A '''[[Córdobai Kalifátus]]''' története a 8. század közepéig nyúlik vissza. [[750]]-ben az [[Abbászidák]] ugyanis megbuktatták az egész [[iszlám]] világ felett uralkodó, [[Omajjádok|omajjád]] családhoz tartozó [[kalifa|kalifát]], [[II. Marván omajjád kalifa|II. Marván]]t, és a hatalmat átvéve az egészaddigi családoturalkodóház tagjainak zömét kiirtották. Egyedül [[Hisám omajjád kalifa|Hisám kalifa]] egyik unokája, [[I. Abd ar-Rahmán|Abd ar-Rahmán]] maradt életben maradt, de hat éven keresztül menekülnie kellett ellenségei elől, míg el nem érte [[Észak-Afrika]] nyugati partvidékeit. [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltárnál]] átkelt a szoroson, és [[756]]-ban megszerezte az [[Ibériai-félsziget]] [[arab nyelv|arab]] területeit. Így jött létre a központi hatalomtól független [[Córdoba (Spanyolország)|córdobai]] székhelyű [[emír]]ség, amely az al-[[Andalusz]] nevet viselte.
AzA erős[[10. államotszázad]] elején a [[KairóSíita iszlám|síita]] központú [[Fátimidák]] dinasztiájavették támadtaát mega hatalmat Észak-Afrikában, amelynekmagukat szintén kalifának tartva. Ennek hatására [[III. Abd ar-Rahmán]] [[929]]-ben felvette a kalifa címet, hogy ezzel rangban méltó ellenfelének mutassa magát a kairóinyugat és kelet felé egyaránt dinamikusan terjeszkedő afrikai uralkodókkal. A virágzó állam felett [[976]]-ban a kamarási rangot viselő [[Ámiridák]] családja vette át aza tényleges irányítást, ésakik jelentős katonai sikereket értek el az északi keresztény államokkal szemben. [[1008]]-ban azonban megbuktatták őket, rövidesen pedig hosszú hatalmi harc kezdődött, amelynek során az állam részfejedelemségre ([[táifa|táifák]]) esett szét, a kalifai címet pedig időnként a [[Hammúdidák]] családja szerezte meg a rivalizálóbelviszályok által megosztott Omajjádoktól. Az utolsó kalifát, akinek már csak a hajdani állam töredéke felett volt hatalma, a córdobai lakosság űzte el a [[dzsahvaridák|dzsahvarida]] [[Vezír (muszlim méltóság)|vezír]] vezetésével [[1031]]-ben, aki egyfajta arisztokratikus köztársaságot hozott létre.
