„Henryk Dembiński” változatai közötti eltérés

 

Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. 1806-tól századosként szolgált a [[Varsói Hercegség]] hadseregében. [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] oldalán 1812-ben részt vett annak [[oroszországi hadjárat (1812)|oroszországi hadjárat]]ában. A [[szmolenszki csata (1812)|szmolenszki csatában]] meg is sebesült. Vitézségéért 1813-ban megkapta a francia [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]]et. A [[Lipcsei csata|lipcsei csatában]] már a Napóleon elleni koalíció oldalán vett részt.

 

A [[novemberi felkelés]]ben előbb őrnagy, majd ezredes, 1831 márciusától dandártábornok volt. Az [[1831]]. [[május 26.|május 26-ai]] [[Osztrolenkai csata (1831)|osztrolenkai csata]] után megfogyott csapatával az ellenségtől sűrűn megszállt területen vonult vissza [[Varsó]]ba. E merész és sikeres visszavonulás hozta meg számára a hírnevet. Varsóba érkezése után ezért [[1831]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] a lengyel nemzeti kormány kinevezte Varsó kormányzójává és a lengyel hadsereg főparancsnokává, de mivel a közeledő [[Ivan Fjodorovics Paszkevics|Paszkevics]] csapataival szemben fel akarta adni Varsót, rövid idő után leváltották. Ezután elhagyta Lengyelországot és 1848-ig a [[nagy emigráció]] tagjaként Párizsban élt.

 

1848 végén gróf [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] közvetítésével felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak és [[1849]]. [[január 11.|január 11-én]] Magyarországra érkezett. <!--az álruhában érkező tábornok úr utazását csak az a körülmény tette izgalmassá, hogy egy igazoltatás alkalmával elfelejtette az álnevét… --> Dembiński [[Görgey Artúr|Görgei]] január 5-ei váci kiáltványa előtt indult, ezért nem helytállóak azok a nézetek, hogy meghívásának oka a kiáltvány lett volna. A magyar szabadságharcban mindvégig súlyos problémát okozott egy a feladatra alkalmas fővezér hiánya, ezért [[Kossuth Lajos|Kossuth]] több más lengyel tábornok meghívásával is próbálkozott, de végül Dembińskinél járt sikerrel. Kossuth nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Dembiński hírnevét visszavonuló hadműveletben szerezte, valójában győztes csatát soha nem vívott.

 

[[június 29.|Június 29-én]] a minisztertanács elfogadta javaslatát a főerők [[Tisza]]–[[Maros]] szögében történő összpontosításáról és kinevezték a terv végrehajtására parancsnokul kinevezett [[Mészáros Lázár]] mellé vezérkari főnöknek. Kossuth hiába szembesült már két alkalommal is Dembiński alkalmatlanságával [[július 30.|július 30-án]], [[Szeged]]en mégis őt nevezte ki a lemondott Mészáros helyére főparancsnoknak. A magyar sereg ekkor a siker reményében szállhatott volna szembe a [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] vezette császári erőkkel, Dembiński azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a kormány utasítása ellenére nem [[Arad (Románia)|Arad]], hanem [[Temesvár]] felé vonult vissza. <!--A magyar hadvezetés ezzel feladta azt a lehetőséget, hogy ellenfeleit külön-külön verje meg.-->Érzékelve tehetetlenségét ismét leváltották. Utóda Bem József lett, aki [[augusztus 9.|augusztus 9-én]], a [[temesvári csata]] napján vette át a főparancsnokságot.

 

Dembiński a [[világosi fegyverletétel]] után előbb [[Törökország]]ba, majd [[1850]]-ben [[Franciaország]]ba emigrált. Itt írta meg emlékiratait. Haláláig Párizsban élt, a [[Les Champeaux temető]]ben nyugszik.