„III. Fülöp spanyol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
46. sor:
Fülöp herceg közkedvelt volt kortársai körében, dinamikus, jó modorú és ígéretes, megfelelően istenfélő, aki vidám és békés természetű volt, habár gyenge felépítésű.<ref name="Feros, p.19">Feros, p. 19.</ref> Megítélése Károly herceg engedetlen és elmebetegségbe torkolló emlékével többnyire pozitív volt, ámbár némely vélemények szerint Fülöp kevésbé volt intelligens és politikailag hozzáértő, mint bátyja.<ref name="Feros, p.19"/> Bár Fülöp tanult latint, franciát, portugált és csillagászatot és hozzáértő nyelvésznek bizonyult,<ref name="Feros, p.17"/> a mai történészek azt gyanítják, hogy nevelői inkább arra összpontosítottak, hogy Fülöp elragadó, jámbor és tisztelettudó egyéniség legyen azért, hogy elrejtsék, hogy nyelvi készségein túl nem volt különösképpen művelt sem tudással megáldott.<ref name="Williams, p.38">Williams, p. 38.</ref> Mindezek ellenére Fülöp nem tűnt naivnak, a lányaival folytatott levelezései megmutatták előkelő, elővigyázatos vonásait tanácsaiban, hogyan bánjanak el az udvari cselszövésekkel.<ref>Sánchez, p. 101.</ref>
 
Korai tinédzser korában ismerte meg Fülöp Denia őrgrófját, Lerma leendő hercegét, a királyi kamara tagját.<ref name="Williams, p.38"/> Lerma és Fülöp szoros barátok lettek, de Lermát alkalmatlannak találta a király és Fülöp nevelői. Lermát inkább kinevezték alkirálynak [[Valencia|Valenciába]] 1595-ben azzal a céllal, hogy kivonják Fülöpöt a befolyása alól. Miután azonban Lerma egészségi állapota megrendült, két évvel később megengedték neki, hogy visszatérjen. Addigra azonban II. Fülöp is egyre betegebb lett és a herceg jövője miatt aggódott. Ezért kinevezte de Mourát fia jövőbeli bizalmasának és megerősítette de Loaysa hatalmát azzal, hogy kinevezte érseknek.<ref>Williams, p.39.</ref> A herceg egy új, konzervatív, dominikánus gyóntatót kapott. Az elkövetkezőévbenelkövetkező évben II. Fülöp fájdalmas betegségben elhunyt, fiára, III. Fülöpre, hagyva birodalmát.
 
Apja halála után, [[1598]]. [[szeptember 13.|szeptember 13-án]] foglalta el a spanyol trónt, mellyel együtt [[Portugália]], [[Nápoly]], [[Szicília]], [[Szardínia (sziget)|Szardínia]], [[Milánó]] és [[Luxemburg]] trónját is örökölte. A kormányzást kegyencére, Lerma hercegére bízta. [[1609]]-ben fegyverszünetet kötött a [[németalföld]]i felkelőkkel, s ezzel tulajdonképpen elismerte a németalföldi tartományok függetlenségét. Uralkodása alatt [[Spanyolország]] gazdasági és hatalmi helyzete rohamosan hanyatlott. Hozzájárult ehhez [[1610]]-ben a [[mórok|moriszkók]] kiűzése, akik kiváló földművelők és iparosok voltak. Az [[angolok|angol]] és [[hollandok|holland]] tengeri hatalom túlsúlya már [[Spanyolország]] gyarmati jövedelmeit is veszélyeztette.