„Névmagyarosítás” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Petőfi Sándor.jpg|bélyeg|120px|Petrovicsból magyarosított [[Petőfi Sándor]] is]]
A modern magyar nemzetállam megvalósítására irányuló politikai és kulturális mozgalom, a [[reformkor]] idején a névváltoztatási kérelmek indokai között egyre inkább a magyar nemzethez tartozás megjelenítése szerepelt. Az 1840-es évektől aztán ez a szempont uralkodóvá vált és ez így is maradt több mint egy évszázadon át, egészen az 1940-es évek végéig. A hivatalos kérelmek száma azonban nem volt túl magas, a névmagyarosítás soha nem tartott lépést az [[anyanyelv]]i magyarosodás ütemével.{{refhely|Karády-Kozma|27. o.}} 1834 és 1880 között összesen mindössze 4767 ilyen kérelmet hagytak jóvá. Az évi átlag 101 volt, de a politikai helyzettől függően jelentős hullámzások voltak, például az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején 674 esetre került sor, majd a [[kiegyezés]] után újra jelentősen megélénkült ez a folyamat.{{refhely|Karády-Kozma|28. o.}} A korszak névváltoztatói körében aránytalanul sok volt földrajzi alapú és a ''-fi'', ''-ffy'' végű név, ami azt is jelezheti, hogy a névváltoztatók egy része a magyarság mellett az egyébként elérhetetlen [[nemesség]]hez is igyekezett, legalább névben, közelíteni családját.{{refhely|Karády-Kozma|31. o.}} A sok szótagú, ''Szent-'' előtagú és ''-vári'', ''-földi'' végződésű és más hasonló túlzásokat mutató felvett nevek néha gúnyt váltottak ki, az uralkodó közvélemény azonban a névmagyarosítást általában rokonszenvvel fogadta, bár a kérdés ekkoriban még különösebb érdeklődést nem váltott ki.{{refhely|Karády-Kozma|32. o.}}
 
===Az állami szabályozás 1814 és 1880 között===
 
==A kiegyezéstől az első világháborúig==