„Nagyboldogasszony-templom (Oštarije)” változatai közötti eltérés

jegyzetek
(jegyzetek)
 
== Története ==
A [[15. század]] második felében itt vezetett át a horvát tengerparttól Magyarország felé haladó egyik kereskedelmi út. Ez az út a Mrežnica folyó völgyében haladt, ahol a 15. század második felében pihenőhelyet és fogadót (osteria) építettek az itt közlekedők számára. A [[Frangepán család|Frangepán grófok]] alattvalói a tengerparti birtokaikról [[Modrus]]on és Oštarijén át szállították a sót. Az út Lipán, Dubovacon és Draganićon keresztül folytatódott Zágrábig. A település nevét is a 15. század második felében épült fogadóról kapta. Az 1897-es plébániai historia domus szerint az oštarijei templomot [[1450]]-ben Frangepán Márton gróf építtette<ref> Spomenica župe Oštarije,1897., 1. old.</ref>, a történeti adatok alapján azonban az építés megkezdését Márton testvérének, II. Istvánnak tulajdoníthatjuk<ref name="Klaic">{{cite book|author=Klaić, Vjekoslav|title=Krčki knezovi Frankapani|publisher=Matica hrvatska|year=1901|place=Zagreb|pages=235, 246 – 247|language=horvát}}</ref>, aki [[1449]]-ben IV. Miklós fiainak birtokmegosztásával jutott a térség birtokába. István gróf azon a helyen kezdte meg a templom építését, ahol akkor már állt egy kisebb templom, amely körül rendszeresen zarándokok gyűltek össze. A gróf szándéka egy nagyobb és szebb templom építésével a hely zarándokhellyé nyilvánítása volt, amit el is ért, amikor [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] követeként [[1459]]-ben Mantovában a pápánál járt. <ref>{{cite book|authorname=Klaić,"Klaic" Vjekoslav|title=Krčki knezovi Frankapani|publisher=Matica hrvatska|year=1901|place=Zagreb|pages=246 – 247|language=horvát}}</ref>
 
A ferences hagyomány szerint Oštarije a múltban nagy mezőváros volt, ahol a ferenceseknek saját rendházuk volt. Andrija Lukinović kutatása is megerősítette egy ferences kolostor létezését a 15. században Oštarijéban. Nem tudni, hogy az oštarijei templom és a település [[1493]]-ban ugyanazt a tragikus sorsot élte-e meg, mint Modrus városa, melyet a török elfoglalt és felégetett, de bizonyos, hogy [[1521]]-ben az oszmánok már kifosztották és feldúlták Oštarijét is.<ref>{{cite book|author=Valvasor, Johann Weichard|title=Die Erhe des Herzogthunts Krain II.|publisher=J. Krajec|year=1877|place=Rudolfswerth|pages=70-71|language=német}} </ref> Ekkor a templomot is megsemmisítették, és az ottani házaknak csak nyomai maradtak. A Frangepán III. István gróf hagyatékáról [[1558]]-ban készített dokumentumban a templom ''„ecclesia Sanctae Mariae in Osteria cum turribus totaliter est deserta"'' <ref>Azaz tornyaival együtt teljesen rom.</ref> megjegyzéssel szerepel.<ref name="Lopa">{{cite book|author=Lopašić, Radoslav|title=Ogulin, Vienac, IX., br. 24.|place=Zagreb|year=1877|pages=384-385|language=horvát}}</ref> E forrás szerint a plébániatemplomnak akkor két harangtornya volt, és elhanyagolt, romos állapotban állt.
 
A határvidék védelme érdekében a templomban hamarosan királyi helyőrséget helyeztek el, amely [[1579]]-ben tizenkét martalócot számlált egy parancsnok irányítása alatt. <ref name="Laszo1">{{cite book|author=Laszowski, Emilij|title=Oštarije kod Ogulina II.|pages=682-721|year=1894|place=Zagreb|language=horvát}}</ref> Az idő múlásával ez a hely nagy jelentőséget kapott a szomszédos [[Ogulin]] védelmében. A [[16. század]]i forrásokban Oštarijét Svetica néven említik. <ref>{{cite book|authorname=Laszowski,"Laszo1" Emilij|title=Oštarije kod Ogulina II.|page=682|year=1894|place=Zagreb|language=horvát}}</ref> Az [[1635]]-ös krajinai országgyűlés határozatai leírják az Ogulinban és Modrusban található erődítmények, valamint az erőddé alakított oštarijei templom rossz állapotát, amelynek teteje addigra beomlott.<ref>{{cite book|authorname=Lopašić,"Lopa" Radoslav|title=Ogulin, Vienac, IX., br. 24.|place=Zagreb|year=1877|page=385|language=horvát}}</ref> A templom első ábrázolását Giovanni Pieroni hadmérnök készítette [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd királynak]] [[1639]]-ben tett terjedelmes jelentésében, melyben a Károlyvárostól a tengerig terjedő területeket ismertette. Az egyes erődítmények tervei és alaprajzai mellett Pieroni mellékelte az oštarijei templom látképét és a hely térképét is. A rajzokkal együtt található a templom leírása. Az épületet nyitottnak, tető nélkülinek és sérültnek találta. <ref name="Laszo2">{{cite book|author=Laszowski, Emilij|title=Izvještaji Ivana Pieronija o hrvatskim krajiškim gradovima i mjestima god.1693|pages=19-20|year=1898|place=Zagreb|language=horvát}}</ref> Pieroni a határőrök által épített faházakat is ábrázolt a templom külső falai körül. A nyugati homlokzaton, a téglalap alakú nyílás felett, a konzolokon egy fa erkély volt, amely őrtoronyként szolgált. Az erkély alatt egy téglalap alakú nyílás volt, amely az épület bejárataként szolgálhatott. A sokszögű harangtoronyból hiányzott egy rész. A födém alatt megmaradt a boltozat egy része. A sekrestye volt az egyetlen, amelynek teteje volt. Az oromfalak eredeti magasságukban megmaradtak. A hajó falán két ablak volt, három ablak a sekrestyén és kettő a szentélyen. Pieroni megemlít két ablakot az ajtó felett és egy ablakot a sekrestyén. Feltételezzük, hogy a fő és az oldalsó portálokat befalazták. Véleménye szerint a csupasz falak nem sok lehetőséget nyújtottak a védekezésre. Javasolt bizonyos fejlesztéseket, többek között egy fából készült zárt folyosó építését a templom kerületfala mentén, rácsokkal védett nyílásokkal, hogy a támadókat lőhessék belőlük. A körítőfalak néhány repedéssel jól megmaradtak. A falak magassága 6 klaftra, azaz valamivel kevesebb, mint 12 méter, míg a vastagságuk a legmagasabb részen fél klaftra volt. <ref>{{cite book|authorname=Laszowski,"Laszo2" Emilij|title=Izvještaji Ivana Pieronija o hrvatskim krajiškim gradovima i mjestima god.1693|pages=19-20|year=1898|place=Zagreb|language=horvát}}</ref>
 
A [[17. század]] végén az oszmán támadások megszűntek, és megkezdődött a templom helyreállítása. Ennek érdekében az első lépést Vojnović ogulini kapitány tette meg, aki [[1671]] és [[1687]] között beboltoztatta a szentélyt, a templom többi része azonban fedél nélkül maradt. Így látta a templomot Filip Riceputi jezsuita atya és Pacifik Bizza rabi püspök [[1720]]-ban, akik útleírásukban a volt nagy templomból csak egy kis szentélyt találtak. Pavao Jurašić oštarijei plébános a plébánia beszámolójában [[1753]] és [[1754]] között írta le a Boldogságos Szűz Mária templom helyreállításának menetét. A helyreállítás után a templomnak egy főoltára volt a Boldogságos Szűznek szentelve, míg oldalt három másik oltár állt. A főoltár központjában a Szűz Mária mennybevitelét ábrázoló, aranyozott fából készült csodatevő szobor állt. A szobor átlagos embermagasságban ábrázolta a Szűzanyát, akinek palástját nyolc angyal fogta. Alatta hívők szobrai voltak. Az egykori templom fennmaradó részében három, márványoszlopokkal elválasztott és beborított hajó volt magas boltozattal. <ref>{{cite book|author=Sladović, Manoilo|title=Povesti biskupiah Senjske i Modruške ili Krbavske|publisher=Austrianski Lloyd|place=Trst|year=1856|pages=40-42, 48, 62, 74, 255|language=horvát}}</ref> A Szent Miklós oltárt [[1688]]-ban Nikola Turković és Toma Stošić Ogulin parancsnokok, a Szent Antal oltárt [[1694]]-ben Nikola és Stjepan Vojnović állították. A Nepomuki Szent János oltár [[1750]]-ből, a Szent Sebestyén oltár [[1759]]-ből származik.<ref>{{cite book|author=Kukuljević, Ivan|title=Nadpisi sredovječni i novovjeki na crkvah, javnih i privatnih sgradah u Hrvatskoj i Slavoniji|pages=165-166|publisher=JAZU|year=1891|place=Zagreb|language=horvát}}</ref> A templomot [[1727]] augusztusában szentelte fel Nikola Pohmajević püspök.