„Apraxin Júlia” változatai közötti eltérés

Apraxin Júliát a Bécsben élő orosz házaspár - Alexandr Petrovics Apraxin gróf és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova - gyermekeként anyakönyvezték 1830. október 16-án. Alexandr Petrovics Apraxin gróf Bécsben szolgálatot teljesítő orosz diplomata, anyja a híres Bezobrazov család tagja volt.{{refhely|Kovács 2013}} A házaspár 1837-ben visszatért Oroszországba. Válásuk után Júlia anyja 1841-ben férjhez ment Eszterházy József grófhoz<ref>A válást és a házasságot ugyan a pétervári érsekség engedélyezte, de a katolikus egyház szerint ez nem volt érvényes; ezért Apraxin gróf halála után 1845-ben Cseklészen katolikus szertartás szerint újra összeházasodtak.</ref>, akivel már 1828 óta szoros kapcsolatban volt, s aki saját lányának tartotta Júliát és annakakinek a birtokán, a Pozsony melletti Cseklészen éltek. Az Apraxin-gyerekeket – Júliát és Demetert - Georg Waldmüller, édesanyjukat és a kis Júliát együtt pedig Anton Einsle festette le. {{refhely|Vári 2020}} Júlia gondos nevelésben részesült, az akkor idők nőknek szánt ismereteinél jóval többet sajátított el mind családja jóvoltából, mind saját érdeklődéséből fakadóan. Nyelveket, irodalmat, filozófiát és asztronómiát tanult, s még asszonykorában is foglalkozott jogi és történelmi ismeretek szerzésével - magántanára [[Toldy Ferenc]] volt - s [[Lenhossék József]] professzor anatómiai előadásain is részt vett. Már gyermekkorában érdeklődött a színészet és irodalom iránt, nyolcévesen műkedvelő előadásban szerepelt és verseket is írt. {{refhely|Barna 1934}}

[[1849]]. október 15-én házasságot kötött [[Batthyány Arthúr]] gróffal. A gróf a kiterjedt család aulikus ágához tartozott, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején egy császári ezredben szolgált. Bécsben telepedtek le, ahol több mint tíz évig éltekélték a felsőbb körök gondtalan életét. Estélyekkel, táncmulatságokkal, maszkabálokkal és kikocsizásokkal foglalták el magukat napról napra. 1850-ben a farsangi bálok szenvedélyes táncosa Ferenc József, a fiatal császár volt, aki a keringőhöz Apraxin grófnőt választotta partneréül. Az egyik álarcosbált 1852-ben rendezték a császári udvarban az átutazó Miklós és Mihály orosz nagyhercegek tiszteletére, és a résztvevőket művészi színes litográfiák örökítették meg.{{refhely|Vári 2020}} Öt gyermekük született, Ilona (1850), Katalin (1852), Arthúr (1854), Georgina (1854) és Tasilo (1858). Júlia már édesanyja bécsi otthonában központi alakja volt a társasági összejöveteleknek és regényírással is kísérletezett. Júlia kedvelt személyiség volt a bécsiek körében, nem véletlen, hogy ifjabb Johann Strauss 1853-ban neki ajánlotta egyik polkáját, a Tanzi Bäri , azaz Táncoló medve címűt arra célozva, hogy Júlia úgy megtáncoltatja a férfiakat, ahogy a medvetáncoltató a medvéjét.{{refhely|Vári 2020}} 1860-ban férjével átköltöztek Pestre egy Nádor utcai palotába. Nagy házat vittek, Júlia irodalmi szalonjában maga köré gyűjtötte a kor hírességeit, [[Prielle Kornélia]], [[Hollósy Kornélia]], [[Bulyovszky Lilla]], [[Kánya Emília]], [[Liszt Ferenc]], [[Reményi Ede (hegedűművész)|Reményi Ede]], sőt [[Jókai Mór]] is gyakori vendég volt itt. Az arisztokrácia részéről Waldstein János gróf, [[Szapáry Gyula]] - később miniszterelnök -, Vécsey József báró, [[Széchenyi Béla]] és természetesen a Batthyány család tagjai voltak vendégei. Először itt élte ki szereplési vágyait, ahogy barátnője, Kánya Emília írta: "''Aztán … Júliára került a sor. Deklamált. A terem közepére állt, kiegyenesítette szép termetét, végignézett a hallgatóságán, és csengő, erős hangon, kissé idegen hangzású kiejtéssel, recitálta Petőfi hangzatos költeményeit: Ha férfi vagy, légy férfi ,/ S ne hitvány gyönge báb… Melegséggel, de túlzott erővel szavalt, és meglepetve néztem fel reá, annyi tűz, annyi szent hevület csengett végig szép, de szerintem kissé színpadias előadásán''".{{refhely|Barna 1934}} Nagy tisztelője volt báró Eötvös Józsefnek, Széchenyi Istvánt többször is meglátogatta a döblingi elmegyógyintézetben. Széchenyi őt barátságosan fogadta, férjét viszont semmirekellőnek tartotta.{{refhely|Vári 2020}}

Férje elhanyagolta, elhidegültek egymástól és egyik rajongójával, Vécsey báróval folytatott viszonya során elköltözött a Nádor utcából. Vécsey aztán házassági ígérete elől megszökött egy balerinával. A szerelmi dráma után néhány héttel [[Molnár György (színművész)|Molnár György]], a Budai Színház igazgatója lett társa, akivel szorosan együttműködött annak színháza érdekében. Pénzügyileg támogatta (1862. júliusában 2000 forintot adományozott a színház részére), darabokat írt számára és fel is lépett benne Budai Júlia néven. Írásaiban és fellépéseiben központi elem volt a hazafiság, a magyarsághoz való tartozás kihangsúlyozása, az összefogásra felhívás. Színpadi és prózai történetei romantikus, elég valószínűtlen fordulatokban bővelkedő írások voltak. Elbeszélései a következő lapokban jelentek meg Divatcsarnok (1861), Délibáb (1861) és Nefelejts (1862).{{refhely|Barna 1934}}

* {{refhely|Barna 1934}}{{cite book