„Merinó juh” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
4. sor:
 
== Eredete ==
A merinó [[juh]] ősét feltételezések szerint a VIII. században hozták be [[Afrika|Afrikából]] Európába, de valószínűbb az, hogy a merinók Nyugat-Ázsia, pontosabban [[Irán]] hűvös és száraz hegyvidékéről származnak és innen kerültek [[Spanyolország|Spanyolországba]]. Ősének az ''Ovis v. arkar'' juhot tekinthetjük.<ref>[http://mek.niif.hu/03400/03408/html/257.html Alfred Brehm: Az állatok világa - Juhok] </ref> A tenyésztés során a tenyésztők legfontosabb célja az volt, hogy egy értékes gyapjútermelő típus alakuljon ki, egy olyan juhfajta jöjjön létre, amelyben az állat elveszíti felszőrét, ami akadályozta a fonalkészítést, és csak a pehelyszőrök maradjanak meg, amiből azután jó minőségű fonal, gyapjú keletkezhet.
A tenyésztés során a tenyésztők legfontosabb célja az volt, hogy egy értékes gyapjútermelő típus alakuljon ki, egy olyan juhfajta jöjjön létre, amelyben az állat elveszíti felszőrét, ami akadályozta a fonalkészítést, és csak a pehelyszőrök maradjanak meg, amiből azután jó minőségű fonal, gyapjú keletkezhet.
 
Ezt két tenyésztési iránnyal oldották meg. Az egyiknek az eredménye a Spanyolországból származó merinó fajta, amelyen sikerült lágy, finomszálúfinomszállú, egyenletes bundát kapni, a másik irányú fejlődésben – egyes angliai fajtákon – a felszőr eltüntetésével párhuzamosan a pehelyszőr meghosszabbodott és erősebb szálú lett. A merinó-fajták ősei feltehetőleg Kis-Ázsiából kerültek a föníciaiak révén Hispániába, ott tenyésztették tovább őket.
 
Az így kialakult juhfajtát azután különös gonddal tenyésztették tovább a mórok, akik 711-től 1492-ig uralták aaz [[PireneusiIbériai-félsziget|Pireneusi-félszigetet]]et és élénk szövőipart és kereskedelmet tartottak fenn. A merinónyájak a legbecsesebb vagyontárgyaknak számítottak a főurak és az egyház számára. Ekkor hozták létre a legnagyobb nyájak birtokosai a „Mesta” nevű egyesületet, amely privilégiumot élvezett a királyoktól a legeltetés helyére, utak kijelölésére nézve 1858-ig. Spanyolországban annyira becsesek voltak a juhnyájak, hogy az országból való kivitelük halálbüntetéssel járt.
 
A XVIII. században azonban mégis eljutottak a juhok [[Európa]] más országaiba is, így 1723-ban Svédországba, 1752-ben [[Franciaország|Franciaországba]] vittek ki spanyol juhokat. 1765-ben Szászországban Xaver választófejedelem vetette meg a merinó-tenyésztés alapjait, a Habsburg-birodalomban pedig Mária Terézia. 1782-ben XVI. Lajos Franciaországba, 1785-ben Nagy Frigyes Poroszországba importál egy-egy nagyobb juhnyájat.
 
XIV. Lajos francia király a Rambouillet uradalomban a hasonló nevű fajta tenyésztését indította meg. Angliába 1791-ben vittek be merinó-juhokat, de az ottani éghajlat ezeknek nem kedvezett, ezért a helyi fajtákkal keresztezték azokat.