„Névmagyarosítás” változatai közötti eltérés

==Az állami névszabályozás kezdetei==
[[File:Circle_of_Lampi_the_Elder_-_Emperor_Joseph_II.png|bélyeg|120px|[[II. József magyar király|II. József]], az állami névszabályozás kezdeményezője]]
A 18. század utolsó negyedében a [[Habsburg Birodalom]]ban még általában véve is változatos névadási gyakorlat létezett, azonban különösen jellemezte ez a fajta heterogenitás a zsidóságot. Körükben még mindig elterjedtek voltak az egyelemű nevek, azaz gyakran nem volt családi nevük. A kételemű nevek között is gyakori volt a családnév helyett az apai név alkalmazása, amelyek között az eredeti zsidó (bibliai vagy posztbibliai [[héber nyelv|héber]], [[jiddis nyelv|jiddis]]) nevek domináltak.{{refhely|Karády-Kozma|21. o.}} [[II. József magyar király|II. József]], a [[felvilágosodás]] és az államszervezet korszerűsítésének híve, a zsidóság integrálására, egyenjogúsítására, az évszázados konfliktusok végleges megszüntetésére irányuló törekvéseinek egyik eszközeként 1788 januárjától rendeletben kötelezte őket a kételemű nevek viselésére.{{refhely|Karády-Kozma|22. o.}} Ez volt az egyik oka annak, hogy a birodalom területén, ezen belül Magyarországon élő zsidók vezetékneve túlnyomórészt német lett.
 
[[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] folytatta II. József rendteremtését és 1814 és 1817 között több rendeletben szabályozta a családnevek viselését illetve megváltoztatását.{{refhely|Karády-Kozma|23. o.}} Ekkor szabályozták többek között a görögkeleti szerbek névviselését is, mivel addig csak keresztnevet és apai nevet viseltek, vezetéknevet nem, így minden generációnak más neve volt. I. Ferenc rendeletében kötelezte a szerbeket arra, hogy az aktuális generáció apai neve a továbbiakban állandósuljon, és ez legyen a családi név. Persze a rendelet nem érvényesült azonnal és teljes mértékben, még a 19. század végén előfordult a szerbek körében az archaikus névviselés, vezetéknév helyett az apa keresztnevének használata.{{refhely|Karády-Kozma|24. o.|azonos=K24}}
 
A magyarok körében az uralkodóuralkodói rendelet elsősorban a közrendűek spontán névváltoztatásának megakadályozására irányult. A nemesek esetében ez nem volt veszély, mert nemesi rangjuk, vagyonuk a nevükkel állt szoros összefüggésben, ezért annak önkényes megváltoztatása nem fordult elő. A közrendűek körében azonban ez sokféle ok miatt gyakori volt. A 19. század elejétől ezen okok közé emelkedett a nemzeti érzések erősödése, emiatt sokan igyekeztek magyarosabb nevet választani maguknak, különösen, ha erre nevük kisebb megváltoztatásával lehetőség volt (például Hollober helyett Hollóbér, Hoffman helyett Hoffmányi). Ez is jelzi, hogy a társadalomban megjelent az igény a nemzeti identitás felvállalására, jelzésére a családnevekben is.{{refhely|Karády-Kozma|25. o.}} I. Ferenc, elsősorban a közigazgatás érdekeinek védelmében, 1814-ben rendeletet hozott, miszerint csakis helyhatósági engedéllyel és kizárólag fontos okok miatt lehessen nevet változtatni.{{refhely|azonos=K24}} Az uralkodói törekvés a családnevek állandósítására magyar földön sem járt teljes sikerrel. Még a későbbiekben is előfordult, egészen a 20. század elejéig, hogy hivatalos engedély kérése nélkül, csak az anyakönyvvezető plébános közreműködésével magyarították a családok kisebb változtatások révén a neveiket. [[Fülöp László (nyelvész)|Fülöp László]] a [[Kapos]] völgyében jegyzett fel ebből a korból ilyen „kiigazításokat”, mint Mayer helyett Major, Hertzig helyet Herceg, Gasparovics helyet Gáspár, Radovics helyett Radó.{{refhely|Karády-Kozma|25. o.}}
 
==Nemzetépítés és névmagyarosítás a reformkortól a dualizmusig==