„Jacques Lefèvre d’Étaples” változatai közötti eltérés

Már Párizsban a [[Humanizmus|humanista]] tudományokkal való hosszas foglalkozás után hozzákezdett az [[egyháztanító]]k és a [[Biblia]] tanulmányozásához. Ezek vizsgálata közben arra a megállapításra jutott, hogy az ősegyház tanítása és a korabeli egyházi viszonyok között többlet van. Az egyháznak -– hirdette -– vissza kellene térnie az ősegyház tanításához és gyakorlatához, és az őskereszténység szellemében meg kell reformálnia önmagát. Ezeknek a nézeteknek az Újszövetség fordítása előszavában is hangot adott. [[1525]]-ben a Sorbonne tanárai 48 tételét elítélték, ezért [[Strasbourg]]ba menekült. [[1526]]-ban visszatért hazájába, miután [[I. Ferenc francia király]] visszahívta és [[Blois]]-ban rábízta a fia, Károly nevelését. Egy újabb elítélés elől [[Nérac]]ban a [[Misztika|miszticizmus]] felé hajló [[Angoulême-i Margit navarrai királyné|Navarrai Margit]] környezetéhez csatlakozott, ahol [[1534]]-ben [[Kálvin János|Kálvin]] is meglátogatta. Bár az egyház reformját és a Biblia hatékonyabb alkalmazását követelte, nem állt a [[Reformáció|reformátorok]] táborába, és mindvégig katolikus maradt, és inkább a [[Ellenreformáció|katolikus megújulás]] előfutárának tekinthető.<ref>Fliche, A. - Martin, V.: Histoire de l'Église depuis les Origines jusqu'à nos jours I-XXVI. Párizs, 1946. XVII. 367-368,1.</ref> A nevével fémjelzett fevrista mozgalom sem kapcsolódik közvetlenül a [[protestantizmus]]hoz.

Szerteágazó irodalmi tevékenysége hamar önálló iskolát teremtett, amelyet a nehézkes, [[Skolasztikus filozófia|skolasztikus]] stílussal szemben könnyed frissesség jellemez. Jól példázza ezt ''Introductio in cognitionem terminorum'' (Bevezetés a szavak megismeréséhez) című műve is. Egyéb ismertebb munkái: ''Commentaire sur les épîtres de Saint Paul'' ([[Pál apostol|Szent Pál]] leveleinek kommentárja, [[1512]]); ''Epstre de Evangile de Cinquante-deux dimanches, avec brieve et très utile exposition d'icelles'' (Szentlecke és evangélium az év 52 vasárnapjára -– hasznos és rövid magyarázatokkal). [[1527]]-ben a [[katolikus levelek]]hez, [[1532]]-ben pedig az [[evangélium]]okhoz írt kommentárt. Latinra fordította [[1498]]-ban [[Pszeudo-Dionüsziosz]]t, [[1507]]-ben [[Damaszkuszi Szent János]]t, [[1510]]-ben [[Poitiers-i Szent Hilár]]t, [[1513]]-ban pedig [[Bingeni Szent Hildegárd]]ot.