)|San Lorenzo Maggiore-temploma]] és kolostora élményszerű építészeti emlék hatalmas, francia mérműves ablakaival. A [[Domonkos-rend]]iek hatalmas [[San Domenico Maggiore (Nápoly)|San Domenico Maggiore-temploma]] is e korban épült. Az uralkodók és az uralkodóház tagjai más templomok építését is támogatják e korban, hogy temetkezőhelyeikről gondoskodjanak. Így épült meg a [[Santa Maria Donna Regina Vecchia]] (a régebbi) temploma és a [[San Giovanni a Carbonara|San Giovanni a Carbonara-templom]] is. Gótikus még a [[San Pietro a Majella|San Pietro a Majella-templom]], is, amelyet azonban később átalakítottak. A világi emlékek közül a gótika korában átalakult a [[Castel dell’Ovo]] és a [[Castel Nuovo]]. A Castel Nuovában levő ''Sala dei Baroni'' már az úgynevezett katalán-gótika remeke.<ref name=DombiKora/>

 

 

==== A reneszánsz ====

A [[reneszánsz]] kor emlékei között található a Castel Nuovo bejáratának a római diadalíveket utánzó, [[I. Alfonz aragóniai király]] Nápolyba való bevonulását megörökítő reneszánsz építménye vagy a kapu hajdani, francia reneszánsz bronz kapuszárnyai a [[Nápolyi királyi palota|királyi palotában]]. Ezek eredete mutatja legjobban, hogy a reneszánsz mint királyi művészet került Nápolyba, a [[firenze]]i reneszánszon nevelkedett francia és spanyol-nápolyi művészek közreműködésével. Ennél korábbi emlék a firenzei [[Donatello]] és tanítványa, [[Michelozzo]] szoborműve a [[Sant’Angelo a Nilo (Nápoly)|Sant’Angelo a Nilo-templomban]]: Brancacci kardinális síremléke. A következő évtizedekben a városban megtelepedő [[toszkána|toszkán]], [[genova]]i, [[Pisa (település)|pisai]] mesteremberek és kereskedők, majd pedig a Mediciek egyik ágának letelepedése után vert gyökeret a reneszánsz Nápolyban. A város polgárainak, előkelőinek igényei szerint készültek reneszánsz épületek, szoborművek. A Sanseverinók palotájának reneszánsz falát őrzi a barokk [[Gesù Nuovo]] homlokzata, firenzei reneszánsz stílusban épült a [[Palazzo Como|Palazzo Cuomo]], a [[Palazzo Gravina]] és a [[Pontano-kápolna (Nápoly)|Pontano-kápolna]]. A [[Sant’Anna dei Lombardi|Sant’Anna dei Lombardi-templom]] az egyike a legtipikusabb firenzei [[quattrocento]]-belsőknek: [[Filippo Brunelleschi|Brunelleschi]]-típusú, racionálisan kiképzett falsíkok és oszlopok, sok kápolna körös-körül. Köztük Antonio Rossellino és Benedetto da Maiano, firenzei művészek által szobrászilag is tökéletesen kialakított kápolnák, vagy [[Guido Mazzoni]], közép-itáliai reneszánsz művészet szoborcsoportja. További reneszánsz látnivalók [[Giuliano da Maiano]] műve, a [[Porta Capuana (Nápoly)|Porta Capuana]], valamint a [[Santa Caterina a Formiello|Santa Caterina a Formiello-templom]].<ref name="DombiReneszansz">{{cite book|last=Dombi|first=József|title=Nápoly|pages=43-44|chapter=A reneszánsz}}</ref>

 

 

==== A 19–20. század művészete ====

A 19. század elején a nápolyi építészetnek még voltak figyelemre méltó alkotásai, de a [[klasszicizmus]] után a kapitalizmus korának építészete már belefulladt a jellegtelenségbe. Ez időkben legfeljebb új utakat nyitottak, alagutakat építettek a közlekedés modernizálására, és Róma vagy Milánó épületeit utánozták. A 19. század elején alakítják ki a [[Piazza del Plebiscito|Piazza del Plebiscitót]], amikor a [[San Francesco di Paola (Nápoly)|San Francesco di Paola templomát]] építették fel a [[Pantheon (Róma)|római Pantheon]] mintájára, eléje a térre félkör alakban a kollonádokat. Újjáépítették a San Carlo színházat, felhúzták mellette a Palazzo del Municipiót, a városházát.<ref name="Dombi1920">{{cite book|last=Dombi|first=József|title=Nápoly|pages=48-49|chapter=A XIX. és XX. század művészete}}</ref>

 

 

=== Múzeumok ===

[[Fájl:Archeonap.jpg|bélyeg|200px|Museo Archeologico Nazionale di Napoli]]

[[Fájl:Piatto attico con scena erotica, 450 ac ca., s.n..JPG|bélyeg|200px|Ókori festett tál, Museo Archeologico Nazionale di Napoli]]

* [[Barbara D'Urso]] (1957), televíziós műsorvezető, színésznő

{{col-end}}

 

==Jegyzetek==