„Salamonváry család” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A ''harkályi'' '''Salamonváry''' ill. '''Salomvári''' család régi magyar nemesi eredetű család, mely a [[Salamon nemzetség]]ből ered és a késő középkorban halt ki.
==Története==
Ez a család a [[Salamon nemzetség]] [[Zala vármegye]]i ága. A mai [[Salomvár]] [[község]]ben éltek, sőt, leszármazottai élhetnek ma is. Előnevüket Salomvár (akkoriban Salamonvár) egyik külterületéről, Harkályról vették, midőn [[II. András magyar király|II. András]] a Salamon nemzetségbeli Miksa ispán fiának
===Idősebb János ága===
Idősebb Salamonvári Jánosnak (fl. [[1278]]-[[1363]]) hét fiúgyermeke született: az egyik fiúgyermeke, Mihály a Girolti / Girothi /Girolthy vezetéknevet használta. Girolthy Mihály (fl. [[1409]]-[[1410]]) három leánygyermeket nemzett: Beseneui Miklósné Girolthy Dorottya, szenterzsébeti Terjék Ferencné Girolthy Katalin és Girolthy Skolasztika. Girolthy Katalin férje a szintén zalai nemesi [[szenterzsébeti Terjék család]]nak a sarja szenterzsébeti Terjék Ferenc földbirtokos volt.<ref>Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001) - I. Legrégibb írott emlékeink</ref><ref>Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 29-30. o.</ref> [[1424]]. július 28-án kelt [[Zsigmond magyar király]] adománylevele, amelyen megerősítette Terjék Ferenc özvegye, Girolthy Katalin és gyermekei számára a birtokrészt Salomváron, miután megállapodtak az ákosházi Sárkány családdal és más atyafiaival is.<ref name="lőveipál">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/SZAK_KOHI_Mm_04_Horler/?query=terj%C3%A9k%20ferenc&pg=66&layout=s|title=Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet – műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)Valter Ilona: A Salamonvári család és a salomvári római katolikus templom}}</ref> [[1424]]-ben a Terjék család jelent meg a Salamonvári birtokokban, és azokat később is birtokolta. Zsigmond király 1436-os privilégiális oklevele, melyben a zalavári konvent 1424-es iktató levele van átírva, Ákosházi Sárkány Lászlót, testvérét és fiát két tizenketted részben, Kuthasi Terjék Ferenc 112 nejét, gyermekeit és unokáit öt tizenketted részben, végül Salamonvári András leányait és ezek gyermekeit öt tizenketted részben Salamonvára, Ákosfalva stb. nevű birtokokban megerősítette. Az adományozás okaként hűséges szolgálatuk említtetik.
Idősebb Salamonvári Jánosnak (fl. [[1278]]-[[1363]]) egy másik fia, Salamonvári István (fl. [[1352]]-[[1421]]) volt, aki tovább vitte a családot; öt fiúgyermekének a neve maradt fenn az oklevelekben. Salamonvári István fia, Miklós (fl. [[1352]]-1402) három fiúgyermeket nemzett: Salamonvári Andrást, Salomvári Istvánt és legifjabb Salamonvári Jánost. Ez az ága a családnak fiú ágon kihalt a három fiúgyermekben, a vezetéknév pedig kihalt Miklós fia, Andrásnak a leányaiban: Szentbenedeki Jánosné Salomvári Magdolna (fl. [[1428]]), Ivánczy Györgyné Salamonvári Katalin (fl. [[1428]]-[[1438]]), és Bánhidi Jánosné Salamonvári Ilona (fl. [[1428]])<ref>Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001) - I. Legrégibb írott emlékeink</ref>
[[1402]]. [[november 27.|november 27]]-én országbírói parancsra a vasvári káptalan egyik tagja és a királyi ember három részre osztották Salamonvára, más néven "''Harkai, Zenthmarton''" stb. possessiók egyik felét, amelyek Salamonvári Miklós fiainak, Andrásnak és János győri kanonoknak kezén voltak, és a Salamonváriak tiltakozása ellenére ezek 1/3-ába beiktatták János fia Miklós özvegyét, Ilona nemes asszonyt, valamint fiait és lányait. A Salamonváriak kezén megmaradt a maradék 2/3 rész. Ilona és gyerekei emellett megkapták minden haszonvétel (többek között a Zala folyó, valamint egyes helyeken, így Harkályon is a bányajog) 1/3-át. [[1410]]-ben a Salamonvári-birtokokban Girolti Mihály leányai, "''Katherina, Dorothea és Scolastica''" részesülnek. Az alperesek, Salamonvári András és János nem ellenkeztek, így a Salamonvára, Keresztúr, Szentmárton, Ákosfalva, stb. birtokának felébe való beiktatás rendben zajlott le. A zalavári konvent Garai Miklós nádor ítélete alapján állította ki az erről szóló oklevelet.<ref>Ekler Péter. ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1178-1490. (In. Szerk: Molnár András. Zalalövő története. Kiadó: Zalalövő és Környéke Közéletéért, Kultúrájáért, Környezetéért Alapítvány. 1998).</ref>
==="Vörös" Salamon ága===
Az [[1366]]-os esztendőben feljegyzett okiratok alapján alaposabban lehet megismerni a Salamonváriak földbirtokait. A család névadó őse az oligarchákkal vívott harcok idején a legnagyobb kiskirályhoz, Csák Mátéhoz állt, majd a harcok befejezte után [[I. Károly magyar király]]tól kegyelmet kapván Salamonvára, Lövő, Ákosfalva stb. birtokot hagyta fiára, Salamonvári Jánosra, melyeket ekkor János (már [[I. Lajos magyar király]]tól) nyert el mint új adományokat.
Salamonvári "Vörös" Salamonnak két fiú- és egy leánygyermekének a nevét ismerjük: Sendel (fl. [[1371]]), aki Csatári Miklós hitvese, Kopoz (fl. [[1330]]-[[1335]]), valamint Salomvári János mester ([[1330]]-[[1379]]), csanádi ispán, a királyi udvar katonája (''aulae regiae miles''), aki tovább vitte a családot. Salomvári János mester feleségül vette az ősrégi zalai nemesi Türje nembeli Szentgróti család sarját, Szentgróti Klárát (fl. [[1368]]-[[1391]]), Szentgróti Dezső és Vernerfi Klára lányát. Salomvári János mester és Szentgróti Klára házasságából született három leánygyermeke: Salomvári Ágata (fl. [[1420]]-[[1440]]), akinek a férje asszonyfalvi Ostfy Gergely (fl. [[1440]]), Salomvári Beátka (fl. [[1379]]-[[1425]]), akinek az első férje alsólendvai Bánffy Zsigmond, majd a második pakai Herceg Péter lett, valamint Salomvári Dorkó (fl. [[1427]]), gimesi Fiorgách János (fl. [[1427]]) felesége.<ref>Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 29-30. o.</ref>
[[1421]]-ben a helyi birtokos családon belüli megállapodással találkozunk: János és Miklós Salamonvár birtokuk négy puszta jobbágytelkét a család másik ágból származó "Vörös" Salamon fia, Salamonvári János mester leányainak Agatának, Ostffy Gergely nejének és Beatkának, alsólendvai Bánffy Zsigmond özvegyének engedték át. Döntésükben az vezérelte őket, hogy a fentnevezett hölgyek igen sok segítséget nyújtottak nekik válságos és kedvezőtlen dolgaik közepette, és hálából így emlékeztek meg Agata és Beatka asszonyok jóságáról.<ref>Ekler Péter
ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1178-1490. (In. Szerk: Molnár András. Zalalövő története. Kiadó: Zalalövő és Környéke Közéletéért, Kultúrájáért, Környezetéért Alapítvány. 1998).</ref>
A Salamovári család végül kihalt fiúágon a [[15. század]] első felében, és földbirtokai Salamonvári János mester és Szentgróti Klára leányági leszármazottjai örökölték. Az egyik részesült család a [[csébi Pogány család]] volt; [[1450]]-ben Herbortyai Osl János felesége és a gimesi Forgácsok rendelkeztek Salamonváron tekintélyes birtokokkal, [[1461]]-ben az előbbiek Salamon-várt a csébi Pogány családnak zálogosították el. A korábban említett alsólendvai Bánffy Zsigmondné Salomvári Beátkának az egyik lánya, alsólendvai Bánffy Katalin (fl. [[1403]]-[[1453]]), aki hitvese lett, herbortyai Osl fia, Jánosnak (fl. [[1401]]-[[1453]]). Ennek a Jánosnak és Bánffy Katalinnak lánya, Herbortyai Osl Borbála, aki az utolsó tagja volt I. Herbord ágának, és aki egyben a [[csébi Pogány család]] sarjából való csébi Pogány Imrének (fl. [[1455]]-[[1474]]) a felesége volt. A [[16. század]] második felében polyanai Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára még mindig egy jelentős salomvári földbirtokkal rendelkezett.<ref>Boldogfai Farkas Ákos András. Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára, a 16. századi birtokszerző asszony. A csébi Pogány család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 287. o.)</ref>
[[Kategória:Salamon nemzetség]]
| |||