|
===A legérdekesebb leletek===
Itt került elő 60 méteres mélységből a 16 darab, 7 millió éves [[mocsárciprus]], amelyek fényképei bejárták az egész világot. A töredékességükben is óriási, 4-6 méter magas, 1,5-3 méter átmérőjű törzsek a szakemberek szerint a magyar földtani[[földtan]]i és ősnövénytani[[ősnövénytan]]i kutatások történetének egyik legszebb leletegyüttese. Néhány közülük az [[Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület]] kiállításán tekinthető meg. Ezek a fák nem szenesedtek el, nem kovásodtak meg, sejtszerkezetük alig roncsolódott, szerves anyag maradt. Tartósításuk nagy kihívás volt a kutatók számára, akik most a 300-400 évesen elpusztult fák évgyűrűiből következtethetnek a felső-miocén kor éghajlatára, és sok más információt is hordoznak. Ezeknek az egykori [[Pannon-tenger]] partján élő mocsárciprus- és [[mamutfenyő]] erdőségek faanyagából keletkezett a [[Mátra]] és a [[Bükk-vidék]] lábainál található [[lignit]]készlet.
Leletmentő ásaásiakásatásaik során a régészek jelentős [[újkőkorszak]]i leleteket is találtak. A kiállításon bemutatott neolit edény oldalát díszítő plasztika egy szarvasmarhát ábrázol. Az [[i. e. 4. évezred]] közepéről egy [[kőrézkor]]i kocsimodell került elő. Az [[i. e. 2. évezred]] első feléből olyan kerámiatál került elő, amely az itt elterülő korabeli települések nagyon szabályos alaprajzát, térben megfigyelhető helyzetüket mutatja be szinte mérnöki pontossággal.
2014-ben ekrültkerült elő fémkeresős kutatás révénm egy késő [[bronzkor]]i kincslelet. A bronztárgyakat egykor egy korabeli út mentén rejtették el későbbi felhasználás céljára. A lelet egyszerű tárgyakat – két tokosbalta, fűrészek töredékei, ruhatűk és árak töredékei, egy ép ruhatű, egy nagyméretű, ép karika, karikatöredékek, kettő kisméretű olvadt bronzrög – tartalmaz.
A szkíták és [[szarmaták]] korából, az i. e. 6–5. századból származik a múzeum egyik kincse, egy farkast és vadkant ábrázoló szarvasagancs amulett. A kelta korból a kor „világvalutája", a philippeus tetradrachma került elő.
Bükkábrányban – öt különálló temetőben – 263 szarmata sírt tártak fel. Ezekben díszes díszes női viseletet, sok gyönggyel kivarrt ruhadarabok nyomait találták meg. Sikerült megtalálni [[Csörsz árka]] nyomait is, e védműrendszer egy része a mai [[Vatta (település)|Vatta]] és Bükkábrány községek közötti határ is egyben. Itt tárták fel az Árpád-kori Olaszegyháza, Északkelet-Magyarország legnagyobb korabeli településnek maradványait, földbe mélyített gödörlakásokat is.
Sikerült megtalálni [[Csörsz árka]] nyomait is, e védműrendszer egy része a mai [[Vatta (település)|Vatta]] és Bükkábrány községek közötti határ is egyben.
Itt tárták fel az Árpád-kori Olaszegyháza, Északkelet-Magyarország legnagyobb korabeli településnek maradványait, földbe mélyített gödörlakásokat is.
A Bükkábrány határában lefutó [[Csincse-patak]] két partján megtalálták a [[mezőkeresztesi csata]] nyomait, kőből faragott török ágyúgolyókat, ólomból öntött muskétagolyókat. A [[stockholm]]i királyi levéltárban őrzik a mezőkeresztesi csata helyszínéről rajzolt térképet. A térképen bejelölték Alsó-Ábrány templomát is. Ebből kiderül, hogy Alsó-Ábrány temploma a mai Kálvária-dombon lévő temető közepén volt.
| 