„Jézus szíve templom (Diakovár)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
74. sor:
Tizenöt év Diakováronban végzett munka után a nővérek kiterjesztették tevékenységüket más helyekre és egyéb területekre is.
 
A nővérek munkájának bővülésével a nővérek száma is gyarapodott. A tartományi ház, ahová a nővérek eljöttek, és amelyben először az iskola és a kollégium is helyet kapott túl kicsi lett. Ezért egyegyre gyakrabban merült fel egy kolostor és templom építése, melyhez azonban a nővéreknek anyagi erőforrásaik nem voltak. A legmegfelelőbb területnek egy a kolostorral szembeni rét tűnt, mely az egyházmegyéhez tartozott. Az építésre az egyház támogatását [[1899]]-ben sikerült megszerezni. A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek tartományi ülése [[1900]]. december 1-jén határozta el az építkezés megkezdését, melyre a telket és a pénz a püspökség biztosította.<ref>{{cite book|title=Zapisnici sjednica - Protokol 1880.-1907.|publisher=Arhiv provincijalne kuće Ðakovo|page=86|language=horvát}}</ref> Az épület alapkövét végül [[1907]]. április 1-jén húsvéthétfőn helyezték el.<ref>{{cite book|title=Kronika - Zapisi Provincije sestara sv. Križa u Ðakovu, 1868.-1951|publisher=Arhiv provincijalne kuće Ðakovo|page=8|language=horvát}}</ref> Az első terveket már [[1902]]. elején elkészítette a grazi Stadtbau und Zimmermeister építészeti iroda, de az épület végül teljesen másképp valósult meg. Ennek okát nem tudni, nem maradt írásos nyoma. A kivitelezést az Axman & Domes tervező és építő cég vállalta, amely 1906. október 4-én el is kezdte a munkát. Az építési költség az előzetes tervek szerint 350 ezer korona volt, ez végül 400 ezer koronára emelkedett. Az építés gyors ütemben haladt. Az építő vállalta, hogy a templom 1907. augusztus 15-én tető alatt lesz, november 19-én pedig már a toronysisakot is ráemelték.<ref>{{cite book|title=Dokumenti o gradnji crkve| publisher=Arhiv provincijalne kuće Ðakovo|language=horvát}}</ref> A templom és a kolostor felszentelésére végül a [[Szent Kereszt]] Felmagasztalásának ünnepén, [[1908]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] került sor. A szertartást Anđelko Voršak püspök vezette.
 
A templomot először [[1941]] júliusában festették ki. A színek hasonlóak voltak a maihoz. Ebből az alkalomból az elektromos világítást is lecserélték. Az arany jubileumra [[1958]]-ban templomot alaposan felújították. Ez a munka három hónapig tartott. A [[II. Vatikáni zsinat]] rendelkezései szerint [[1968]]-ben az úrvacsora kerítését eltávolították és a hívek felé néző új faoltárt, valamint egy fából készült szószéket építettek. [[1972]]-ben hangszórókat szereltek be a templomba. Alapos felújításra került sor 1978/79-ben. A munkák során különös gondot fordítottak arra, hogy az épület stílusában semmi ne változzon, és az új elemek zökkenőmentesen beolvadjanak a régi részekbe. A szentély kibővült azzal, hogy az úrvacsora kerítését a kórusra helyezték át. Új kőpadló és padlófűtés került lefektetésre. A fa helyett kőoltárt és szószéket emeltek. Az oltárokat, a festményeket, és az ablakokat alaposan megtisztították. Az orgonát is restaurálták, a restaurálást Manfred Pütthoff freiburgi mester végezte [[1979]] júniusában Cyril Kos püspök újra felszentelte az egyházat. <ref>{{cite book|title=Kronika - Zapisi Provincije sestara sv. Križa u Ðakovu, IV.|publisher=Arhiv provincijalne kuće Ðakovo|page=56|language=horvát}}</ref> A délszláv háború során 1992. április 4-én 6 óra 12 perckor az épület belövést kapott, egy ágyúgránáttal találták el. A gránát a torony mellett a templom tetejére esett, és szó szerint kitépte az egyik gerendát. A templomban éppen szentmise volt, tele nővérekkel és hívőkkel, de szerencsére senkit sem öltek meg.<ref>{{cite book|title=Kronika - Zapisi Provincije sestara sv. Križa u Ðakovu, VII.|publisher=Arhiv provincijalne kuće Ðakovo|page=47|language=horvát}}</ref>