„Honti Béla” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Honti 01.jpg|bélyegkép|Honti Béla fotója Kapusi Krisztián könyvének borítóján]]

[[Fájl:Tomb of Halmay Honti.jpg|bélyegkép|A Halmay–Honti család sírja a miskolci Mindszenti temetőben]]

 

Három hónapos ténykedése idején súlyos gondokkal kellett szembenéznie. Ekkor történt a [[második világháború]] során a Miskolcot ért első bombatámadás (1944. június 2.), amelyben [[olaszország]]i repülőterekről felszállt 101 amerikai liberátor vett részt. A támadásban 2068 tonna robbanóanyagot szórtak le, szándékuk szerint a [[Tiszai pályaudvar]]ra, de a jelként használt füstsáv elsodródott, és ezért főleg a Zsolcai kapu környéke szenvedett nagy károkat, de más részek is sérültek. A város 160 lakóépület kapott telitalálatot és 600 további szenvedett sérüléseket, 206 polgári személy halt meg (köztük gyerekek is), további 80 súlyosan megsérült. A területen súlyos károkat szenvedtek ipari üzemek, a vásárcsarnok, a városi élelmiszerraktár, de katonai laktanyák is, és 29 katona halt meg. A polgármester irányításával azonnal megkezdték a mentési és helyreállítási munkálatokat. Az áldozatok koporsóját a Tetemvár téren (ma Petőfi tér) ravatalozták fel, mindegyiken elhelyezték a város vörös–sárga szalagos koszorúját, innen indult a több napig tartó temetés. A város fekete zászlódíszbe öltözött, a halottakat tizenötezer polgár búcsúztatta. Alig pár nappal ezután kezdődött meg – még teljes egészében Szlávy László polgármester előkészítésében – a miskolci zsidóságnak az [[Arany János utca (Miskolc)|Arany János utca]] környékén való [[gettó]]sítása. Honti Béla – amennyire lehetett – igyekezett a gettó életét nyitottá tenni, például engedélyezte, hogy az ott lévők kijárhassanak vásárolni. A zsidóságot ezután a Téglagyár mellett gyűjtötték össze, és június 10. és 15. között öt halálszerelvénnyel elszállították őket. A Miskolcról elhurcolt zsidó emberek létszámát 8000 főre becsülték (írásbeli anyaga megsemmisült).